Csillagidő: 79302.5

 

- Hajónapló, Csillagidő: 79302.5

A Kelona Prímen tett látogatás során feladatot kaptunk a Csillagflotta Főparancsnokságtól, ami szerint el kell mennünk a Klingon Birodalom anyabolygójára, a Qo’nos-ra, mivel Martok Kancellár segítséget ajánlott a Shinzon Fanatikusok elleni küzdelemben. Janeway Admirális szerint, a Klingon Birodalom segítségre szorul, bár ezt ők sosem vallanák be, minden esetre a COLOMBUS legénysége mindent elkövet majd, hogy a Föderáció és a Klingon Birodalom közötti baráti viszony továbbra is fenn maradhasson. – jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.

 

A USS COLOMBUS miután belépett a Klingon Birodalom területére visszatért normál térbe és megvárta, hogy a Kancellár által küldött harcihajók az anyabolygóhoz kísérjék.

A Qo’nos és a Föderáció között folyamatos béke időszak a Domíniummal vívott háború óta tart, ugyanakkor az utóbbi időkben a két kormány álláspontja távolodott egymástól a Romulus Incidens óta.

- Bár Martok Kancellár és a Klingon Nagytanács szövetségesként tekint ránk, a Romulán polgárháború kirobbanása óta erősödő hangok vannak a Klingon házak között, akik azt akarják, hogy Martok rendeljen el támadást az Új Romulán Csillagbirodalom ellen. Ezt persze Martok sem akarja, hiszen ő még emlékszik milyen veszteségekkel járt a Domínium elleni háború, és egy támadást a Föderáció sem nézne jó szemmel. – mesélte Naomi Wildman Elsőtiszt az általa hallott információkat Orvell Kapitánynak a COLOMBUS parancsnoki Hídján, miközben a körülöttük lévő főtisztek, tisztek végezték a dolgukat.

- Nem könnyű kiigazodni a Klingonokon. – állapította meg a Kapitány.

- Nem, valóban nem. Ismerek párat, jó szívű, bátor harcosok, de az intrikát sem vetik meg, sőt, néha rosszabbak, mint a romulánok vagy a kardassziaiak. Ugyanakkor az biztos, hogy mindennél többre tartják a becsületet, talán éppen ezért tudja Martok Kancellár negyed évszázada egyben tartani a forrongó vérű klingonokat. – válaszolt az Elsőtiszt.

 

- Kapitány! A vezérhajó információja szerint hamarosan a Qo’noshoz érünk! – jelentette Omok Zászlós.

- Köszönöm Zászlós! Miss Bryce tartsuk az irányt! – adta az utasítást a Kapitány, amit Amanda Bryce Zászlós nyugtázott a kormány vezérlésnél.

- Borikk Hadnagy, kérem, segítsen, mit tudunk Martok Kancellárról? – érdeklődött a Kapitány a TSH-tól.

A hologram belépett a Csillagflotta adatbázisba, ahol a személyes akták közül ki kereste a Klingon vezető személyes adatait, majd a fő képernyőre átrakta a talált fileokat.

- Martok Kancellár, a Klingon Birodalom vezetője. Veterán hős, aki több száz ütközetben harcolt a Domínium elleni háborúban. Házába fogadta Worf-ot, Maug fiát, aki kihívásban legyőzte Martok elődjét, Gowron-t annak becstelen háborús nyerészkedései miatt.

A Domíniummal kötött béke egyezményt követően Martok Kancellár haza rendelte Worfot és a Klingon Birodalom Föderációs Nagykövetévé nevezte ki, egyben Kancellári főtanácsadóvá.

Martok híres a nyitottság politikájáról, a Föderációval való barátságáról, hazafias tetteiről és Khalees után a legbátrabb klingonnak tartják háborús tettei miatt. – jelentette a talált információkat Borikk a Kapitánynak, aki megköszönte a segéd hologramnak a jelentést.

- Ezek alapján, szövetségesek várnak ránk a Qo’noson.

Parancsnok, kérem, állítson össze egy öt fős csapatot! – adta az utasítást a Kapitány Naominak.

- Igen is Kapitány! – válaszolt a nő.

