Csillagidő: 79664.9

 - Hajónapló, Csillagidő: 79664.9

A tegnapi transztér ugrást követően majdnem újabb ezer fényévvel vagyunk közelebb a Delta Kvadránshoz. Az utóbbi hetekben a Legénység erején felül teljesített, mindent megtettek annak érdekében, hogy gyorsabban tudjunk ugrani a transztér generátorral. A legnagyobb segítségünkre azok a csillagtérképek vannak, amiket kaptunk, így sikerült több háborús zónát is elkerülnünk és kevesebb barátságtalan fajba botlottunk, mint korábban. A Béta Kvadráns eddig nem ismert területei, amiken a COLOMBUS jár először, meglepő mennyire változatos képet fest az itt élő népekről és szokásaikról… a Legénység nagy részét ez izgalomba hozza, de vannak köztünk olyan veteránok is, mint az Első tisztem és a Főgépészem, akik számára egy eddig fel nem fedezett Kvadráns már olyan feladatnak számít, mintha csak sokadjára indulnának hasonló útra. De még a legtapasztaltabb felfedezőknek is szükségük van pihenésre, ezért úgy döntöttem, a legközelebbi békés bolygónál pihenőt tart a COLOMBUS Legénysége. – jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.

 

- Nyolcas, kérlek futtass le egy részleges rendszer analízist az Epszilon-3-11-es számú bió neurális gél csomagon! – kérte Icheb Hadnagy a GSH-t, majd folytatta - Olyan, mintha tizenegy ezrelékkel csökkent volna az adatátviteli sebesség az áramkörök felé.

- Máris! – válaszolt a női xB alakot viselő hologram, majd neki is látott a feladatnak, amit a brunali főgépésztől kapott.

Alig két percébe tellett a COLOMBUS computerének, hogy lefuttassa a részleges rendszer analízist, miközben a Gépházban lévő személyzet végezte a munkáját.

Icheb Hadnagy azzal volt elfoglalva, hogy a nemrég használatban lévő transztér generátor által okozott túlterheléseket kijavítsa a csillaghajó rendszereiben.

*Részleges analízis elvégezve. * jelentette a computer, majd Nyolcas a Főgépész vezérlő pultjára irányította az adatokat, hogy Icheb is láthassa az eredményeket.

A brunali figyelte a kapott eredményeket, majd, amikor a GSH oda lépett mellé megmutatta neki, a probléma forrását.

- Látod ezt, a hármas, a nyolcas, a hetven hetes, a kétszáz egyes és hatszázas pontoknál? a Transztér Generátor ezekben a pillanatokban küldött többlet energiát a rendszereknek, amik visszacsatolást okoztak a gélcsomagban. – magyarázta a Főgépész a segédjének.

- Megégette… lényegében. – vonta le a konklúziót Nyolcas, Icheb egy pillanatig meglepődve figyelte a hologram válaszát, de végül is elfogadta azt.

- Igen, végül is igen. Ezek az apróbb meghibásodások a következő vagy az azt követő transztér ugrásnál akár végzetes túlterhelést is okozhatnak és az alagútban darabjaira hullik a hajó. – válaszolt Icheb.

Az xB hologram érdeklődve hallgatta mentorát, majd úgy döntött megkérdezi ami az eszébe jutott.

- Lenne egy kérdésem. – vezette fel Nyolcas, Icheb a kezével jelezte, hogy csak nyugodtan tegye fel a kérdést – Miért használunk egy ilyen kezdetleges és kiszámíthatatlan technológiát, amikor a Borg tudás alapján képesek lehetnénk stabil transztér járatot nyitni? – kérdezte a Gépészeti Segéd Hologram.

- Ez ennél azért árnyaltabb dolog.

A Föderációs technológia csak saját vagy részben saját fejlesztésű megoldásokat enged használni a Flotta hajóin, de azok közül csak azokat, amik nem ütköznek valamilyen béke egyezményben foglaltakba.

A Borg technológiai tudás csak egy bizonyos része áll rendelkezésére egy ex-Borgnak, így az xB-k csak akkor tudnak bizonyos védett technológiákról információkra emlékezni, ha újra csatlakoznak a Kollektívához. Tehát önmagukban az xB-k sajnos nem tudtak többlet információval szolgálni a Föderációs fejlesztők számára. – magyarázta Icheb Hadnagy.

Nyolcas érdeklődve hallgatta a férfit.

- De az Ön mentora, Hét Kilenced szintén xB és a Szintetikusok felszabadítása során zsákmányolt Borg Kocka hajóval sikerült transztér járatot nyitnia, amikor Picard Admirális segítségére sietett. Az adatbázisom szerint Hét Kilenced a Borg kocka hajón található Királynői teremben újra csatlakozott a Kollektívához, ami azután elengedte őt… nem lehetséges, hogy a tudást sikerült megőriznie? – tette fel a logikus, ám szokatlan kérdést a hologram.

Icheb egy pillanatig gondolkodott mielőtt válaszolt volna.

- Hét Kilenced akcióját a Borg kockahajón csak egy rövid beszámoló tartalmazza, melyet a Fenris Ranger-ek adtak át a Csillagflottának, tehát az abban foglaltak minden bizonnyal jóval kevesebb információt tartalmaznak, mint ami megtörtént.

Mindamellett, mint tudod, az eredeti Icheb 2386-ban életét vesztette a Vergessen bolygón.

Én egy klón vagyok, akit 2400-ban hoztak létre, Hét Kilenced kérésére. – mondta Icheb szinte rezzenéstelen arccal, majd folytatta - A tudásomat, az emlékeimet és az érzéseimet Hét Kilenced borg emlékeinek köszönhetően kaptam. A testem ugyan tartalmaz borg implantátumokat és nanoszondákat, de ez csak a klónozásban résztvevő Dr. Soji Asha kérésének köszönhető. – válaszolt igen részletesen Icheb a hologramnak.

- Tehát Borg is, de mégsem xB! – gondolkozott Nyolcas – Ha nem vagyok tolakodó, akkor ez okozza a feszültséget Ön és Wildman Parancsnok között?

Az a gond, hogy Ön Icheb, de mégsem az, akit Ő ismert? – kérdezte.

- Bizonyára! – válaszolt sejtelmesen a Hadnagy.

- De, ha maga nem az igazi Icheb, akkor miért kért egy xB külsejű, és Hét Kilenced-re még a nevében is emlékeztető Személyes Segéd Hologramot? – tette fel az újabb kérdését érdeklődve Nyolcas.

- Nos, ezt inkább Hét Kilenced és a VOYAGER Doctora javasolták, hogy könnyebben fogadjam el és érezzem át az eredeti Icheb emlékeit. Ha jól sejtem, ez a személyiség felépítés része volt. – válaszolt a brunali.

- Értem Hadnagy! – köszönte meg ezzel a hologram a mentora válaszait, melyeknek köszönhetően további értelmet nyertek számára bizonyos dolgok, amiket eddig nem igazán értett.

Nem sokkal azután, hogy folytatták a munkát Orvell Kapitány kereste a főtiszteket.

- Itt a Kapitány! Kérem a Főtiszteket jöjjenek a Hídra! – adta az utasítást a kommunikációs csatornán.

 

Amikor minden szolgálatban és szolgálaton kívüli Főtiszt a Hídra érkezett, Orvell Kapitány megkérte Ichebet, hogy állítsák le a hajtóműveket a Gépházban.

- Nos, az elmúlt hetekben nagyon szépen teljesített a Legénység! Az embereik minden elváráson felül végezték a munkájukat, kérem közvetítsék nekik a hálámat!

