Csillagidő: 79247.4

 

USS Colombus

 

- Hajónapló, Csillagidő: 79247.4

A Vulcan-nál történt merénylet után egy hetet vesztettünk, de a javításokat követően újra útra keltünk a küldetésünk végcélja felé. Aggasztó hírek jönnek nap, mint nap a Főparancsnokságtól. Az elmúlt két napban több Shinzon Fanatikus hajtott végre hasonló merényletet, mint ami a COLOMBUS-on is történt, sajnos nem mindenkinek volt olyan szerencséje, mint a Legénységnek. A COLOMBUS legénysége Nyolcas-nak, a Gépészeti Segéd Hologramunknak köszönheti, hogy nem történt nagyobb tragédia!

A Csillagflotta orvosainak, tudósainak tucatjai dolgoznak azon, hogy találjanak valami módszert a klónok kiszűrésére, mielőtt támadásba lendülhetnének. Az új utasítás alapján, másik úton indulunk a Béta Kvadránson át a célunk felé. – jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.

 

Az Étkezde újra megtelt élettel, amióta Karacas, a hajó daktari szakácsa újra visszatért a szolgálatba.

 A robbantásos merénylet során megsérült daktari pár napig lábadozott a gyengélkedőn, majd Orvell Kapitánnyal kellett beszélnie, akivel megegyeztek abban, hogy nem vádolják meg a Föderáció elleni kémkedéssel és Karacas engedélyt kap a COLOMBUS fedélzetén maradni, amennyiben nem próbál meg semmi törvénytelent elkövetni. Az egyezség másik része a hajón történő szolgálatra vonatkozott, mivel Orvell Kapitány kikötötte, hogy a küldetés jellegéből fakadóan szükség van a daktari szolgálataira, ezért el kellett vállalnia a hajó főszakácsa titulust, ami ellen Karacasnak semmi kifogása nem volt, sőt, örömmel vállalta a feladatot.

Egy érdekes egyezség köttetett ezzel Orvell Kapitány és Karacas között, mivel Orvell ezzel törlesztette adósságát, amiért a daktari megmentette az életét, amikor a Shinzon Fanatikus klón megpróbálta megölni, ugyanakkor azzal, hogy Orvell engedte, hogy a daktari a hajón maradhasson és civilként szolgáljon a legénységgel a Delta Kvadránsba vezető küldetés során, így Karacas is hálás lehetett a Kapitánynak.

 

A legénység tagjai vidáman beszélgettek, nevetgéltek az étkezdében, miközben fogyasztották az aznapi ételt, amit Karacas készített.

A délelőttös műszak véget ért, így többen jöttek elfogyasztani ebédjüket, köztük Naomi Wildman Parancsnok is.

- Miss Wildman, mit adhatok Önnek? – érdeklődött Karacas az Elsőtiszttől, aki szintén ebédelni érkezett.

- Mit tudna ma ajánlani? – érdeklődött a félig ktariai nő.

- Hmmm, ha jól tudom, az egyik kedvence, a Leola gyökérből készült pörkölt… bizonyára kedves emlékeket idézne a mai ebédjéhez! – válaszolt Karacas.

Naomi meglepődött, hogy ezt a talaxiai ételt ajánlotta neki a szakács, hiszen pont műszak közben gondolt arra, hogy régen evett Leola gyökérpörköltet.

Bár hallotta, hogy az új hajószakácsnak különleges képessége, hogy megérzi, hogy mit szeretnének enni a legénység tagjai, de azt hitte, ez csak pletyka.

- Köszönöm Karacas! Az tökéletes lesz! – mondta Naomi Wildman, majd folytatta – Ezek szerint igazak a pletykák, hogy Ön megérzi, mit szeretnének az emberek enni!  - ezen Karacas csak elmosolyodott – Emlékeztet egy régi nagyon jó barátomra. A Keresztapámra. – mondta kedvesen Naomi.

- Mr. Neelix, az ön keresztapja legendás szakácsnak számít az egész univerzumban, a Delta Kvadránstól az Alfa Kvadránsig, úgy gyanítom!

A Keresztapja mindig igazi Leola gyökeret használt az ételeibe, ezt még a Daktarián is tudjuk, de sajnos a replikátor által készített Leola gyökérpörkölt sosem lesz olyan finom. Remélem azért így is elnyeri az ízélését! – válaszolt Karacas.

Naomi Wildman elmosolyodott, és megérintette Karacas kezét, amikor átvette tőle az ételt.

- Köszönöm Mr. Karacas! Azt hiszem Neelix kedvelné Önt! – mondta hálából, amiért olyan jó pillanatot szerzett neki a daktari.

- Bízom benne, hogy lesz lehetőségem személyesen találkozni majd Mr. Neelix-el! – válaszolt kedvesen Karacas, majd az elsőtiszt megköszönte az ebédet és csatlakozott az egyik asztaltársasághoz.

 

Miközben a ktariai és a daktari beszélgettek Dr. Sanders is betévedt az Étkezdébe, de nem ment a pulthoz, hogy ételt kérjen, mindössze egy táblagéppel a kezében leült egy asztalhoz.

Karacas úgy gondolta, hogy ideje beszélgetnie a romulán-ember orvossal.

Miközben odasétált a doktor asztalához egy-egy tányér ételt vitt maguknak.

- Szabad? – érdeklődött a daktari.

A félig romulán férfi felnézett a táblagépéről a felette álldogáló Karacasra, majd jóváhagyta a kérést.

- Köszönöm kedves Doktor! – válaszolt, majd letette a két tál ételt maguk elé és helyet foglalt.

Dr. Sanders érdeklődve nézett a tányérjára, az arckifejezéséből egyértelműen látszódott, hogy nem tudta, hogy miért ezt hozta számára a daktari.