Myra Parancsnok-helyettes szakította meg a Kapitány és az Elsőtiszt közötti beszélgetést.

- Kapitány, gondunk akadt az Étkezdében! – jelentette a Biztonsági főtiszt.

 

Néhány perccel korábban, mint ahogy Myra Myrian jelentést kapott a biztonsági incidensről, az Étkezdében még semmi sem látszódott az ezt követő konfliktusból.

A délutános műszakból többen az Étkezdében fogyasztották a vacsorájukat, amit Karacas, a COLOMBUS főszakácsa készített aznap.

A daktari férfi meglehetősen gyorsan beilleszkedett a legénység soraiba, ami egyfelől kedves és lehengerlő személyiségének volt köszönhető, másrészt a csillaghajó legénysége rendkívül nagyra értékelte, hogy nem replikált ételeket kellett enniük, hanem a biokertészetben termelt friss zöldségekből, gyümölcsökből készítette a hajószakács az ételeket nap-nap után.

A daktari férfinak mindenkihez volt legalább egy-két jó szava, egy kedves megjegyzése, és szinte mindig mindenkinek olyan ebédet ajánlott, amire éppen vágyott, mintha csak olvasott volna a legénység gondolataiban.

Az Étkezdében aznap este is sokan voltak, de volt még egy-két szabad asztal.

A legénység legújabb civil utasa lépett be az étkezdébe, teljesen feltünés mentesen, miközben az egyik táblagépén olvasta a különböző Föderációs jelentéseket a Romulus bolygó pusztulását követő krízisről.

Miközben belépett a közösségi helyiségbe, körbe nézve látta, hogy sokan vannak, de az is feltűnt neki, hogy vannak üres asztalok, ezért az egyik ilyen asztalhoz sétált, majd helyet foglalt.

A mellette lévő asztalnál Mareq Hadnagy és Kŏnu Hadnagy éppen egy új holoprogramjukról beszélgettek.

- Az alap történet szerint, két nagy titkos társaság van, akik küzdenek egymással az idők kezdete óta. Az egyik a Testvériség, akik mindenféle szuper eszközökkel vannak felszerelve, hogy különböző kalandokban vehessenek részt, a másik fél meg a Templomosok, akik a brutális erőfölényben hisznek, és lételemük, hogy elpusztítsák a titkok felfedezésére törekvő Testvériséget.

Nagyon jó kis holoprogram lesz, meglátod! Állítólag az első néhány évad a földi történelemben játszódik, de utána tervezik, hogy más világokra is eljuthatunk! Tiszta kaland, tiszta izgalom, csak ránk vár Mareq! – mondta izgatottan Liu Kŏnu a vele szemben ülő Mareq Hadnagynak.

- És van benne valami romantika is? – érdeklődött a kelonai Hadnagy.

- Háát lehet benne, bár azt nem tudom, hogy a Beshir-O’Brien Holostudió készített-e ilyen algoritmust a programban… - válaszolt bizonytalanul Kŏnu.

A név hallatán a vorta felfigyelt az éppen olvasott flotta hírszerzési jelentésből.

- Elnézést, remélem, nem veszik az urak tolakodásnak, de csak nem Dr. Julien Beshir és Mice O’Brien-t említették? – érdeklődött izgatott arckifejezéssel a legénység legújabb tagja.

- Azt pontosan nem tudom, hogy a holostudiót ők alapították-e, de a holoprogram-ipar egyik legnagyobb vállalkozása, több száz Zimmerman-díjas holoprogramot adtak ki. – válaszolt Liu, Mareq csak elismerően bólogatott, mivel Kelona zárkózott társadalom volt, ezért amikor ő gyerek volt a Föderációs holoprogramok nem jutottak el a világára, így nagyon nem is tudott hozzá szólni a témához.

- Értem, és nagyon köszönöm!… Hadnagy, ugye jól látom a rangjelzését? – érdeklődött Weyoun.

- Igen, hadnagy vagyok. A két pötty hadnagyi rangot jelent. – válaszolt Liu, majd a kezét nyújtotta.