Nemsokára egy M típusú bolygóhoz érünk, amit a helyiek Prokarának neveznek.

Keevaan Nagykövet Úr felvette velük a kapcsolatot, és úgy tűnik egy nagyon kedves és békés fajról van szó, akik szívesen látnak minket vendégül. Ezért úgy döntöttem, hogy a teljes legénység 72 órás eltávozást kap, majd azután lehetőségünk lesz feltölteni a készleteinket is. – mondta Orvell Kapitány.

A Főtisztek nyugtázták az információt, majd visszatértek a körleteikbe.

 

- Parancsnok, Ön mit fog csinálni az eltávozás alatt? – érdeklődött Orvell Naomi Wildmantől.

- Ha van rá lehetőség, akkor remélem, hogy pálmafákkal teli tengerpartjai vannak a Prokarának. – válaszolt mosolyogva a Parancsnok – Ha jól értettem a Nagykövetet, a Prokara annyit jelent a helyiek nyelvén, hogy „Éden”… - mondta a nő.

- Engedelmével Asszonyom, amikor visszatérünk az Alfa Kvadránsba, javaslom, látogasson el a szülő bolygónkra! Ahonnan mi jöttünk, az egész Kvadráns legszebb tengerpartjai megtalálhatók. – javasolta büszkén Mareq Hadnagy.

A Kelonai tiszt testvére először nem akart hozzá szólni a témához, de Naomi ezt a lehetőséget nem hagyta számára.

- Myra? Ön szerint is a Kelona a Kvadráns legszebb bolygója? – kérdezte a ktariai nő.

- Egyet értek az öcsémmel Parancsnok, de bizonyára tudja, hogy függetlenül attól, hogy a Kelona csatlakozott a Föderációhoz, a Király nem szívesen enged be idegeneket… így ha nem akar egy zsarnokkal ujjat húzni, akkor Én a Risa-t javasolnám. Bár állítólag sokat romlott a színvonal az utóbbi években, de még mindig szívesebben látják az embert! – válaszolt Myra Myrian Parancsnok-helyettes.

- Én egyszer Stardust City-be szeretnék elmenni, ha visszatérünk az Alfa Kvadránsba. – szólt közbe Kŏnu Hadnagy.

- Oda elvisszük Önt is, Mr. Weyoun! – kontrázott rá barátjára nevetve Mareq Myrian.

- Uraim! – teremtette helyre a tisztjeit a Kapitány.

- Semmi gond Kapitány. Mareq Hadnagy, ha csak a felét ismerné azoknak a szélhámos, rosszhírű és alattomos kis Ferengiknek, akikkel a Deep Space Nine fedélzetén kellett együtt élnie a 6. Weyoun klónnak, akkor tudná, hogy ezek a Föderációs kaszinóvárosok csak betazoid gyermek megőrzők hozzájuk képest! – válaszolt élesen a vorta a Tudományos Főtiszt heccelésére, amin még Orvell Kapitány is és a többi tiszt is elmosolyodott, Mareq Hadnagy pedig ezután inkább szóhoz se jutott.

 

- Kapitány, hamarosan elérjük a Prokarát! – jelentette Omok Zászlós.

- Vissza normál térbe! – adta ki a parancsot Orvell.

Miután a USS COLOMBUS visszatért a normál űrbe, nemsokára bolygó körüli pályára álltak a Prokara bolygó körül.

Miután megtörtént a diplomáciai kapcsolatfelvétel, melyet a Kelpien nagykövet, Keevaan vezetett, a legénység egy ötöde, akiknek véget ért a szolgálati idejük elkezdték elhagyni a hajót, hogy eltöltsék a három napos eltávozásukat.

 

Natheniel Orvell Kapitány az utolsó szolgálati csoportban volt, így amíg már közel egy napja a megérkezésük óta szép lassan kiürült a hajó, ő a Kapitányi irodában próbálta befejezni a hajónapló felvezetését.

Éppen a vége felé járt a napló bejegyzésének, amikor bejövő adás érkezett a computerére.

- Naomi! Látom sikerült szép tengerpartot találnia. – üdvözölte Orvell az első tisztjét, akinek a háta mögött valóban egy szép tengerpart látszódott a videóhívásban.

- Valóban Uram! Önök mikor csatlakoznak? – kérdezte a félig ktariai nő.

- Nemsokára véget ér a szolgálat és akkor követjük Önöket! Addig is érezzék jól magukat! – válaszolt a férfi, majd elbúcsúztak és véget ért a videó hívás.

Orvell szerette volna befejezni, a hajónaplót, de úgy érezte, ennél részletesebb jelentést már nem tud adni, ezért zárta a naplóbejegyzést. Miután végig gondolta a dolgokat, amikről jelentést tett, úgy döntött felkeresi a Gyengélkedőn régi barátját, akivel megbeszélték, hogy együtt mennek le a bolygóra az eltávjukon.

Amikor kilépett az irodájából meglepődve látta, hogy az egyik szolgálatban lévő zászlós mellett Mr. Weyoun álldogál egy konzolnál és éppen olvas valamit.

- Zászlós! – köszöntötte a másik tisztet, majd a vortához fordult – Mr. Weyoun, magának nem a kettes csoporttal kellett volna lesugároznia? – kérdezte Orvell Kapitány.

A Vorta férfi befejezte, amit éppen olvasott és a Kapitányra figyelt.

- Valóban, a kettes csoportba voltam beosztva, de bevallom Önnek Kapitány, ez az eltávozás engem nem hozott lázba! – magyarázta a vorta, amire megkérte a földi férfi, hogy fejtse ezt ki neki – Tudja, Kapitány… a Domíniumban a vorták szolgálják az Alapítókat. Mi nem szórakozunk, mi nem fecséreljük az időnket pihenésre… ezért számomra kényelmetlen amikor kötelező jelleggel Ön elrendeli, hogy hagyjam el a hajót, hogy pihenjek! – magyarázta Weyoun.

- De Ön már nem a Domínium tagja, és még csak szolgálnia sem kell már az Alapítókat. Ön már a Legénység tagja! Akik között sokan barátként tekintenek Önre. Mr. Kŏnu, Mr. Myrian, azt hittem, hogy Önök hárman elválaszthatatlan barátok lettek! A holoregények… életemben nem játszottam annyit, mint amit maguk egy hónap alatt. – nem értette Orvell, hogy Weyoun miért nem akar a legénységben szerzett barátaival menni pihenni.

- Mr. Myrian privát pihenést kíván tölteni, Kŏnu Hadnagy pedig valamiféle zenés programon vesz részt. – válaszolt a vorta.

- Ezek szerint ön nem rajong a zenéért. De megpróbálhat barátkozni a legénység más tagjaival is! – magyarázta Orvell a vortának, aki láthatóan ettől még nem kapott nagyobb kedvet a pihenéshez.

- Ön mivel fogja tölteni a szabadidejét? – kérdezte Weyoun.

- Az első nap a Régenssel vacsorázok, aki vendégül lát bennünket, azután úgy terveztem, hogy felkeresek egy meditációs központot, és ott pihennék. – mondta a Kapitány, de a helyzetből érezte, hogy a vorta szívesen tartana vele, ezért nem akart faragatlan lenni, így felajánlotta Weyoun-nak, hogy tartson vele az eltávozáson.

- Akkor a vacsoránál találkozunk majd. – mondta Orvell a taktikai tanácsadójának, majd elindult a turbó lifttel a Gyengélkedőre.

Amikor Orvell Kapitány megérkezett a 7-es Fedélzet folyosójára két bőröndöt talált a Gyengélkedő bejárati zsilipje előtt hagyva.