- Tenger gyümölcsei – mondta Karacas.

- Köszönöm, nem kellett volna fáradoznia! – válaszolt a Doktor.

- Ohh, dehogynem! Önnek köszönhetem az életem kedves Doktor! – mondta a daktari.

- Csak tettem a dolgom! – válaszolt Aeron Sanders – Miben segíthetek? – kérdezte.

- Csak társalogni jöttem Önhöz kedves Doktorom! – jött a válasz az idegen férfitől – Jó étvágyat barátom! – mondta a félig romulánnak - Hogy van mostanában? Beszélt esetleg Mr. Mareq-el? – érdeklődött Karacas.

- Nah, ahhoz önnek semmi köze sincs! – válaszolt kicsit ingerületen a doktor.

- Ezzel nem értenék egyet, ha megengedi! De persze nem kötelező válaszolnia! Mégis érdekelne, hogy vannak mostanság? – válaszolt Karacas.

- Nagyon figyelmes Öntől, de tényleg semmi köze hozzá! – válaszolt Aeron.

- Ha megenged egy tanácsot… A Kelonaiak egy nagyon érzelmes faj, és szemmel látható, hogy szenved Ön miatt, vagy azért amit Önnel tett. Ezt persze nem tudhatom. – mondta a daktari.

- Csillagflotta tisztek vagyunk! Vállalnunk kell a következményeket a tetteinkért. Ez alól Ő sem kivétel! – mondta szigorúan Sanders.

- Ohh, maguk Csillagflottások, hogy is szokták mondani? ... Mindent ilyen karóba nyelten kezelnek?

Semmi nem tiltja, hogy egy hajón szolgáló legénység két tagja intim kapcsolatba kezdjen!  - mondta Karacas.

- Ezt maga nem értheti, hiszen nem viseli a flotta egyenruháját! – válaszolt Sanders.

- Ebben igaza van! Ugyanakkor tudomásom szerint, számos példa van rá, hogy együtt szolgáló tisztek között komolyabb viszony alakult ki a Csillagflotta történetében! – reagált Karacas.

- Nem csak erről van szó! Kihasznált és átvert! Nem tudok benne megbízni! – mondta ingerülten Aeron.

- Intim viszony alakult ki önök között, melyet nyilván Ön is akart.

Átverte volna?

Azzal, hogy nem mondta el Önnek, hogy ő is a COLOMBUSON fog szolgálni? Aligha tűnik szándékos átverésnek!

A flotta tisztek civilben amúgy sem beszélhetnek a munkájukról, úgy tudom.

Emellett Ő Kelonai! Lételemük a csábítás, az érzékiség. Azért hibáztatja őt, aki? – vezette le az okfejtését Karacas.

Sanders csendben ült és hallgatta a daktarit, közben Mareq is megérkezett az ebédlőbe.

- Higgye el kedves Doktor, nem éri meg a haragtartás! Hosszú út elött állunk, próbálják meg újra építeni az önök között lévő dolgokat. A Daktarián úgy tartjuk, hogy minden szakadékot össze köt egy híd! Ne mélyítse a szakadékot, építsen hidat fölé! – tanácsolta Karacas, Aeron Sandersnek, majd megköszönte, hogy közösen ebédelhettek, és visszatért a kiszolgáló pulthoz.

Mareq Hadnagy is megkapta az ebédjét, majd leült az egyik asztalhoz, ahol nem ült senki.

Karacas Mareq-nek is a földi eredetű Tenger gyümölcseit szolgálta fel, ez volt Mareq egyik kedvenc Földi étele.

Éppen az egyik tintahal karikát fogyasztotta a kelonai, miközben a vele szemben lévő ablakon nézte a csillagokat, amikor valaki odalépett mellé.

- Leülhetek? - kérdezte a doktor a kelonait.

- Persze… őőő… természetesen! – válaszolt zavarodottan Mareq Myrian Hadnagy.

Doktor Sanders leült a kelonai férfival szemben és mindketten elkezdték fogyasztani a Tengergyümölcseit, melyet Karacas szolgált fel nekik ebédre.

A két férfi elkezdett beszélgetni egymással, közben Karacas elégedetten látta, hogy jó hatással volt új barátjára, közben nagy örömmel szolgálta fel az egyik gépész zászlósnak a Raktajinoját.

 

Natheniel Orvell Kapitány eligazítást tartott a főtiszteknek a Tiszti eligazítóban.

Ott volt mindenki, Naomi, Borikk, Icheb, Nyolcas, Omok, és S’ulvan felügyelő, az asztal másik oldalán Myra, Aeron, Mareq, Kŏnu és Bryce is.

Orvell Kapitány arca igencsak gondterhelt volt, miközben tartotta az eligazítást a tisztjeinek.

- A Főparancsnokság jelentései szerint, egyre súlyosabb a helyzet a Shinzon Fanatikus klónok miatt. Már a 31-es Szekciót is bevonták az ügybe, de nekik sem sikerült eddig egyetlen klónt sem leleplezniük. Közben eddig több merényletet is sikeresen véghez vittek, legutóbb a Denobulán fővárosban. – mondta Orvell Kapitány, majd Nyolcashoz fordult.

 - Nagy hálával tartozunk Önnek Nyolcas! – mondta a Kapitány – Megmentette a legénység és a Vulcanon élők életét! -

-  Tettem a dolgom Kapitány! – válaszolt köszönet képpen a hologram. Orvell elismerően bólintott.

Doktor Sanders gondolkodott a klón kérdésen.

- Talán akkor lehetne kiszűrni a Shinzon klónokat, ha előre haladott állapotú sejt pusztulásban szenvednének. Azt egy egyszerű orvosi trikorderrel kilehetne szűrni. – mondta a doktor.