- Liu Kŏnu vagyok, Ő itt Mareq Myrian Hadnagy! – mutatta be magukat a földi tiszt, majd Mareq is üdvözölte az új idegent.

- Én Weyoun vagyok. A Kapitány új taktikai főtanácsadója. Ismertem egy Beshirt és egy O’Brient, akik a Deep Space Nine űrállomáson szolgáltak… Vagyis én személyesen nem találkoztam velük, de a korábbi Weyoun klónok emléke alapján emlékszem rájuk. Derék Csillagflotta tisztek voltak! – mondta mosolyogva a vorta.

 

Miközben a két hadnagy barátian csevegett a szomszédos asztalnál ülő vortával Karacas-t egy régi érzés fogta el, melyet talán a félelem és a gyűlölet keverékeként tudta volna meghatározni. Gyerek kora óta nem érzett ilyet, egészen amióta a Domínium háború végén a Jem’Hadar el nem hagyta a Daktariát, ekkor pillantotta meg az egyik étkező asztalnál csevegő vortát.

Karacas nem hitt a szemének. Több évtizede nem látott vortát, lényegében azóta, hogy a Domínium elhagyta a világát. A furcsa érzése köszönhetően az elnyomott telepatikus képességeinek maradványaként jött elő újra, melyet pillanatok alatt a düh és mérhetetlen gyűlölet váltott fel.

Az egész aközben történt, hogy az egyik gépésznek szolgálta fel a vacsoráját, szó nélkül félbe hagyva, otthagyta a felszolgáló pultnál a matrózt és csendben elindult a vorta felé.

Kŏnu Hadnagy éppen meginvitálni készült a legénység új tagját a holoprogramjukba, amikor Karacas a vorta asztalához érve felborította azt.

Hirtelen döbbenet és zavar támadt az Étkezdében, senki sem értette mi történik, Weyoun legalább annyira meglepődött, mint a szomszédos asztalnál ülő két főtiszt.

- Tudod, ki vagyok Vorta? – kérdezte dühöngve a hajószakács.

- Sajnálom, de nem emlékszem, hogy találkoztunk volna korábban! – válaszolt a vortákra jellemző teljes higgadtsággal Weyoun.

- Kiirtottátok a népem több mint felét! Így sem tudod, hogy ki vagyok? Pedig állítólag a vorták és a Domínium mindenkinél okosabb és felsőbbrendűbb! Mondd, te nyomorult, még mindig nem tudod, ki vagyok? – kérdezte Karacas, miközben megmarkolta a vorta nyakát és az Étkezde egyik panoráma ablakához szorította áldozatát.

- Mit művel Karacas? Hagyja abba! Engedje el, még a végén megöli! – szólította fel Mareq Hadnagy a daktari férfit.

- Igen, ez egy jó ötlet Hadnagy! Megölöm ezt a nyomorult vortát, végül is őket sem zavarta több millió ártatlan daktari megölése. – válaszolt dühöngve Karacas.

A két főtiszt ezután megpróbálta szétválasztani a vortát és a daktarit egymástól, de sem Kŏnu Hadnagy sem Mareq nem volt elég erős ahhoz, hogy leszedjék Weyounról a rátámadó Karacast. Közben a földi tiszt riadóhívást indított a biztonságiaknak.

- Biztonságiakat az Étkezdébe! Zavargás tört ki! – jelentette a kommunikátorán keresztül a Hadnagy.

Myra Myrian Biztonsági főtiszt három másik biztonsági ember kíséretében két perc múlva már az étkezdébe érve látta, hogy mi történik.

- Karacas, azonnal engedje el! – utasította Myra a daktarit, aki szinte nem is figyelt oda, hogy körbe vették a biztonsági emberek, tényleg megakarta fojtani a vorta klónt.

Miután többszöri felszólításra sem engedte el áldozatát a daktari szakács, így Myra elővette a fézerét és kábító fokozatra állítva tűzparancsot adott.

Az első lövésnél még csak megrogyott a dühöngő daktari, a második kábító lövést követően ájulva a földre rogyott. Közben már Weyoun is elvesztette az eszméletét, akit Kŏnu és Mareq próbáltak biztos pozícióba tenni.