- Aeron!? – köszöntötte régi barátját Natheniel amikor belépett az Orvosi részlegre.

- Egy pillanat! – jött a válasz kicsit elcsukló hangon.

Orvell Kapitány nyugtázta, majd az egyik orvosi pulthoz sétált, és a bekapcsolva hagyott bio szkennert nézte, majd kikapcsolta, amikor az Orvosi Főtiszt irodájából Mareq Myrian Hadnagy távozott sietve.

- Kapitány! – üdvözölte a kelonai Orvell-t, leszegett tekintettel, bízva abban, hogy nem kérdezi meg tőle a földi férfi, hogy mégis mit keresett abban az irodában.

Természetesen Orvell Kapitány a Földről való indulás óta tudta, hogy valami zavaros románc van Mareq és Sanders között, de mindig is azt vallotta, hogy a legénység tagjai között lévő kapcsolat magán jellegű, ahhoz még a Kapitánynak sincs köze.

Egy csillaghajón, ami ráadásul huzamosabb időre a mélyűrbe teljesít szolgálatot, elkerülhetetlen, hogy a legénység egyes tagjai között szorosabb érzelmi kapcsolat alakuljon ki, és azzal is tisztában volt, hogy nem ők az egyetlenek a hajón.

Nemsokkal Mareq sietős távozását követően Dr. Sanders is kijött az irodájából.

A félig romulán, félig ember haja kicsit zilált volt és a zubbonya is kicsit el volt csúszva.

- Kapitány! – üdvözölte nagyon hivatalosan régi barátját Aeron.

- Dr. Sanders! – viszonozta a hűvös köszönést a Kapitány… majd el nevette magát, ezzel fel is oldotta a váratlan helyzetből fakadó feszültséget.

- Khhm… Többet nem fordul elő! – magyarázta az Orvosi főtiszt, de Orvell ügyet sem vetett rá, hiszen ismerte, hogy milyen Aeron Sanders, akivel az Akadémiai évei alatt megannyi őrültségben vettek részt.

- Az ajtó előtt felejtettétek a bőröndöket… na meg Mr. Weyoun említette, hogy Mareq Hadnagy valami privát pihenést tervez… ha jól sejtem, akkor Te sem fogsz ráérni?! – érdeklődött cinikusan barátjától a Kapitány.

- Ami azt illeti, lesz holnap egy orvosi konferencia… - magyarázta nevetve Sanders, de Orvell csak legyintett egyet a tenyerével.

- Akkor ezek szerint, Mr. Weyoun társaságát élvezhetem majd a következő napokban… - konstatálta Nate Orvell.

- Úgy néz ki, hogy sikerült Myrian Hadnaggyal rendeznünk a kezdeti nézet eltérésünket. – magyarázta Aeron Sanders.

Orvell megveregette régi barátja vállát.

- Helyes! Már ideje volt! Szerintem a Csillagflotta történelmében nem volt még olyan kínos küldetésre indulás, mint, amikor megláttátok egymást az Eligazítóban… - magyarázta nevetve Orvell.

Amikor a turbólifthez értek Orvell nem akarta fel tartani a doktort.

- Jó pihenést Aeron! Találkozunk három nap múlva! – köszönt el Orvell Kapitány, Dr. Sanders a tenyerével integetett a turbóliftből, majd elindult Mareq Myrian szállása felé.

 

A Prokarán kifejezetten jól érezte magát a COLOMBUS egész legénysége. Sokan a fővárosban maradtak, de voltak, akik tenger partokra, voltak, akik túrázásra, vagy hegymászásra mentek.

Mr. Weyoun is megérkezett a bolygóra, ami egyébként rendkívül szép volt, nagyon sok növény volt mindenfele, még a nagyvárosokban is, mindenfele élénk színeket lehetett látni.

A Prokaránok, a bolygó őslakói kiegyensúlyozott harmóniában éltek a bolygó környezetével, így a természetesség sugárzott mindenhonnan. A „Prokara” szó jelentése a saját nyelvükön az „Éden” kifejezést takarta, ami a helyiek hite szerint, az „Örök boldogság hazája” volt.

Az élénk színek szintén hozzá tartoztak a Prokaránok kultúrájához, így a látvány még inkább lenyűgöző volt.

- Üdvözöljük a Prokarán! – köszöntötte egy helybeli.

A Vorták mindig is szerették a teátrális megjelenést, viselkedést, melyet a Domínium diplomatáiként különböző módon alkalmaztak, így Weyoun is kicsit meghajolva, szét tárt karokkal üdvözölte a vendéglátóját.

- Örömmel segítek Önnek tájékozódni, ha tudja mit szeretne csinálni a három napos pihenő idejében, állok rendelkezésére! – mondta udvariasan a helyi lakos.

- Köszönöm barátom! Én a Kapitányunkkal tartok a programjaira, nincs egyéb kérésem! – magyarázta Weyoun az idegennek, akinek az elegáns ruhája lenyűgözte.

- Rendben! Ha még is meggondolná magát, kérem ezzel a személyhívóval keressen, és állok majd szolgálatára! – mondta az idegen vezetője, majd mielőtt távozott tájékoztatta az esti programról. - Akkor Önt és a Kapitányát várják a Régens Rezidenciáján, napforduló után hat egységgel! – mondta, majd távozott a szobából.

Weyoun kiment az erkélyre és még sokáig nézte a természetes várost, miközben azon gondolkodott a vorták miként élhettek mikor még nem a Domíniumot szolgálták.

 

Pár órával azelőtt, hogy az esti vacsora fogadásra sor került volna, Orvell Kapitány is megérkezett a Prokarára. A Föderációs kapitányt az egyik legelőkelőbb szálláshelyen látták vendégül a helybeliek, a Régens utasítására.

Natheniel Orvell örült annak, hogy a hajóján helyet kapott egy vérbeli diplomata is, ráadásul egy Kelpien, akik közismerten híresek voltak kifinomult, és hatékony diplomáciai érzékükről, főként, hogy ezzel a Nagykövet levett egy nagy terhet a válláról. A Prokarai vezetéssel is sikerült olyan előnyös egyezséget kötnie Keevaan Nagykövetnek, hogy a COLOMBUS teljes legénysége meglátogathatta a bolygót. Ez utóbbi kifejezetten jókor jött, mivel hosszú és fárasztó utazáson voltak túl, és hosszú idő óta ez volt az első olyan alkalom, hogy mindenkinek lehetősége volt, hogy háromnapos eltávozáson vehessen részt.

Vendéglátóik rendkívül figyelmesek voltak a Legénység tagjaival, sorra érkeztek a bejelentkezések, hogy mindenki jól érzi magát és nagyon kellemes pihenésen vehetnek részt.

Orvell Kapitány azt tervezte, hogy a második nap meglátogatja a Főváros egyik elismert meditációs központját, amihez végül meginvitálta Mr. Weyoun-t is, akinek némi problémát okozott a beilleszkedés a Legénység soraiba, amikor nem a megszokott helyzetben voltak.

A COLOMBUS kapitánya már az estére előkészített dísz egyenruháját vette, tekintve, hogy még fél órája volt, hogy a vacsora helyszínére érjen, ami ugyan nem volt messze a szállásától, de jelezték neki, hogy legalább negyedórába telik megközelíteni a helyi konflis-szerű utazási eszközökkel a helyszínt.

Épp a dísz zubbonyt készült felvenni a földi származású férfi, amikor jelzés érkezett, hogy valaki szeretne bejutni a szobába.

Orvell jelezte, hogy az ajtó nyitva van, miközben egy kitűzővel bajlódott, amikor készült volna megfordulni egy energia nyaláb találta el, amitől eszméletét vesztve a földre zuhant.