- De az a klón, aki nálunk volt, az sem szenvedett az előrehaladott sejt erózióban, hiszen Önök sem fedeztek fel rendellenességet. Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy a többi klónt fel lehetne fedezni idő előtt. – mondta az Elsőtiszt.

- Ez igaz. Vérmintával nem tudjuk őket kiszűrni, a vérük teljesen normális, amíg nem kezdődik meg a sejterózió! – válaszolt a Doktor.

- Talán fel kellene kutatni a klónok eredetét, és akkor a biószűrőkkel bárhol meglehetne őket találni. – vágott közbe Mareq Hadnagy.

- Az sajnos nem fog működni! – mondta Orvell Kapitány – A biztonsági holo kamerák felvételei szerint bármilyen faj tagjait klónozhatták – mondta a Kapitány, közben a tárgyaló asztal kivetítőjén bemutatta, az eddig elkövetett merényletek végrehajtóit – Ember, denobulán, vulcani, xindi emlős. – mondta Orvell Kapitány.

- Lényegében, ezek alapján, bárki lehet, sose fogjuk tudni kiszűrni őket. – Állapította meg Myra Parancsnok-helyettes, akinek még mindig sajgott a háta, ahol eltalálta a Shinzon Fanatikus klón.

Az eligazítást félbe szakította a kommunikátoron bejövő hívás, amit a Hídról a Kapitánynak címeztek.

 

- A Híd Orvell Kapitánynak! – szólt a hang.

- Hallgatom! – válaszolt Orvell.

- Elnézést Kapitány, hogy megszakítom az eligazítást, de segély hívást fogtunk tizenöt fényévnyire! – mondta a tiszt.

- Máris megyünk! – válaszolt Orvell, majd a szobában lévő tisztekhez fordult – Kérem, tegyenek meg mindent, hogy segítsünk a Parancsnokságnak a Shinzon Fanatikusok ügyében!

Végeztem! – adta ki a parancsot a Kapitány.

A jelenlevők nyugtázták a Kapitány utasítását, majd mindenki elindult a saját pozíciójára.

A Hídon szolgálatban lévőket leváltották a Főtisztek, mindenki elfoglalta a saját munka állomását, Orvell Kapitány a kapitányi emelvényre ment.

- Omok Zászlós jelentést! – érdeklődött a Kapitány.

A vulcani nő néhány gombot megnyomott az előtte lévő panelen.

- Videó hívás, Kapitány. – jelentette.

- Képernyőre! – adta ki a parancsot Orvell.

A Híd főképernyőjén egy elég rossz minőségű videó adás jelent meg.

- Natheniel Orvell Kapitány vagyok, a USS COLOMBUS Föderációs csillaghajóról! Segíthetünk? – mutatkozott be Orvell.

- Taranar vagyok, a Ganalla nevű teherhajóról! Űrkalózok támadtak ránk Kapitány! Kérem, segítsen! – könyörgött a teherhajó kapitánya – Segélyszállítmányt és gyógyszereket viszünk a Yorktown csillagbázisra! – mondta a szakadozó hangú, rossz képminőségű adásban a teherhajó kapitánya.

- Tartsanak ki! Már úton vagyunk! – válaszolt Orvell Kapitány.

- Mr. Kŏnu, kérem, keresse meg azt a teherhajót! – utasította Orvell Kapitány a Hadnagyot, majd egy másik tiszthez szólt.

-   Bryce Zászlós, térváltás! 9,9-es fokozat! – adta ki az újabb parancsot a Kapitány.

– VÖRÖS RIADÓ! –

 

Mire a COLOMBUS megérkezett a megadott koordinátákra, a Kalózok már elhagyták a csillagrendszert, a Ganalla nevű teherhajó nagyon rossz állapotban sodródott az űrben.

- Kapitány, a megadott koordinátáknál vagyunk! – jelentette Amanda Bryce zászlós.

- Vissza normáltérbe Miss Bryce! – utasította a kormányost Orvell Kapitány - Jelentést! -

Borikk Hadnagy, a taktikai hologram szkennelte a sodródó hajót, illetve a csillagrendszert a kalózok után.

- A kalózok már elmentek Kapitány! De még követni tudjuk a hajójuk hajtóművének ion nyomait. – jelentette a Taktikai Segéd Hologram.

- A Ganalla? – érdeklődött Orvell a teherhajóról.

- Súlyosan megsérült. A létfenntartás nem üzemel, a pajzs és a hajtóművek se működnek és több lék a hajótesten. – jelentette Borikk Hadnagy.

- Vannak túlélők? – érdeklődött az Elsőtiszt.

- Hárman Asszonyom! – válaszolt Omok zászlós.

- Azonnal sugározzák őket a gyengélkedőre! – adta ki az utasítást Orvell Kapitány, majd Naomihoz fordult.

- Lemegyek a gyengélkedőre, hátha sikerül megtudni valamit a kalózokról. – mondta Orvell – Addig kövessék az ion nyomokat! Vissza kell szerezni a segélyszállítmányt! – mondta a Kapitány Naomi Wildmannak – Öné a Híd Parancsnok! – adta át a parancsnokságot, majd a turbólifthez indult.

Omok zászlós utasította a transzporter állomást, hogy mérjék be a sérült hajón található túlélőket, majd értesítette a Gyengélkedőt.

- A Híd a Gyengélkedőnek! – jelentkezett Omok.

- Itt az OSH! Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? – válaszolt Robert.

- Három sérültet transzportálunk a Gyengélkedőre! Készüljenek! – adta az utasítást a vulcani zászlós.

 

Az OSH nyugtázta a parancsot, és utasította a gyengélkedőn lévő személyzetet, hogy készítsék a bióágyakat és a műtőágyat a három sérült fogadására, közben hívta Dr. Sanderst, hogy értesítse az eseményekről az orvosi főtisztet.