- Myra Parancsnok-helyettes a Gyengélkedőnek! – szólt a kommunikátorán a kelonai nő, majd folytatta – Dr. Sanders orvosi vészhelyzet az Étkezdében! Van egy súlyos sérült, vész-transzportálást kérünk! – adta az utasítást.

A vortát át transzportálták a Gyengélkedőre, Kŏnu és Mareq turbólifttel érkeztek a betegszobára, közben Myra Myrian és a biztonságiak az elkábított daktarit az őrszobára vitték.

Dr. Sanders és Robert, az OSH azonnal neki láttak az elájult idegen vizsgálatának, majd az orvosi főtiszt egy csont-regenerátorral elkezdte gyógytani Weyoun sérüléseit.

Mikor a két hadnagy a betegszobára érkezett, Dr. Sanders és Robert már végeztek a beteg sérüléseinek helyre állításában, de még nem ébresztették fel.

- Doktor, hogy van? – érdeklődött a két főtiszt.

- Helyre állítottuk a nyelőcsőben keletkezett roncsolódásokat, nem lesz kellemes, de még időben sikerült megelőzni a tragédiát! – válaszolt Aeron Sanders, majd ő kérdezte a másik két tisztet - Maguk tudják, hogy mi az ördög történt? – kérdezte.

Kŏnu Hadnagy tanácstalanul rázta a fejét, Mareq sem tudott sok információval szolgálni.

- Éppen beszélgettünk Mr. Weyounnal, amikor egyszer csak Karacas rátámadt mindenféle ok nélkül. Dühöngve ordított vele, hogy tudja-e, hogy kicsoda és hogy megfogja ölni, miközben fojtogatta. Mi sem értettük, hogy miért csinálja és nem tudtuk kiszabadítani se a kezei közül. – válaszolt Mareq.

- Értem. – válaszolt Aeron – Most hol van Karacas? – kérdezte.

- Myra Parancsnok-helyettes elkábította és a fogdába vitték. – válaszolt Liu.

- Maga érti ezt? – kérdezte a fiatal földi tiszt.

- Csak sejtem. A Domínium háború idején a Jem’Hadar megszállta a daktarik világát és szörnyű pusztítást végeztek. A daktarik telepatikus képességekkel rendelkeztek, amitől a vorták úgy gondolták, hogy veszélyesek lehetnek a Domíniumra, ezért kísérleteztek rajtuk, táborokba zárták őket és végül valami vírussal fertőzték meg őket, amitől elveszítették a telepatikus képességeik nagyrészét. Gondolom Karacas ezért akart bosszút állni Mr. Weyoun-on. – válaszolt Dr. Aeron Sanders, majd egy serkentővel felébresztette a vortát.

- Üdvözlöm, Mr. Weyoun! A Gyengélkedőn van. Nem esett komolyabb baja, de most egy ideig ne erőltesse a beszédet, ha javasolhatom. – tanácsolta Dr. Sanders.

 

Az Étkezdében történt incidenst követően nem sokkal a USS COLOMBUS megérkezett a Klingon Birodalom központjába, a Qo’nos bolygóhoz, ahol bolygó körüli pályára állt a Föderációs hajó, a Klingon ragadozó madár osztályú cirkáló parancsnokának utasítása szerint.

- Kapitány, bejövő adás érkezik a Kancellár palotájából. – jelentette Omok Zászlós.

- Képernyőre! – mondta Orvell.

A főképernyőn egy klingon férfi jelent meg, de nem az, akit korábban az adatbázisban találtak Martok Kancellárról.

- Üdvözlöm! Natheniel Orvell Kapitány vagyok, a USS COLOMBUS Föderációs csillaghajóról! – mutatkozott be a Kapitány.

- Qapla’! – jött a válasz Klingon nyelven, majd váltottak egyezményes nyelvre.

- Üdvözlöm Önt Kapitány! Worf Tábornok vagyok! Martok Kancellár jelenleg a Nagytanács ülésén van, nem sokára fogadja Önöket! Küldöm a koordinátákat, kérem, sugározzák magukat ide! – mondta Worf.