 

Weyoun és Keevaan Nagykövet is hivatalos volt az eseményre, de a helyszínre csak a vorta érkezett idő előtt.

A Régens magán rezidenciáján rendezett vacsora meghívás vendégeit, maga a prokarai Régens és felesége valamint az Al-Régens, vagyis a Helyettes fogadta. Amikor a vortát a megfelelő helyszínre vitték, kifejezetten tetszett számára az elegáns villa épülete.

Több soros hosszú lépcső vezetett az épületbe, majd mikor megérkezett, a létesítmény személyzete fogadta, akik bevezették az ünnepi vacsora helyszínére.

Mivel sem a Föderációs Nagykövet sem a Kapitány nem érkeztek még meg, így kicsit kellemetlen volt számára a helyzet, de azt gondolta, rendelkezik elődeinek annyi diplomáciai tudásával, hogy helyt tud majd állni.

A vendéglátók szívélyesen köszöntötték Weyoun-t.

Miközben a Régens és a társaság várta a Kapitányt, Weyoun-t itallal fogadták.

- Nagy öröm számunkra, hogy ilyen messziről érkezett vendégeket köszönthetünk szerény Világunkban! – mondta a prokarai államvezető.

- Köszönjük Excellenciás Uram! – válaszolt Weyoun – A Legénység számára biztosított pihenési lehetőség, minden bizonnyal nagy hasznot tesz a hatékonyságukra majd. – folytatta, amit némiképpen a Föderációsoktól átvett humornak szánt, de a Prokaránok nem igazán értették a humorát.

- Mr. Weyoun, észrevettük, hogy az önök hajóján sokféle fajból származó egyedek vannak, ez minek köszönhető? – érdeklődött a Régens Helyettes.

- Nos, mindenki…illetve majdnem mindenki a Legénységből a Föderáció állampolgára. A Föderációban pedig több száz faj él békében, így a csillaghajókon is vegyesen szolgálnak különböző világokból. – magyarázta legjobb tudása szerint a vorta, bár egy igazi Föderációs biztos jobban eltudta volna magyarázni, ő maga pedig sokkal többet tudott volna mesélni a Domíniumról, de hát nem erre voltak kíváncsiak.

- Bámulatos! Bámulatos! – örvendezett a Régens.

Weyoun kicsit furcsának találta ezeket a prokaránokat, a Régens, közel sem egy igazi államvezetőhöz méltóan viselkedett. A sok cicoma és látványosság illetve színpadiasság… bár valahol utóbbi azért még is csak közelebb állt a vortákhoz, de nem értette, hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen férfi vezessen egy államot, ráadásul a jelek szerint nem is rosszul, aki egyébként a Gamma Kvadránsban, de még az Alfa Kvadránsban is egy pillanat alatt eltűnne.

A másik prokarai, a Helyettes szöges ellentéte volt a felettesének, és volt is valamiféle kisugárzása, ami zavarta Weyoun-t, de nem tudta megállapítani, hogy ez unszimpátia vagy csak kilóg a többi Prokarai közül.

Miközben a társaság beszélgetett, Weyoun-nak úgy tűnt, hogy a kapitány már jó ideje késik, de vendéglátóik eddig még nem tették szóvá a kellemetlen helyzetet.

- Uram, utána érdeklődőm, hogy a vendégeink biztonságban elindultak-e! – mondta a Helyettes, majd udvariasan távozott a helyiségből.

- Furcsa, nem jellemző, hogy a Kapitány elkéssen egy ilyen fontos eseményről… - állapította meg Weyoun.

- Ohh, ne aggódjon szerintem kedves barátom! Minden bizonnyal már úton vannak… Sokszor időbe telik a városon átérni… De az is lehet, hogy még lepihentek… - válaszolt a férfi, majd most először a felesége is megszólalt.

- Időnk határtalan, csak az számít, hogy Önök jól érezzék magukat! – válaszolt kedvesen a Régens felesége.

Weyoun-t ugyanakkor nem nyugtatták meg ezek a szavak, és a kommunikátorán próbált kapcsolatba lépni Orvell Kapitánnyal, majd Keevaan Nagykövettel, miután egyiket sem sikerült elérni a COLOMBUS-t próbálta hívni, de ők sem válaszoltak.

- Ne aggódjon Mr. Weyoun! Lehet, hogy az épület árnyékolja a jeladóját. – próbálta oldani a feszült helyzetet a Régens, majd vidáman intett a vortának – Nézze csak Mr. Weyoun! Itt van a Kapitánya! Ép és sértetlen! – mondta vidáman a prokarai férfi.

Weyoun csodálkozva fordult meg, és látta, hogy tényleg Orvell érkezik a bejáratnál, így elindult felé, de valami furcsa dolgot vett észre a Kapitányon.

A zubbony ugyan a Csillagflotta tisztek díszegyenruhájából való volt, de nem volt a Kapitányon sem a kommunikátora, és a ruházat másik része nem a kollekció része volt.

- Kapitány?! – szólította meg a vorta, de valamiféle ürességet látott a férfi tekintetében, ami azonnali gyanakvást keltett benne, majd egy furcsa mozdulatot tett a Kapitány.

 

Weyoun próbálta figyelmeztetni a Régens párt, de már késő volt.

Előkerült egy fézer karabély, és egymás után csapódtak be a fézer lövedékek.

Olyan gyorsan történt minden, hogy hirtelen azt sem tudta, hogy került egy folyosóra, minden bizonnyal az egyik teremből nyíló ajtón át jött erre. Életében nem érzett még hasonlót, mint akkor, de sok ideje nem is volt gondolkodni a dolgokon, mivel hallotta, ahogy továbbra is csak tüzeltek a kézi fegyverrel, miközben a prokarai személyzet halál sikolyai hallatszottak.

A vorta nemsokára kijutott az épületből, bár fogalma sem volt miként és hogyan. A területet magas falak vették körbe, majd a város többi épülete, így egyetlen utat tudott csak, a bejáratot.

Mikor a kertben próbált a létesítmény kijárata felé haladni, látta, ahogy néhány biztonsági őr fut fel az épület főbejárata előtti hosszú lépcsősoron, majd, amikor Orvell Kapitány alakja megjelent a bejárati ajtónál, a biztonságiaknak esélyük sem volt a túlélésre.

Weyoun, illetve úgy önmagában a vorták nem voltak nagy harci vagy taktikai edzések által kiképezve, ők a Domínium diplomatái voltak mindig is, ugyanakkor neki a hosszú évek során nem sok diplomáciai mentességben volt része a 31-es Szekció fogságában, valamint újdonsült barátaival töltött haszontalannak tűnő holoprogramokon némi, új képességre tett szert ezen a területen. Mindezek együtt játszhattak közre abban, hogy lényegében egy karcolás nélkül megúszta a támadást.

Miután kijutott az objektumot körül vevő kertből a Főváros zajos, zsúfolt utcáira jutott, ahol mintha mi sem történt volna az elmúlt percekben zajlott az esti nyüzsgő élet.

Pár utcasarokkal arrébb állt csak meg, addig sietve próbált távozni a helyszín közeléből.

Az események nagyon zavarosak voltak és nem is értette, hogy hogyan keveredhetett bele ebbe a helyzetbe, de abban az egyben biztos volt, hogy az az alak, aki brutálisan végzett a Régenssel és a feleségével, az nem Natheniel Orvell Kapitány volt. Nem sokkal ezután meghallotta, hogy riadoztattak a rezidencia környékén, és az esti nyüzsgő városi zsivajt átvette valami sokkal militaristább zaj.