Hamarosan a Transzporter állomás át is sugározta a sérülteket a Gyengélkedőre.

Az idegenek valóban súlyosan megsérültek, annyira, hogy egyikük szervezete összeomlott, haldoklott.

- Tizenkét köbcenti anesthizine-t! – utasította az OSH a neki segédkező ápolót.

A biótűvel azonnal beadták a gyógyszert a haldokló betegnek, de annyira súlyosak voltak a sérülései, hogy már úgy tűnt, nem tudnak rajta segíteni.

A másik két túlélő kicsit jobb állapotban volt, ők nem voltak életveszélyben, közben megérkezett Dr. Sanders is a Gyengélkedőre.

- Robert, jelentést! – mondta a főtiszt.

- Két sérült állapota veszélyes, de kielégítő. A harmadik sérültet elveszítjük. – jelentette az OSH.

- Azonnal neki látunk a műtétnek! Nővér, kérem, hogy cytoglobin-nal stabilizálják a sérülteket. – utasította a Doktor az egyik betegápolót.

Robert, maga nekem segít a súlyos sérültnél! – mondta a férfi.

- Igen is Doktor! – válaszolt az OSH.

- Először stabilizáljuk a beteget, utána kezdjük a műtétet! – mondta az orvosi főtiszt, az OSH kérdés nélkül elkezdte előkészíteni a műtéthez szükséges felszerelést.

- Rober, kérem, készítsen elő két köbcenti hydrocortilene-t! – kérte a Dr. Sanders.

- Esik a vérnyomása, összeomlik a keringése Uram! – jelentette Robert, közben a műtőágy feletti kijelzők valóban vészes értékeket mutattak.

- Máris elállítom a vérzést a D2-es érfalban. – mondta Dr. Sanders, miközben műtötte a beteget.

Néhány pillanat múlva mindketten fellélegeztek, amikor sikerült a műtéti beavatkozás és az orvosi műszerek is elkezdtek normális értékeket mutatni.

- Szép munka Doktor! – mondta Orvell Kapitány, aki időközben a Gyengélkedőre ért.

- A többit átveszem. – mondta Robert, Dr. Sanders megköszönte, és a másik két beteghez ment, hogy megnézze ők, hogy vannak.

A teherhajó túlélői közül most már mindannyijuk állapota stabilizálódott.

- Hogy van a társunk? – érdeklődött a teherhajó kapitánya, aki még elég nehezen beszélt, miután eltört több bordája is.

- Rendben lesz, felépül a társa. – válaszolt Dr. Sanders.

Közben a Kapitány érdeklődve tekintett a hajóorvosra, hogy fel tehet-e kérdést a teherhajó kapitányának, Sanders pedig jelezte, hogy nyugodtan lépjen közelebb a bioágyhoz.

- Orvell Kapitány vagyok. A USS COLOMBUS-on vannak, most már biztonságban. – mondta a Kapitány.

- Köszönjük, hogy megmentettek minket! Hálás vagyok érte! – válaszolt kicsit nehézkesen Taranar, a másik hajó kapitánya.

- Hány túlélő van? – érdeklődött az idegen.

- Sajnos csak Önök hárman! – válaszolt a Kapitány.

- Nyolc fős legénység volt a Ganallán. – mondta nagyon szomorú hangon az idegen.

- Ki támadta meg a hajójukat? – érdeklődött Orvell.

- Azt hiszem az Orion Szindikátus. – mondta nagy nehezen a teherhajó kapitánya – Mi lett a hajóval? – kérdezte.

- Kis híján elpusztult, se energia, se hajtóművek, se létfenntartás, csoda, hogy maguk túl élték! – válaszolt Orvell Kapitány.

- Kapitány, az a szállítmány nagyon fontos volt! A Romulán Köztársaság menekült táboraiba került volna. Nagy szükségük van rá! – mondta a teherhajó kapitánya, miközben erős köhögés tört rá.

- Megkeressük a Kalózokat, megígérem! – mondta Orvell Kapitány a másik hajó kapitányának.

- Nate, pihennie kell! Mindannyijuknak! – mondta Dr. Sanders a régi barátjának.

Orvell Kapitány nyugtázta a kérést, majd miután elköszönt, elindult a turbólifthez.

- Orvell Kapitány, Wildman Elsőtisztnek! – jelentkezett a kommunikátorán.

- Itt Wildman! Hallgatom Kapitány! – válaszolt Naomi.

- Valószínűleg az Orion Szindikátus követte el a támadást! Keressenek jellemző szubtéri nyomokat! Vissza kell szereznünk a segélyszállítmányt! – adta ki a parancsot a Kapitány, miközben a turbóliftbe szállva a Hídra indult.

- Értettem! – válaszolt Naomi Wildman.

 

A kelonai származású Mareq Myrian Hadnagy és a földi Liu Kŏnu Hadnagy az Asztrometriai laborba mentek, hogy megtalálják a feltételezhetően az Orion Szindikátushoz tartozó kalózhajót, amely megtámadta a Ganalla nevű teherhajót.

Az Asztrometriai labor egy olyan kutató helység volt, ami a COLOMBUS valamennyi érzékelőjével összevolt kötve. Valamennyi ismert csillagrendszer és csillagtérkép is az adatbázis részét képezte. A kutató laborban több tudományos felszerelés is helyet kapott, legtöbb olyan eszköz volt, melyek a világűr különböző anomáliáinak vizsgálatátra szolgáltak.

A COLOMBUS-t hosszútávú kutató hajónak tervezték, így egy erős szubtéri scannerrel is felszerelték, mellyel több száz fényévre lehetett szinte pontos letapogatást végezni.

A helyiség egyik részén egy ultrafelbontású kivetítő volt, mellyen a legjobb nagyításban lehetett vizsgálni a világűrt és a benne lévő dolgokat.