- Értettük Tábornok! Hamarosan érkezünk! – válaszolt Orvell Kapitány, majd mindketten fejhajtással elköszöntek és az adás véget ért.

- Készen áll a csapat, Parancsnok? – Érdeklődött Orvell Kapitány Naomi Wildmantől.

- Igen Kapitány, készen állunk! – válaszolt az Elsőtiszt.

- Remek! – reagált a férfi, majd folytatta – Öné a Híd Borikk Hadnagy! – adta az utasítást a Taktikai Segéd Hologramnak.

- Igen, Kapitány! – válaszolt a TSH, majd miután Orvell és Naomi elhagyták a kapitányi emelvényt, a helyükre sétált és leült a kapitány székébe.

Orvell Kapitány, Naomi Wildman, Icheb, Nyolcas és Dr. Sanders alkották a csapatot, akik az egyes transzporter állomáson találkoztak, majd onnan a Qo’nos-ra sugároztak a Worf Tábornok által megadott koordinátákra.

 

QO'NOS

A Kancellária épületében fogadta Worf Tábornok a COLOMBUS legénységének tagjait.

- Qapla’! – üdvözölte a vendégeket a klingon.

- Qapla’! – válaszolta Orvell Kapitány.

Worf tábornok vagyok, Maug fia, a Martok házból! – mutatkozott be az őszes szakállú, varkocsba fogott hajú, klingon férfi, aki a találkozó alkalmából régi Csillagflotta dísz egyenruháját vette fel.

Worf a Csillagflotta Parancsnoki tisztje volt, majd nagykövet egészen 2387-ig, amikor is Martok Kancellár a Romulus Incidenst követően vissza hívta a Qo’nosra, kinevezte a Birodalmi Flotta tábornokának, valamint a Kancellár főtanácsadójának.

- Natheniel Orvell Kapitány a COLOMBUS Csillaghajóról. Ők a legénységem tagjai, Wildman Elsőtiszt, Dr. Sanders Parancsnok-helyettes, Icheb Hadnagy, és Nyolcas, a Gépészeti Segéd Hologramunk. – mutatta be a csapatát Orvell Kapitány.

- Köszönjük, hogy eljöttek Kapitány! Martok Kancellár hamarosan fogadja Önöket, de ahogy mondtam, éppen a Klingon Nagytanács ülése zajlik, ezért nem tudta személyesen fogadni Önöket. – mondta Worf.

- Igazán nem probléma Tábornok! A Föderáció és a Klingon Birodalom között tartó hosszú béke első sorban Martok Kancellárnak köszönhető, így bármikor szívesen jövünk, ha hívnak minket! Mostanában sajnos, a Föderáció lakosságát súlyos csapások sorozata érte. – válaszolt Orvell Kapitány, miközben elindultak a Kancellária épületének folyosóin.

Worf Tábornok ökölbe szorította a kezét, mielőtt válaszolt volna Orvell-nek.

- Alávaló dicstelenség, amit a szakadár romulánok művelnek! Becsületesen küzdeni az igazságért, hősként meghalni abban, amiben hiszünk, az méltó dolog! De abban, amit ezek a fanatikusok művelnek… hitvány klónok öngyilkos merényleteiben semmiféle becsület sincs! Ha csak egy ilyen romulán vagy Shinzon klón is a kezem közé kerülne… - mondta Worf a klingonokra jellemző virtus szellemében, amikor az egyik folyosóról egy nő csatlakozott hozzájuk és félbe szakította az idősebb klingon férfit.

- Ugyan Worf, még is mit tudnál tenni ellenük?! Ha sikerülne is elfogni egyet közülük, helyette kettőt küldenének! Erővel nem lehet megállítani őket, ezt te is jól tudod! – mondta a nő, aki a vörös félhomályból lépett elő.

Fiatalabb volt, mint Worf, és kevésbé hasonlított egy igazi klingon nőre. A bőre színe is inkább emberi volt, a homlok redők finomabbak, kisebbek voltak, és az arc csontozat is inkább emberi volt, mintsem klingon.

Icheb ismerte fel először a társaságból.