- COLOMBUS, itt Weyoun! Veszik az adást? – próbált kapcsolatot teremteni az orbitális pályán keringő hajóval, de válasz csak a harmadik próbálkozásra érkezett, és nagyon rossz volt az adás minősége.

- Itt… Omok Zászlós, hallgatom…M…Weyou… - jött a válasz.

- Zászlós, valami probléma történt a bolygón! Attól tartok a Kapitány élete veszélyben lehet! Próbálják meg feltranszportálni! – mondta a vorta.

- Nagyo…ssz a vét..l… - hangzott egyre rosszabbúl az adás ami a csillaghajóról érkezett.

Weyoun most már tisztán látta, hogy mi történik, ezért nem is próbálkozott tovább a kommunikációval, tudta, hogy most a legfontosabb, hogy megpróbálja értesíteni a Legénység többi tagját, de fogalma sem volt róla, hogy ki lehet még a Főváros területén, hiszen annyira szét szóródott a legénység a bolygó különböző pontjain.

 

A Fővárostól több ezer kilométerre egy gyönyörű fehér homokos tenger parton töltötte immár a második napját Wildman Parancsnok, Myra Myrian Parancsnok-helyettes és még néhány matróz és néhány zászlós, akik az Orvosi részlegen dolgoztak.

Már bőven a lenyugvó nap utolsó sugarai kezdtek elterülni a végeláthatatlan tengeri horizonton, miközben Naomi Wildman és a tiszt társai éppen vacsorázni készültek, amikor a helyi étterembe nem akarták be engedni őket.

- Sajnálom! – közölte a helység üzemeltetője és útját állta a bejáratnak.

- Bocsásson meg ha megsértettük, de mi a COLOMBUS Föderációs Csillaghajó legénysége vagyunk, akik engedéllyel tartózkodunk Önöknél, pihenés céljából. – próbálta magyarázni az Első tiszt, de hiába a helybéli nem engedte őket, majd nem pár perccel később hallották, ahogy morajló járművek közelítenek.

- Parancsnok, azt hiszem ideje mennünk! – figyelmeztette a félig Ktariai nőt a Kelonai tiszt társa.

- Egyet értek! – válaszolt Naomi, majd intettek a többieknek, hogy távoznak a helyszínről, amikor néhány helyi lakos eléjük lépett, hogy feltartóztassák őket.

Myra és Naomi is könnyűszerrel szerelte le a rájuk támadókat, akár csak a többiek.

- Gyerünk, futás! – utasította társait Naomi Wildman.

Myra Myrian intett a többieknek, hogy kövessék a Parancsnok utasításait.

- Menjenek! Ne álljanak meg! Nem bízhatnak senkiben! Keressenek egy biztonságos helyet, ahol eddig még nem jártunk, amíg a COLOMBUS felsugároz minket! – adta a taktikai utasításokat a kelonai Biztonsági főtiszt.

Miután szabad volt az út a tenger irányába, így a csoport elindúlt, követve az utasításokat, Naomi és Myra bevárták az érkező biztonsági erőket.

- Le vannak tartóztatva! – mondta a katonák egyike, majd egy éles pengéjű kézi tusára jellemző fegyvert rántott.

A Parancsnok és a Parancsnok-helyettes az Akadémián gyakorolt harci állásba helyezkedtek, bár fegyverük semmi nem volt, de mielőtt a katona rájuk támadt volna sikerült a COLOMBUS-nak fel transzportálni őket.

Naomi és Myra materializálódtak a Kettes Transzporter állomáson.

- Köszönjük Hadnagy! – mondta elismerően az Első tiszt – Azonnal fel kell hoznunk a bolygóról a Legénységet! – adta az utasítást a pultnál álló Ichebnek.

- Rajta vagyunk! De nem lesz könnyű! Magukat is csak egy véletlen szerencsének köszönhetően sikerült felsugározni. – jelentette a brunali – Történt valami, ami miatt az egész bolygón zavaró jelet kezdtek sugározni, azóta se kommunikáció és a transzporter sugarak sem találnak senkit. Magukat egy véletlen sávváltáskor szúrta ki a Computer.

- Hány emberünk van még a bolygón? – kérdezte Naomi.

Icheb ránézett az előtte lévő kijelzőre – Még negyven ketten. – jelentette.

- A Kapitány? – kérdezte Myra Myriam.

- Ő is köztük van. – jött a Főgépész válasza.

- Icheb, folyamatosan keressék a transzporterek a Legénység tagjait!

Myra, menjen állítsa össze a Speciális Osztagot! Ha kell visszamegyünk és kihozzuk a Kapitányt és a többieket! – adta az utasításokat az Első tiszt, a brunali és a kelonai pedig azonnal neki láttak a teendőiknek.

 

Azon az estén Dr. Aeron Sanders és Mareq Myrian hosszú hónapok után először töltöttek együtt egy romantikus estét, azóta, amióta először találkoztak a COLOMBUS indulása előtt.

Bár eredetileg mindketten más programot terveztek az eltávjukra, végül egy véletlenül alakult beszélgetést követően megbeszélték, hogy együtt töltik a három napos szabadságukat, annak érdekében, hogy tiszta lappal kezdhessék a kapcsolatukat.

Éppen egy tartalmas beszélgetés kellős közepén voltak, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtajukon. Nem is értették mi történik, ezért Aeron ment, hogy megnézze ki az. Amikor a romulán-ember férfi kinyitotta az ajtót, helyi egyenruhás biztonsági emberek támadtak rájuk.

Mielőtt bármit is mondhattak volna, Aeron Sanders-t arcon vágták, majd mind kettejüket kábító fegyverrel elkábították.

Amikor magukhoz tértek egy mesterséges fénnyel megvilágított teremben ébredtek.

Ismerősök vették körül őket, Amanda Bryce zászlós segített Mareq Hadnagynak és egy matróz segítette fel a hajó Orvosi főtisztjét. Mareq oda lépett a másik férfihoz, és megnézte a sebet a romulán homlokán.

- Jól vagyok! Semmi gond, csak zúzódás! – magyarázta az öndiagnózist a doktor.

- Mi történt? Hol vagyunk? – kérdezte a kelonai.

- A helyiek ránk támadtak… minden ok nélkül, aztán ide hoztak minket. – magyarázta Bryce Zászlós.

- Hányan vagyunk itt? – kérdezte a doktor.

- Harminc kilencen. Preston matrózt megölték. – jelentette Bryce, majd miután a doktor nyugtázta a jelentést, megkérdezte, hogy bárki megsérült-e, kell-e orvosi ellátás bárkinek.

 

Amikor Weyoun nem sokkal az események után a Kapitány szállása felé tartott az egyik hátsó sikátorban figyelte meg, hogy helyi katonák árasztják el a környéket.

Weyoun gondolkodott, hogy végül is mit is keres ott, ahelyett, hogy elindulna megkeresni valakit a Legénység tagjai közül, de egy pillanatnyi hezitálást követően tudta, hogy a Kapitány megkeresése most a feladata.

Amikor készült, hogy visszaforduljon és egy másik sikátorból keressen bejáratot az épületbe, valaki a sötétben megragadta a ruhájánál fogva.

- Mr. Weyoun?! – szólították meg.

A vortának kellett néhány pillanat amíg kivette a sötét árny alakját és felismerte a támadóját.

- Kapitány? – realizálta a másik férfit, majd ösztönösen megpróbált védekezni a támadója ellen.

- Mit csinál Weyoun? Nem akarom bántani! Tegye azt le, mutatott a vorta kezében lévő tárgyra, ami valami féle fém eszköz lehetett.

- Kapitány! – hallatszott a remény amolyan vortásan a hangjában – Örülök, hogy maga az! – állapította meg.