Kŏnu a szubtér jellemzőket kalibrálta az Orion kalózhajó által hátrahagyott hajtómű energia nyomok alapján, Mareq eközben a scennereket finom hangolta.

- Ha sikerül rá állítani a scannereket a hátra hagyott ion nyomok rezgési frekvenciájára, kitudom számítani melyik csillagrendszer felé haladnak. – mondta Kŏnu Hadnagy.

- Mindjárt kész vagyok a scennerek beállításával és kezdheti a röppálya számítást. – válaszolt Mareq.

- Találkozott már Orion kalózokkal? – érdeklődött a fiatal Kŏnu Hadnagy.

- Személyesen még nem. Bár elő fordult, hogy megpróbáltak megtámadni kalonai teherhajókat, de a védelmi flotta rendszerint elzavarta őket. Nem igazán zaklatták a kelonaiakat, szerencsére. – válaszolt Mareq.

- Még én sem találkoztam velük. Szerencsére! Bár volt egy orion kadét társam, aki sokat mesélt a Szindikátusról. Hááát, nem igazán mondhatnám, hogy szeretnék találkozni akár egyel is. – mondta Kŏnu.

- Szerintem a Ganalla legénysége se szeretett volna. Habár, a kapitány elég hamis kártyásnak tűnik. De még az is lehet, hogy dabo csaló. Kitudja?! – mondta a kelonai kicsit élcelődve.

Kŏnu Hadnagy elnevette magát, és Mareqnek is tetszett a saját kis élcelődése.

- Kész vagyok a scennerekkel Hadnagy! – jelentette Mareq.

Kŏnu átvette a vezérlőpultot, ahol eddig Mareq dolgozott, és elkezdte a minták számítását. Néhány másodperc alatt több lehetséges útvonal tervet sikerült kikalibrálniuk, amikor Mareq az egyiknél megállította Kŏnut.

- Álljunk meg egy pillanatra! – kérte a kelonai – Ha egybevetjük ezt az útvonalat a közeli rendszerekkel, ott van egy csillagbázis, tehát arra biztos nem járnak a kalózhajók! – mondta Mareq.

- Akkor a hármas és négyes útvonal se lenne logikus, mivel nincs semmi rejtekhely, se kalózbázisnak se egy bartell üzlet lebonyolításához.     

 - Azt hittem Földi! Mióta lakik Önben egy vulcani? – kérdezte Mareq elmosolyodva.

- Persze, hogy Földi vagyok, csak…. – ekkor esett le a fiatal Hadnagynak, hogy Mareq csak ugratja, aki közben érdeklődve figyelte és mosolygott a fiatal hadnagyon, hogy hogy jön ki ebből a beszélgetésből.

Liu Kŏnu csak bosszankodva megrázta a fejét, a kelonai meg nevetni kezdett rajta, majd visszatértek a csillagtérkép elemzéséhez.

- Tehát, ha ezt az útvonalat választották, akkor ennél a J típusú gázóriásnál kereshettek búvóhelyet. – állapította meg Kŏnu Hadnagy.

- Megpróbálom scennelni a bolygót. – jelentette Mareq miközben átállította az érzékelőket – Ez érdekes! – meglepődve nézte a monitort.

- Mit talált? – érdeklődött a Liu.

- A távérzékelőket zavarja valamiféle fluxus jel. Nem lehet áthatolni a gázóriás felső kétszáz méterén. – mondta Mareq.

- Ott lesznek! – állapították meg mindketten egyszerre.

- Szép munka Hadnagy! – mondta Liu Kŏnu Mareqnek, aki szintén megállapította ugyan ezt a munkatársáról.

- Szép munka volt Hadnagy! – mondta Mareq.

Miután megrázták egymás kezét, elindultak a turbólifthez.

- Kŏnu Hadnagy a Hídnak! – szólt a kommunikátorán.

- Hallgatom Hadnagy! – válaszolt Orvell Kapitány.

- Mareq Hadnaggyal megtaláltuk az Orion Szindikátus kalózait! – jelentette a fiatal tiszt – Máris indulunk a Hídra Kapitány! – mondta, miközben Mareq és ő beszálltak a turbóliftbe.

- Örülök, hogy együtt dolgoztunk Hadnagy! – mondta Mareq.

- Én is örülök! Szólíts Liunak, a barátaim így hívnak! – mondta a fiatalabb tiszt.

- Köszönöm! – válaszolt a kalonai.

- Van egy nagyon jó holoprogramom, ha gondolod, legközelebb elmehetünk együtt végig játszani! – ajánlotta fel Liu.

- Örömmel! – válaszolt Mareq.

Kŏnu örült, hogy talált egy barátot a hajón, remélte, ezzel a két hadnagy barátsága kezdetét veheti.

 

A két hadnagy visszatért az Asztrometriai laborból a Hídra, a Kapitány már várta őket.

- Uraim! Ezek szerint sikerült megtalálni a kalózhajót? – érdeklődött Orvell Kapitány.

- Igen Uram! – válaszolt Kŏnu – A Relva VIII csillagrendszernek a harmadik bolygója egy J típusú gázóriás, tökéletes búvóhely a kalózkodáshoz. – jelentette a fiatal földi tiszt a Kapitánynak.

- Akkor azt hiszem, ne vesztegessük az időnket! Indulás a gáz óriáshoz! – válaszolt Orvell Kapitány – Mr. Kŏnu, kérem, adja meg a koordinátákat! –

- Igen is Kapitány! – válaszolt a fiatal tiszt, majd a navigációs pultjához sétált, és elkezdte betáplálni a hajó computerébe a koordinátákat.

- Miss Bryce, térváltás, teljes sebességgel a Relva VIII felé! – adta ki a parancsot Orvell Kapitány.