- B’Elanna?! – szólította meg a brunali férfi a tőle nem sokkal idősebb félig klingon, félig ember származású nőt.

Közben a csoport megállt, ahol a folyosó egy tágasabb csarnokszerű terembe ért.

- Icheb! Örülök, hogy látlak! - Viszonozta a köszöntést Torres, aki a fénybe érve már jól látható volt mindenki számára.

A nő oda lépett Icheb-hez és megölelte a Hadnagyot, aki régi barátja volt még a USS VOYAGER-ről.

B’Elanna végig nézett a társaságon és egyből észrevett egy másik régi ismerős arcot is.

- Naomi Wildman! – szólította meg a másik nőt, majd oda lépett hozzá, aki mosolyogva várta, majd szorosan megölelték egymást és mintha soha nem akarták volna elengedni a másikat, érezhető volt a megható pillanat.

- De régen is volt már! – mondta a klingon nő, kicsit keser-édes hangon.

- Bizony, nem most volt. Tom halála súlyosan megrázta a Családot! Harry azóta sem a régi. – mondta szomorúan a COLOMBUS Elsőtisztje.

- Miral jól van? – kérdezte Icheb.

- Köszönöm szépen, jól van a lányom! Öreg barátom Worf Tábornok sokat segített nekünk abban, hogy Miral beilleszkedhessen a klingonok közé. – mondta B’Elanna ismét mosollyal az ajkán, miközben megérintette Worf vállát.

A fiam, Alexander segített inkább a Lánynak, nem is annyira én. – mondta Worf szerényen, majd Torres felé fordult.

- Véget ért a Nagytanács ülése? – érdeklődött a klingon férfi.

- Három nap és három éjszaka, két tucat vérbortól bűzlő klingon férfival… ha nem ér véget, magam fojtottam volna meg őket. – válaszolt B’Elanna, amin Worf nagyot nevetett.

- Kísérjük vendégeinket a Kancellária termébe, hamarosan Martok is megérkezik. – javasolta a klingon nő, majd Orvell Kapitányhoz sétált.

- Bocsásson meg Kapitány, mi még nem találkoztunk. B’Elanna Torres vagyok! – mutatkozott be.

- Natheniel Orvell, a USS COLOMBUS kapitánya. – válaszolt a földi férfi.

- Igen, Janeway Admirális már mesélt magáról. Ahogy fogalmazott, „Becsületes, mint Harry, tisztaszívű, mint Tom, logikus, mint Tuvok, éles eszű, mint Hetes és bátor, mint Chakotay.” – mondta a klingon-ember nő.

- Szerintem az Admirális hajlamos túlozni velem kapcsolatban, de mindenképp megtisztelő, köszönöm szépen! – válaszolt Orvell.

- Janeway Admirális jó emberismerő. Higgye el nekem, a bizalmáért meg kell küzdeni. – válaszolt mosolyogva a klingon nő.

 

Több, mint fél órát vártak, mikor a terembe megérkezett Martok Kancellár, aki éppen Alexanderrel, Worf fiával beszélt meg egy államügyet.

Alexander nem követte a Kancellárt a terembe, de köszöntötte apját és a többi jelenlevőt, majd távozott.

- Martok Kancellár, a Klingon Birodalom dicső vezetője! – mutatta be Worf Orvell-éknek.

- Kapla’! Köszöntöm Önöket a Qo’nos-on! – mondta Martok.

A COLOMBUS legénységének tagjai az asztalnál ültek, de az üdvözlés idejére felállva tisztelegtek a Klingon Birodalom Kancellárjának.

- Kapla’ Martok Kancellár! Orvell Kapitány vagyok, a USS COLOMBUS Föderációs Csillaghajóról. – viszonozta a bemutatkozást a Kapitány.

- Barátok között vagyunk, igaz-e?! Felejtsük el a hivataloskodó címeket, szólítson Martok-nak! Örülök, hogy itt vannak Kapitány!

Értesültünk a Yorktown Csillagbázisnál történt katasztrófáról. Őszinte részvétem a Föderáció minden elesett ártatlan állampolgárának! Dicstelenség így meghalni! Khalees és az isteneik kísérjék őket az útjukon a túlvlágba! – mondta az öreg klingon kancellár.