- Persze, hogy én vagyok! Mr. Weyoun, mi az ördög folyik itt? Valaki megtámadott mielőtt a vacsorára indultam volna! – érdeklődött majd magyarázta az utolsó emlékeit Orvell.

- Azt hiszem bajban vagyunk Kapitány! – állapította meg az elég egyértelmű tényt Weyoun.

- Nem maradhatunk itt! Elkezdtek járőrözni… Keressünk valami biztonságos helyet! – adta az utasítást a Kapitány, majd elindultak a sötét sikátorban.

Néhány utca tömbbel arrébb már könnyebben tudtak közlekedni, arra fele kevesebb volt a rendfenntartó járőr.

Kivetítőkön kezdték hirdetni, hogy körözött személyként tartják nyilván Orvell-t, akit a Régens házaspár és a teljes személyzet ellen elkövetett brutális gyilkosság miatt keresnek a hatóságok.

Orvell Kapitány és Weyoun is végig nézték a hirdetést, majd egy videó bejátszást, amin éppen a vendéglátóikat le lövi egy fegyverrel a Kapitány.

Miután végig nézték a filmet, tovább haladtak és egy újabb sötét sikátorba próbálták meghúzni magukat.

 

- Ez teljes képtelenség! – magyarázta értetlenül Orvell – Hogy vádolhatnak azzal, hogy megöltem a Régenst, amikor valaki rám támadt és ájultan feküdtem a szobámba, nem is emlékszem, hogy eljutottam volna a Régens rezidenciájára! – magyarázta továbbra is értetlenül a Kapitány.

- Kapitány, ha megengedi, én ott voltam, csoda, hogy egyáltalán élek!

Kapitány, a saját szememmel láttam, amint megérkezik, besétál az épületbe… majd fegyvert ránt a zubbonya alól és elkezdi lemészárolni a Régenst és a feleségét. – mesélte Weyoun – Hidegvérrel! – ettől még borzalmasabban hangzott a dolog.

- Higgye el Weyoun, semmi közöm nincs ehhez az egészhez! – szabadkozott a Kapitány.

- Tudom! – mondta közönyösen a vorta – Ne feledje, mi vorták tökéletes diplomáciai kiképzést, illetve tudást kaptunk! Amint megláttam Önt… vagy is azt a valakit, azonnal láttam rajta, hogy valami nem stimmel vele! Tudtam, hogy az nem Ön, Kapitány. A mozdulatai, a közönyös nézése… majd az, amit tett… hidegvérrel lelőtte őket… biztos voltam benne, hogy nem Ön volt az! – magyarázta válaszában a megérzését Weyoun.

- Akkor csapdába csaltak Minket! – állapította meg a földi férfi.

- Minden bizonnyal. – értett egyet a vorta.

- Az volt a cél, hogy le jöjjünk a bolygóra… és amikor itt vagyunk akkor csapdába csalnak, majd megvádolnak a Régens megölésével… De még csak nem is ismertük Őt! Miért így? Semmi értelme! – gondolkodott hangosan Natheniel.

- Azt hiszem talán, hogy mégis van!

Ha megfigyelte, akkor az a békés, vonzó, nyugodt világ, ahova meginvitáltak minket, hirtelen egy háborús övezetté változott… rohamosztagosok lepték el az utcákat… járőrök minden fele, eltűntek a helyiek az utcákról… zavarják a kommunikációt, nem tudtam kapcsolatba lépni sem másokkal, sem a COLOMBUS-al… - magyarázta az okfejtését a vorta, amit Orvell azonnal értett.

- Tehát, a békés, „Édeni” hangulatból hirtelen statárium lett. – igazolta a Kapitány, amit a vorta mondott.

- Pontosan! – értettek egyet – Ami felettébb gyanús, hogy az Al-Régens nem sokkal azelőtt távozott a teremből, mint, hogy maga… vagyis az… megérkezett.

És a Régens helyére így, most Ő léphetett. – gondolkodott a háttér dolgokon a taktikai tanácsadó vorta.

- Hatalom átvétel… Nem ritka – mondta Orvell – És ott van még egy rejtély… aki elkövette a támadást, de mégsem én voltam… -

Weyoun ezen is gondolkodott már, és bár elég valószínűtlennek tűnt, más értelmes magyarázata nem volt.

- Ha nem maga volt, de még is Ön volt… Úgy nézett ki… akkor az lehetett hologram is!

Vagy…

vagy egy klón! – magyarázta Weyoun a Kapitányának, aki szintén elgondolkodott a klón dolgon.

- Meg kell találnunk a Legénység többi tagját! Lehet, hogy veszélyben vannak! És ha engem akarnak elfogni, akkor a legénységemen keresztül lesz a legkönnyebb! – mondta Orvell Kapitány.

– Keresnünk kell egy computert! – mondta a földi férfi és Weyoun-nak sem volt kifogása ez ellen.

 

A COLOMBUS hídján éppen taktikai megbeszélést folytattak a főtisztek a helyzettel kapcsolatban.

- Zászlós, kérem, próbálja hívni a megadott frekvencián a Régens irodáját! – kérte az Első tiszt Omok Zászlóst.

A vulcani tiszt végrehajtotta a parancsot, de nem járt sikerrel.

- Asszonyom, továbbra is blokkolnak minden távközlési csatornát. – jelentette Omok.

- Ha elfogták őket, akkor egy védett helyen lesznek. Myrian Parancsnok-helyettes készítse a csapatát! Ha megtaláljuk a helyet, lesugározzuk Önöket! – magyarázta a tervet Naomi Wildman.

- Borikk Hadnagy, a legrosszabb forgató könyv szerint, milyen veszteséglistával számolhatunk? – kérdezte a TSH-t Naomi.

A Taktikai Segéd Hologram lefuttatott egy algoritmust, így gyorsan megkapták a választ.

- A legrosszabb esetben, elveszítjük a Kapitányt, három főtisztet, három tucat altisztet és matrózt, a Nagykövetet és egy civilt. – A Legénység közel egy ötödét. – jelentette a hologram.

- Ez semmiképpen sem történhet meg! Mindenkit élve kell visszahoznunk a hajóra! Ez parancs! – adta a szokatlan utasítást a jelen levőknek, akik kötelesség tudóan helyeseltek is.

- Továbbra sincs válasz a hívásunkra! – jelentette a vulcani Zászlós.

Naomi így kénytelen volt másképp szóra bírni a Prokarán vezetést.

- Töltsön be egy foton torpedót és irányítsa a fővárosra! – adta az utasítást Borikk Hadnagynak, akit ez a lépés meglepett.

- Parancsnok?! – kérdezett vissza bizonytalanul a hologram, hiszen egy ilyen jellegű támadás szörnyű pusztításra lett volna képes egy sűrűn lakott városban.

- Nyugodjon meg Hadnagy! Nem elpusztítani akarom a várost! Csak szóra bírni a Régenst!

Ha a torpedó eléri az ötezer kilométeres magasságot, robbantsa fel! De az a lényeg, hogy látványos legyen! – magyarázta a tervet Wildman.

 

Bár a Prokaraiak képesek voltak a térváltásos technológia használatára, társadalmukat nem jellemezte sem az űrkutatás, sem az űrben történő bármilyen jellegű tevékenység, leszámítva némi kereskedelmet.
A társadalom jó létben élt és bár ők maguk ritkán vagy inkább szinte soha nem kerestek más fajokat, jellemzően az idegen civilizációk vették fel a kapcsolatot a Prokaraiakkal, ettől függetlenül a társadalom nem volt xenofób.