 

A COLOMBUS 9.9-es fokozattal haladt a szubtérben, hogy mihamarabb elérjen Relva VIII rendszerében lévő gázóriáshoz, ahol feltételezhetően megtalálják majd az Orion Szindikátus kalózhajóit, akiket üldöznek.

- Mennyi idő alatt érünk a Relva VIII-hoz? – érdeklődött Orvell Kapitány.

Bryce zászlós válaszolt a kormánypultnál.

- Kicsit több, mint húsz perc Kapitány! – jelentette a Zászlós.

Orvell nyugtázta a választ, majd a Taktikai Segéd Hologramhoz fordult.

- Mr. Borikk, várom a javaslatait! – mondta Orvell.

A hologram már végezte a támadás taktikai modellezését.

- Igen Kapitány! Harmincöt féle taktikai támadási modellt vizsgáltam meg. Tekintettel arra, hogy a kalózhajó vagy több kalózhajó rejtőzködnek a gázóriás felső légkörében, így feltehetően nem működnek az érzékelőik, tehát meglepetés erejű támadást tudunk intézni.

Fontos tudni, hogy ha mi is a gázóriás légkörébe kerülünk, nekünk sem lesznek jobb esélyeink, legalább is, ami az érzékelőket illeti. – válaszolt a TSH.

Javaslom a Delta hármas manőverrel, meglepetés szerűen támadjuk a kalózhajók energia ellátását, azzal azonnal megbéníthatjuk a hajókat. – mondta Borikk.

- Rendben Mr. Borikk! – válaszolt a Kapitány.

 

- Érkezés a célhoz: tíz másodperc múlva! – jelentette Amanda Bryce Zászlós.

- VÖRÖS RIADÓ! – adta ki a parancsot Orvell Kapitány, majd megszólalt a jellegzetes hang, valamint a fények vörösre váltottak valamennyi fedélzeten.

- Harckészültség. Fegyverzet és pajzs aktiválva! – jelentette Borikk.

- Érkezés: Három, kettő, egy… - mondta a kormányos tiszt.

- Vissza normáltérbe! – utasította Orvell a tiszteket.

A USS COLOMBUS a Relva VIII rendszer harmadik bolygójánál lépett ki a szubtérből.

Az érzékelők gyenge tetrion sugárzást érzékeltek a gázóriás légköréből, pontosan ott, ahol Kŏnu és Mareq Hadnagy feltételezték az Orion Szindikátus kalózhajóit.

- Mr. Borikk, Bryce Zászlós, Delta Hármas támadás! – adta ki a parancsot Orvell Kapitány.

A Hídon lévő tisztek nyugtázták a parancsot, és a COLOMBUS megkezdte a támadó manővert.

 

Elülső fézer sorokkal teljes szórásban nyitottak tüzet a gázóriás légkörére. A támadás célja az volt, hogy célpontot találjanak a fézerágyuk random szórású lövései.

A hajó ezer méterre közelítette meg a bolygó felső légkörét, miközben folyamatos fézer tűz alatt tartották a kijelölt célterületet.

- Találat a B3 zónában! – jelentette Omok Zászlós, aki a műveleti pultnál segítette a támadó manővert – Újabb találat a B4 és a B5 rácspontban! –

Közben a COLOMBUS átrepült a támadási zóna felett, majd a taktikai manőver részeként készült, hogy újra célirányba álljon a bolygó felett.

- Célpontok jelentek meg az érzékelőkön Kapitány! – jelentette Omok.

- Scennelje őket! Keressék az elrabolt segélyszállítmányt! – utasította Orvell - Mr. Borikk, semlegesítsük az áramellátásukat! – adta ki a parancsot.

A TSH folyamatosan kereste a megfelelő célpontokat, a hátulsó fézerekkel próbálta bemérni az újonnan megjelent hajókat, amik kiléptek a gázóriás légköréből.

- Célpontok bemérve! – jelentette Borikk.

- Tűz! – parancsolta Orvell.

A hologram tüzet nyitott az Orion hajókra.

A COLOMBUS hátulsó fézer ágyúi tüzet nyitottak a két Orion űrhajóra, melyek pajzsa nem bírta a Föderációs csillaghajó fegyvereinek az erejét, így szinte azonnal megbénultak.

- A vadászok semlegesítve! – jelentette Borikk.

- Szép volt! – dicsérte meg a legénységet a Kapitány.

- Uram, scenneltem a sérült Orion kalózhajókat, de semmit nem találtam, a fedélzetükön már nyoma sincs az ellopott segélyszállítmányoknak. – jelentette Omok Zászlós.

- Pedig itt kell lennie. Ilyen gyorsan nem tudtak megszabadulni a rakománytól. – válaszolt Orvell Kapitány.

 

Miközben éppen arra készültek, hogy vonósugárral bevontassák az ártalmatlanított kalózhajókat, hirtelen egy becsapódó fézer találat rázta meg a hajót.

 

- Jelentést! – utasította a tisztjeit Orvell.

- Pajzsok 100 %-on. – jelentette a vulcani Omok.

- Azt hittem megbénítottuk a hajóikat! Mi történt? – érdeklődött a Kapitány.

Omok zászlós és Borikk is a képernyőjén kereste a támadás forrását, de az érzékelők nem mutattak több hajót a közelben, majd egy újabb találat érte a COLOMBUS pajzsát, de szinte semmi kárt nem okozott a deflektor vezérelt védőpajzson.

Mareq Hadnagy találta meg a támadókat.

- Kapitány, egy nagyobb méretű objektum található a gázóriás légkörében, arról támadnak minket. – jelentette a kelonai.

Orvell Kapitány felállt a kapitányi székből és az emelvény elejéhez sétált, miközben azon gondolkozott, hogy szerezze vissza a segélyszállítmányt.