Orvell Kapitány megköszönte a részvét nyílvánítást.

- Bizonyára tudják, hogy a Romulus Incidens óta egyre nehezebb fenntartani a békét! Ezért kértem a Csillagflotta Parancsnokságot, hogy küldjenek ide valakit, aki segíthet meggyőzni a Nagytanácsot adó klingon Házakat, hogy felejtsék el a háború kirobbantását az Új Romulán Csillagbirodalommal! – vázolta a helyzetet Martok Kancellár.

Orvell Kapitány gondolkodott a hallottakon.

- Vannak, akik háborút akarnának a két Birodalom között? – kérdezett vissza Naomi.

- Néhány Nagycsalád, akik nagy befolyással rendelkeznek úgy vélik, hogy a béke ideje alatt elgyengül a Birodalom, és újra lehetősége lehet annak, hogy valaki megtámadjon minket. – válaszolt Worf.

- Ezt már csak rontotta a Romulán Polgárháború kirobbanása. Ezek a családok azt látták a Romulán Birodalom széthullásában, hogy új területekre tehetne szert a Klingon Birodalom. – folytatta B’Elanna.

Végül Martok vette magához a szót.

- Átéltük a Domínium elleni háborút, bár a végén nyertünk, de arról egyetlen óda sem született, hogy hány ezren estek áldozatul a Jem’Hadar támadásokban. Vagy, hogy Gowron, aki előttem ragaszkodott annyira ehhez a nyavalyás székhez, majdnem a csőd szélére vitte a Birodalom kincstárát. – mondta az öreg kancellár, majd folytatta – Ezek az ifjak, akik régi dicső házak hősi tettei alapján ülnek ma a Klingon Nagytanácsban, azt sem tudják, hogyan kell forgatni egy Bat’hlet-et, ezek akarják megmondani, hogy háborút indítsunk vagy sem! – mondta felháborodva.

- Mi ebben, hogyan tudunk Önöknek segíteni? – érdeklődött Icheb.

- A Nagytanács azt akarja, hogy ha kell, válasszunk új kancellárt, aki hajlandó expanziós törekvésekre, és a Klingon Birodalom kezdjen háborúba a Romulánokkal. – válaszolta Worf.

- Az Új Kithomeri Egyezmény értelmében, a Föderáció nem támogathatja egy polgárháború sújtotta terület katonai megszállását. Lényegében háborúba vezetné a Klingonokat a Föderáció ellen és a Romulán Köztársaság ellen is.– szólt közbe Nyolcas, aki ezzel rávilágított arra, hogy mivel járna egy Klingon-Romulán háború.

- Igaza van a hologramnak! A Föderáció nem nézheti majd tétlenül, ahogy egyik szövetségese rátámad a másikra, még ha az Új Romulán Csillagbirodalom veszélyt is jelent a kvadránsra. Ebből háború lesz! – reflektált B’Elanna Torres.

Nagyjából fél percig mindenki hallgatott az asztalnál, majd Martok vette ismét magához a szót.

- Orvell Kapitány, arra kérem Önt és a csapatát, hogy holnap, a Nagytanács ülésénél szólaljanak fel! Mondják el, hogy mivel járhat ez a háború. – kérte a föderációs tiszteket a megöregedett klingon kancellár.

- De Kancellár, te is tudod jól, hogy a Nagytanács előtt csak klingonok szólalhatnak fel! Ha Orvell Kapitány szót emel, azzal hozzá segíti a háború pártiakat, ahhoz, hogy téged le váltsanak! Már a puszta jelenlétük is becstelenségnek fog minősülni a Tanács tagjainak szemében! – figyelmeztette Worf régi bajtársát.

Martok látszólag nem nagyon foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Az ősz szakállú Kancellár rátette régi barátja vállára a kezét, hogy nyugtató szavaival intse helyre a tanácsadói pozíciót betöltő Worf-ot.