 

- Zászlós, küldjön még egy utolsó üzenetet a bolygóra!

Ha nem válaszolnak, készítsék a foton torpedót! – adta ki az utasítást az Első tiszt.

Omok zászlós jelezte, hogy nyitva van a csatorna.

- Prokarai Régensi Hivatal! Itt a USS COLOMBUS Első tisztje! Nyissanak egy kommunikációs csatornát, ellenkező esetben kénytelenek leszünk az önök által kezdeményezett agressziót megtorolni! A csillaghajónk fegyverei egyenesen a Fővárosukra vannak irányítva, ha nem válaszolnak, tüzet nyitunk! – mondta az üzenetet Naomi Wildman.

Elég határozott lépés volt a részéről, tekintettel arra, hogy Wildman parancsnok hírhedt volt a pacifista megoldásairól.

Eltelt néhány másodperc, de nem érkezett válasz a bolygóról, így a Parancsnok jelzett Borikk-nak, hogy lője ki a torpedót, de mielőtt a TSH végre hajtotta volna a parancsot, Omok Zászlós jelezte, hogy válasz érkezik a Régensi Hivatalból.

- Videó üzenet! – jelentette a vulcani tiszt, majd miután Naomi engedélyezte, a fő képernyőre kapcsolta, majd a korábbi Al-Régens jelent meg.

- Naomi Wildman Parancsnok vagyok, a COLOMBUS Föderációs Csillaghajó Első tisztje!

Örülök, hogy sikerült meggyőzni arról, hogy válaszoljanak! – mondta üdvözlés gyanánt a Parancsnok.

- Mit akarnak? – tette fel rendkívül barátságtalan hangnemben a kérdést az új Régens.

- Az embereinket szeretnénk visszakapni! De egy magyarázattal is szolgálhatna, hogy miért támadtak a Legénység tagjaira, akiknek azelőtt vendégjogot biztosítottak! – válaszolt a ktariai nő.

- Az embereik bűnösök! Államcsínyt követtek el, ezért a törvényeink szerint büntetést érdemelnek! – válaszolt a Régens.

- Államcsínyt? Mi féle államcsínyről beszél? Békésen próbáltunk vacsorázni, amikor a helyiek ránk támadtak, majd katonákat küldtek ránk!

Orvell Kapitány tudomásom szerint, Önökkel vett részt egy diplomáciai fogadáson! Beszélni szeretnék Vele! – mondta a nő, de látszólag a prokarai férfi maga biztossága töretlen volt, sőt egyre flegmább válaszokat adott.

- Orvell Kapitány követte el a főbűnt!

Brutális módon kivégezte a korábbi Régenst, így egyértelműen a Prokarai Nép ellen tört, amiben maguk támogatták minden bizonnyal! Ez egy előre kitervelt, aljas támadás volt a mi békés, barátságos Népünk ellen! – válaszolta az új Régens flegmán és visszataszító hangnemben, majd folytatta – A társaik bűnrészesség vádjával bíróság elé állnak majd, akárcsak a Kapitányuk! Ne számítsanak kegyelemre, mert azt itt nem fognak kapni! Ha pedig jót akarnak maguknak, akkor mihamarabb elhagyják a bolygónkat, ellenkező esetben vannak szövetségeseink, akik megvédenek Minket! – mondta fenyegető hangnemben a Régens, aztán még mondott valamit, de közben Borikk Hadnagy lenémította a hívást minden irányba.

- Mi történt? – kérdezte Naomi.

- Parancsnok, kódolt üzenetet fogunk a bolygó felszínéről! Valószínűleg gyengíteniük kellett a blokkolást, így juthat át az üzenet is. – válaszolta a TSH.

- Kapcsolja! – mondta a nő.

- Csak szöveges üzenet.

Az áll benne: Itt Orvell! COLOMBUS, vörös riadó! Megtámadták a legénységet. – válaszolt Borikk.

- Tudunk válaszolni? Kérdezte Naomi, a hologram pozitív választ adott.

- Zászlós, próbálják meg bemérni a Fővárosnak azt a részét, ahol még mindig a legerősebb a torzító mező! Ott lesznek a foglyok! – utasította a Parancsnok Omok Zászlóst.

- Úgy vélem, megtaláltam, Parancsnok!

A város dél-nyugati részén van egy nagyobb terület, ahol nem jutnak át az üzenet vivő jelek. – jelentette a vulcani.

- Az lesz az! – mondta derülátóan a ktariai nő, majd Borikknak kiadta utasításba mit válaszoljon a Kapitánynak, és írja meg a helyét, és hogy segítsenek a foglyok kiszabadításában.

Közben az adásban lévő, de lenémított Régens látszólag rájött arra, hogy időközben mi történik, ezért lekapcsolta a videó üzenetet.

Viszont mielőtt megszakadt volna az adás és ismét visszaállt teljesen a zavaró jel az egész bolygó felszínén, addigra Borikk Hadnagynak sikerült a rövid és tömör választ megírnia és elküldenie Orvell Kapitánynak.

 

Weyoun és Orvell megkapták az üzenetet, mielőtt újra visszaállt a zavaró jeladás.

- A COLOMBUS-on arra következtetnek, hogy amikor gyengült a zavaró jel, a városnak egy részén még akkor is nagyon erős jel blokkolt egy városrészt, tehát valószínűleg ott tartják fogva a Legénység tagjait.

Mit gondol Mr. Weyoun? – kérdezte Orvell.

- Logikus következtetés! – válaszolt a vorta.

- Akkor nincs kérdés, megyünk és kiszabadítjuk őket! – jelentette ki a Kapitány.

Orvell és Weyoun alig pár utcányira voltak attól a városrésztől, amit üzenetben küldtek nekik.

Fegyvereik ugyan nem voltak, de Orvell Kapitány azt a tervet találta ki, hogy majd, amikor a helyszínre érnek, majd ott szereznek fegyvereket az őröktől, ha szükséges.

Akkor sejtették, hogy jó helyen járnak, amikor egyre több prokarai rendfenntartó jelent meg egy épület körül.

Időközben már hajnalodni kezdett a bolygón.

- Van terve Mr. Orvell? – kérdezte Weyoun némi aggodalommal a hangjában.

- Több tucat fegyveres, de aligha tudnánk leszedni mindannyijukat… - magyarázta a földi férfi a vortának – Azt mondta korábban, nem kizárt, hogy egy klón mészárolta le a Régenst és családját. Ha egy klón volt, akkor nem fogják tudni megkülönböztetni Tőlem. – gondolkodott Orvell.        

- A klón első ránézésre teljesen összekeverhető Önnel Kapitány, így aligha ismernék majd fel! – mondta Weyoun.

- Akkor a legegyszerűbb, ha egyszerűen besétálunk! – válaszolt Natheniel – Ha az Al-Régens összejátszik egy klónnal, akkor legalább ez is kiderül. – mondta, majd megkérte Weyoun-t, hogy tegyen úgy, mintha a foglya lenne, ezután elindultak a raktár épület jellegű építmény bejárata felé, ahol több tucat Prokarai őrködött.

 

Ahogy magabiztosan sétáltak át a területen, egyetlen biztonsági Prokarai sem próbálta megállítani őket. Ezt egyikük sem akarta elhinni, de legalább biztosak kezdtek lenni abban, hogy az Új Régens is benne volt a támadásban és a cselszövésben.

Amikor az utolsó három rendfenntartóhoz értek, az egyik prokarai megkérdezte Orvell-t, hogy mit keresnek itt.

- Az egyik utolsó idegen foglyot szedtem össze! – mondta Orvell haragosan a prokaraiaknak.