- Mr. Borikk, támadhatunk foton torpedókkal a légkörben anélkül, hogy berobbantanánk a gázokat? – érdeklődött a Kapitány.

A taktikai hologram gondolkozott picit, majd a Kapitányra nézett.

- Két jól irányzott torpedóval átszakíthatjuk a kalózok hajóját, de a gázok nem robbannának be, ha de-polarizálom a torpedó fejeket. – válaszolt.

- Mareq Hadnagy, mi a véleménye? – érdeklődött Orvell.

- Kapitány, szerintem helytálló, amit Mr. Borikk javasol, de jelezni szeretném, hogy nem egy hajóról van szó, hanem egy magaslégköri kikötőről. Szerintem ez egy titkos kalózkikötő, amit vélhetően az Orion Szindikátus irányít. – válaszolt Mareq.

- Érdekes fordulat!

Mr. Borikk lője ki a kikötőn található fegyvereket, utána hívjuk őket! – utasította a Kapitány a hologramot.

- Igenis Kapitány! – jött a válasz.

Közben a TSH elvégezte a fotontorpedók de-polarizációját, majd manuálisan célba vette azt a magaslégköri kalóz állomást, amit az imént azonosítottak.

- Cél bemérve! – jelentette Borikk.

- Tűz! – adta ki a parancsot Orvell Kapitány.

Amikor egy újabb fézer lövést adtak le a kalózok bázisáról, a COLOMBUS torpedóvetőit két foton torpedó hagyta el, és utat törve maguknak a kékes-szürkés színű gázokban eltűntek, majd vörös robbanásszerű fények villantak fel.

- Mindkét torpedó célba talált. – jelentette Omok Zászlós.

- Zászlós, kérem, hívja azt a kalóz bázist! – kérte Orvell a vulcani Zászlóst.

 

Omok eleget tett a Kapitány utasításának, majd amikor fogadták az adást, a főképernyőn jelenítette meg.

Egy idősebb Orion férfi látszódott a képernyőn, mögötte egy Nausikaival.

- Natheniel Orvell Kapitány vagyok, a USS COLOMBUS csillaghajóról. A Bolygók Egyesület Föderációja nevében letartoztatom Önöket űrkalózkodás vádjával! – mondta Orvell.

- Köpök magára Kapitány! Köpök a hajójára, Kapitány! És köpök a drága Föderációjára is, Kapitány!

Hamarosan megérkezik az erősítés a Szindikátustól, és akkor meglátjuk ki nevet majd a végén! – válaszolt fenyegetően az Orion.

- Leálltak a kiegyenlítő stabilizátorai az állomásnak. Alig húsz perc alatt összeroppantja a bolygó gravitációja az egész állomást. – jelentette Mareq a Kapitánynak.

- Figyeljen ide! – szólt Orvell az Orion vezetőhöz - Leálltak az állomás stabilizátorai, elkezdett süllyedni az állomásuk a bolygó gravitációs központja felé!

Hagyják el azt az állomást! – mondta a COLOMBUS Kapitánya.

- Sem én, sem a társaim nem vonulunk semmilyen Föderációs börtönbe! – válaszolt az egyik nausikai.

- Minket az a segélyszállítmány érdekel, amit elloptak arról a teherhajóról! - mondta Orvell.

- Mit érdekli magukat néhány orvosi készítmény? – vágott vissza az Orion Szindikátus tagja.

- Nem ez a lényeg! Azt akarom, hogy adják vissza, amit elloptak! – válaszolt Orvell Kapitány.

 

Közben az Orion kalóz állomás újabb energiát veszített, és gyorsabban kezdett el süllyedni a gázóriás légkörében.

A kommunikációs csatorna jelei megszűntek, így az adás is véget ért.

- Jelentést! – utasította a tiszteket Orvell.

- A gravitációs mező erősebben húzza az állomást, ami nem fog kibírni ekkora terhelést. – válaszolt Mareq.

- Vonósugárral fenntudjuk tartani őket? – érdeklődött Wildman Elsőtiszt.

- Megpróbálhatjuk! De a COLOMBUS is megsérülhet. – válaszolt Mareq.

Orvell Kapitány gondolkodott, mi tévők legyenek, majd azt vették észre, hogy az érzékelőkön feltűntek kisebb cirkálók, amelyek menekültek az állomásról.

- Hagyják, hadd menjenek! – mondta a Kapitány.

- Vonósugár kész, megpróbáljuk kikötni a dokkoló egységet. – jelentette Omok Zászlós.

- Az Állomás szerkezeti integritása 30%-on! – jelentette Mareq.

- Keressék a segélyszállítmányt, anélkül nem megyünk el! – mondta Orvell.

- Igen is Kapitány! – válaszoltak a tisztek.

- Talán, ha a COLOMBUS-szal lejjebb ereszkednénk a gáz mezökbe, akkor, kitudnánk transzportálni a szállítmányt, mert minél mélyebbre süllyed az állomás, annál jobban zavarja az interferencia a transzporter jeleket. – javasolta Mareq.

- Amanda, vigyen minket a gázmező peremére! – utasította a kormányost a Kapitány.

 

Amanda Bryce Zászlós lejjebb kormányozta a COLOMBUS-t, miközben az Orion Szindikátus kalózállomása kezdett darabokra hullani.

A kikötőállomás védőmezője a csillapító mezökkel együtt teljesen leállt, ami miatt a süllyedő szerkezetnek a burkolat integritása szinte teljesen megszűnt, ezért a rajta tartózkodó kalózok kénytelenek voltak elhagyni az állomást.

Miközben az Orion kalóz vezér több társával a hajójára sietett a mögöttük lévő folyósó összeroppant, így a vákuum több kalózt is kiszippantott a bolygó légkörébe. Néhány kalóz és a kalóz vezér érték csak el a dokkoló zsilipeket, majd miután átjutottak rajta ketten, a másik három kalózt kizárták az állomás megrongálódott részére, így őket is gyorsan utol érte a mérges gázokkal teli vákuum halál.      