- Az Új Régens parancsára hoztam őt ide! – mondta tovább a Kapitány a hazugságot.

Egy pillanatra már Weyoun és Orvell is azt hitték, hogy nem jött be a csel, és kénytelenek lesznek harcba bocsátkozni, de némi hezitálás után a három prokarai úgy döntött, hogy inkább tovább engedik őket. Az egyik helybéli egyenruhás kinyitotta az ajtót a nyakában lógó kulcs kártyával.

Ezután a Kapitány hátulról meglökte a vortát.

- Gyerünk! Lódulj! – mondta majd tovább haladtak a teremben lévő Legénységi tagok felé.

- Kicsit túl játszott a szerepét Kapitány! – mondta bosszúsan a vorta, akinek nem tetszett, ahogy a Kapitány hátulról megtaszajtotta a csel kedvéért.

Ahogy közeledtek a bajtársaik felé, kéz mozdulatokkal jelezték, hogy észrevétlenül kell fogadniuk őket, hogy ne bukjanak le.

A kicsit több, mint három tucat ember közül Dr. Sanders, Mareq Hadnagy és Bryce Zászlós lépett előrébb, hogy üdvözöljék a Kapitányt és Weyoun-t.

- Nate! – köszöntötte visszafogottan és halkan régi barátját Aeron Sanders.

- Mr. Weyoun-nal jöttünk kiszabadítani Titeket! – magyarázta feltünés mentesen Orvell a doktornak.

- Örülök, hogy látom Önt, Weyoun! – mondta barátjának Mareq Myrian.

- Én is örülök, hogy jól vannak! Mr. Myrian ilyen holoregényt még maga sem tud szerezni, mint amin az éjszaka kellett átmennem! – mesélte a vorta Mareq Hadnagynak.

- Mindenki jól van? – kérdezte Orvell régi barátját, a hajó Orvosi Főtisztjét.

- Sajnos Preston matrózt már holtan hozták ide. Nem tudtam rajta segíteni! – válaszolt Dr. Sanders.

- Jól figyeljenek!

Sajnos fegyvereink nincsenek, csak a túlerő, ha kijutottunk, reméljük a COLOMBUS valahogy segíteni fog! – magyarázta a nem túl jó lehetőségeket a Kapitány.

- Ha innen kijutunk, soha többet nem megyek eltávozásra, még ha fogdába zárat, akkor sem! – reagált a jó tervnek aligha nevezhető ötletre a vorta.

- Gyerünk, induljunk! – adta ki a parancsot a jelenlevő majdnem negyven emberének a Kapitány.

Dr. Sanders és Mareq Myrian megfogták egymás kezét és búcsúzoúl adtak egymásnak egy csókot, majd a társaság elindult Orvell Kapitányt követve a kijárat irányába.

Még éppen, hogy a zárkáúl szolgáló helyiség kijárata felé tartottak, amikor már megszólalt valamiféle furcsa zaj.

- Minden bizonnyal riasztó! – állapította meg Mareq, majd kinyílt a kijárat ajtaja, ahol a három prokarai ekkor kezdte összeszedni magát, hogy megnézzék mi történik a foglyokkal.

Orvell vezetésével a Legénység tagjai pillanatok alatt legyűrték a foglárokat, majd miután lefegyverezték őket, jobb ötlet híján rögtönözve túszként maguknál tartva tovább indultak az objektumból kifelé. Távolabb tőlük már több, közel egy tucat prokarai egyenruhás várakozott, akik látván, hogy kiszabadultak a Föderációs foglyok, megindultak az irányukba.

Majd megjelent a létesítmény főbejáratánál egy fekete kabátos férfi, aki mindenki legnagyobb megdöbbenésére pontosan ugyan úgy nézett ki, mint Natheniel Orvell Kapitány.

A társaság félúton megállt, hogy szembe nézzenek ellenfeleikkel, amikor hirtelen egy tíz fős biztonsági osztagot sugároztak Orvell-ék és a prokaraiak közé.

 

Myra Myrian Parancsnok-helyettes vezetésével, a COLOMBUS legjobban harc edzett matrózaiból álló alakulattal sikerült a helyszínre transzportálniuk.    

A Föderációs alakulat tagjai fézerekkel felfegyverkezve érkeztek, ezt látva, valamint a lényeges túl erőt felmérve a prokarai rendfenntartók visszavonultak.

Miközben a kelonai nő által vezetett csapat biztonságos védő gyűrűbe helyezte a bajtársaikat, Orvell és a másik lény szemtől szembe néztek egymással.

Amíg a bevetési csapat transzporter erősítőket helyezett a társaik köré, addig a két Orvell némán farkasszemet nézett egymással, majd mielőtt elkészültek volna az utolsó jelerősítő kihelyezésével, a klón ordítva futásnak eredt a COLOMBUS legénysége irányába.

Mielőtt bekövetkezett volna a tragédia, az egész csapatot sikeresen felsugározták a COLOMBUS Kettes Rakterébe.

A létesítménynél, ahol Orvell-ék voltak egy hatalmas erejű és pusztító robbanás történt.   

 

 

Az eseményeket követően, ahogy sikeresen kimenekítették a bolygóról a foglyul ejtett Legénységet, a COLOMBUS - megszakítva mindenféle további diplomáciai kapcsolatot - azonnal elhagyta az orbitális pályát és tovább indult a Delta Kvadráns felé.

Katonai tiszteletadással búcsúztak Preston matróztól, majd, amikor már több fényévre voltak a Prokarától, Orvell összehívta a Főtiszteket egy megbeszélésre.

- Nagyon sajnálom, a történteket Kapitány! De a tárgyalásokon semmi jelét nem adták a Prokaraiak, hogy ilyen cselszövésre készülnek! – szabadkozott Keevaan Nagykövet.

- Nagykövet Úr, ezt sem Ön, sem más nem tudhatta előre! Ne okolja magát a történtek miatt! Sajnos a Régens saját népe áldozata lett. – jött a válasz Orvell Kapitánytól.

- Ugyanakkor a Prokarai puccs egyik fontos eleme volt, hogy minket tőrbe csaljanak! – tette hozzá a helyzet elemzését Borikk Hadnagy.

- Valóban! – mondta Orvell, majd folytatta – az a valami, ami úgy nézett ki, mint én… - végül Weyoun fejezte be a mondatot.

- … egy klón volt! – jelentette ki a vorta.

- Lehetséges lenne, hogy a Shinzon Fanatikusok idáig terjeszkednének? – tette fel a valószínűtlennek tűnő kérdés Mareq Myrian Hadnagy.

- Közel 20.000 fényévet tettünk meg indulás óta. A Shinzon Fanatikusok aligha rendelkeznek olyan technológiával, amivel ilyen messzire eljutnának… meg miért? Miért jönnének ők ide? – reagált Kŏnu Hadnagy.

- Valami részlet felett el síklunk Uraim! – állapította meg Weyoun, a tőle kevésbé megszokott aggódó hanglejtésben.

- Mr. Icheb, a hajó és a hajtómű állapota lehetővé teszi, hogy egy ideig ne kelljen megállnunk sehol? – érdeklődött a Kapitány a Főgépészétől.

- Legalább egy hétig tudunk térváltással, maximális fokozaton haladni. A normál térben akár egy hónapig is. Válaszolt a brunali.

- Nem tudhatjuk a környező népek, hogy fogadnának minket és biztos, hogy híre megy a szektorban a Prokarán történteknek… ezért további utasításig SÁRGA RIADÓ készültség lesz érvényben, és egy hétig hetes szubtéri fokozaton haladunk megállás nélkül!

Végeztem! – ezzel fejezte be a megbeszélést a Kapitány.