Az éppen az állomáson lévő öt kalózhajóból kettőnek sikerült elhagyni a dokkokat, a többi hajó leszakadt a szerkezetéről és a gravitáció a bolygó mélyébe húzta azokat.

 

A COLOMBUS hídján lévő ultrafelbontású főképernyőn látszódott, ahogy darabjaira szakad a kalózállomás, és csak két kalózhajónak sikerül elmenekülnie.

Omok Zászlósnak sikerült átkalibrálnia a transzporter jelerősítőt, miközben Mareq Hadnagy bemérte a Ganalla teherhajóról ellopott segélyszállítmány egy részét.

- Megvan a készletek közel fele, a kettes Raktérbe sugároztuk. – jelentette Omok Zászlós, közben a főképernyőn látható volt, ahogy pár másodperc alatt összeroppan a hajóállomás és minden, és mindenki, aki rajta maradt, megsemmisült.

- Itt már nem tehetünk többet. Miss Bryce, kérem, vigyen ki innen minket! – adta az utasítást Orvell Kapitány a Kormányosnak.

A USS COLOMBUS elhagyta a gázóriás légkörét, és amikor elérte a biztonságos távolságot az Orion Szindikátus nyolc Kalózhajójával találták szembe magukat.

- Mr. Borikk? – érdeklődött a Kapitány.

- Élesítették a fegyvereiket, de ha összehangolt támadást hajtanak végre, még akkor sem tudnának érdemi kárt okozni a COLOMBUS-nak. – jelentette a hologram, Orvell nyugtázta a dolgot.

- Hívnak minket Kapitány! – jelentette Omok Zászlós, Orvell jelezte neki, hogy kapcsolhatja a videó hívást.

A főképernyőn az Orion Szindikátushoz tartozó kalóz kapitány jelent meg.

- Kapitány, innen nincs menekülés! – fenyegette meg a zöldbőrű Orion kalóz a COLOMBUS kapitányát.

- Ugyan, Ön is láthatja, hogy sokkal erősebb a COLOMBUS, mint az önök hajói együtt véve. Ne kísértse a sorsot! – javasolta Orvell.

- Tamar, minden hajó nyisson tüzet a Föderációs hajóra! – adta a parancsot az orion a nausicainak.

 

A két kapitány közötti beszélgetés akkor ért véget, amikor Tamar, a Nausicai kalóz hátulról átlőtte egy disztruptorral az Orion Szindikátus kapitányát.

A COLOMBUS hídján tartózkodó tisztek élő adásban nézték végig a kalózók zendülését, majd miután az orion férfi holtan rogyott a padlóra, a nausicai lépett előre.

- Orvell Kapitány! Mint látja, az Orion Szindikátus nem bocsátja meg az ostobaságot. – mutatott a fegyverrel a földön fekvő halott kalóz kapitányra, majd folytatta - Ahogy azt sem bocsájtja meg, amit ma tettek!

Még találkozunk Kapitány! – mondta fenyegetően a Nausicai kalóz, aki így az Orion Szindikátus új kalóz kapitánya lett.

A videó hívás megszűnt, a kalózhajók mindegyike teret váltott, és nem bocsátkozott harcba a COLOMBUS-szal, de mielőtt a vezérhajó is távozott volna, az orion kalózkapitány holttestét egyenesen a COLOMBUS elé sugározták a jéghideg űrbe.

A Hídon szolgálatban lévő legénységet sokkolták az események.

 

- Hajónapló, kiegészítés.

A Ganalla teherhajó három túlélőjével a fedélzeten és a segélyszállítmány megmaradt részével, amit sikerült visszaszerezni, a COLOMBUS megérkezett a Yorktown Csillagbázisra.

Az Orion Szindikátus nem tetszését váltottuk ki, miután elpusztítottuk az egyik titkos kalóz rejtekhelyüket, és ha Tamar, a nausicai kalóz beváltja ígéretét, akkor még nem kizárt, hogy összefutunk az Orion Szindikátus kalózaival a későbbiekben. De ami fontosabb, elértük az Archanis rendszerben lévő Yorktown bázist, ami már csak néhány parsecre van a Klingon Birodalom és a Romulán Köztársaság határától. Remélem utasítást kapunk majd az eredeti küldetésünk folytatására. – jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.

 

Taranar kapitány, a Ganalla szállító hajó kapitánya és másik két társa búcsúzni készült a COLOMBUS legénységétől, mielőtt letranszportáltak a Yorktown Csillagbázisra.

- Köszönöm Kapitány, amit értünk tettek! Nem csak megmentették az életünket, de a segélyszállítmányt is visszaszerezték. Hálával tartozom Önnek! – mondta Taranar.

- Csak a feladatunkat végeztük! – válaszolt Orvell Kapitány – Zavaros időket élünk, nem hiányzik, hogy az Orion Szindikátus kalózai vagy bárki más szabadon fosztogassa a teherhajókat. Sajnálom, hogy nem sikerült mindent visszaszereznünk, ez csak éppen, hogy kicsivel több a semminél! – mondta a férfi.

- Ugyan Kapitány, ne gondolja! Az a kevés is nagyon jól fog jönni azoknak a romulán menekülteknek, akiknek visszük. Ön is tudja, hogy a Katasztrófa óta minden segítség jól jön a Polgárháborúban élő civileknek! – mondta az idegen Orvell-nek.

Orvell Kapitány fejet hajtott, majd jelezte a Transzporter állomás vezetőjének, hogy megkezdheti a három idegen lesugárzását.

Közben a másik transzporter állomásról a Yorktown Csillagbázison található Segélyközpontba sugározták a visszaszerzett segélyszállítmányt.