- Öreg barátom! Ha Kahless úgy akarja, visszavonulok! A feleségem, Shirella legalább ezután nem panaszkodna egész álló nap! Szívesebben tölteném az időmet egy harci madár fedélzetén, mint itt a bürokrácia útvesztőiben. – válaszolt Martok, aki ezzel arra utalt Worf-nak, hogy nem bánná, ha nem ő lenne a kancellár.

- Ez tipikusan klingonokra jellemző! – jegyezte meg Nyolcas, a mellette ülő Ichebnek.

- A Házak nevében felszólalhatnak a Föderációs tisztek, a Peris Ház és a Martok Ház nevében beszélhetnének, ha elvállalják. – javasolta B’Elanna a Kancellárnak és a többi jelenlevőnek.

- Kockázatos! – jegyezte meg Worf, a tőle megszokott pesszimista hangon, majd folytatta – De működhet! – mondta.

- Orvell Kapitány? Vállalják? – kérdzete Martok.

A fiatal Csillagflotta kapitány körbenézett az asztalnál ülő társain, majd mikor mindenki bólintott, a Kancellárhoz fordult a harmincas éveinek elején járó férfi.

- Vállaljuk Kancellár! – válaszolt Orvell Kapitány.

- Remek! Nagyszerű! Köszönjük Barátaim! Szövetségünket meg kell ünnepelni! – örvendezett Martok, majd jelezte a személyzetnek, hogy hozzanak egy hordó Vérbort, amiből végül egy igazi Klingon lakoma lett.

 

A vacsora kezdetére csatlakozott a társasághoz Alexander, Worf fia, és Miral Peris, B’Elanna és Tom Paris lánya is.

Az estébe nyúló vacsora és Vérborozgatás közben a Klingonok és a Csillagflotta tisztek is beszélgettek, jól érezték magukat. Az este folyamán többen is személyes beszélgetésekbe kezdtek.

Miközben Martok Kancellár arra kérte Ichebet, hogy meséljen a VOYAGER Csillaghajón töltött időről, hőstettekről, Naomi és B’Elanna kicsit félrevonultak az asztaltól.

- Hadnagy, Ön a Delta Kvadránsból származik, sőt a Borg nevelte, meséljen azokról az időkről, amikor Torres és Ön a VOYAGER-en szolgáltak! – kérte a Kancellár a brunalit.

Icheb egy kicsit zavarban volt, de egy-két történetet elmesélt azokból az időkből, amiket a VOYAGER legénységével töltöttek. Martok, Worf és Alexander csodálattal hallgatták.

A szerény beszámolókat követően Worf Orvell Kapitányhoz fordult.

- Jó magam szolgáltam Pickard Kapitány alatt az ENTERPRISE-on, aztán Sisko Kapitány alatt a DS9-on és a USS DEFIANT-on, dicső csatákba vettem részt ezekkel a derék emberekkel, sajnálom, hogy Janeway Kapitány alatt nem szolgálhattam! Biztos sokat hallotta már a VOYAGER történeteit, de engem mindig lenyűgöznek! – mondta az idősebb klingon férfi, amin a Kancellár és Alexander mosolyogtak, majd Alexander emelte köszöntőre a vérborral teli kupáját.

- Igyunk a VOYAGER legénységére! – mondta a fiatalabb klingon.

Icheb és a többiek is felemelték a poharukat, de Martok közbe szólt.

- Igyunk a VOYAGER-re, a COLOMBUS-ra és mindenkire, akik szolgálják a Galaxis népeit, legyen az Föderációs, Klingon vagy Brunali! – mondta köszöntőjét a Kancellár, erre mindenki büszkén emelte poharát.

 

- Örülök, hogy látlak Titeket Naomi! – mondta B’Elanna.

- Én is örülök, hogy újra találkoztunk! Sajnálom, hogy Tom halála óta nem tudtatok Miral-al eljönni az éves összejövetelekre! Hiányoztatok mindenkinek! – válaszolt Naomi Wildman.

- Én is sajnálom, de Miral-nak időre volt szüksége, hogy feldolgozza az apja halálát, és ebben Worf és Alexander tényleg sokat segített. De, hogy őszinte legyek, nekem is időre volt szükségem. Tudtam, ha találkozom a Családdal, az csak fájdalmas emlékeket ébresztett volna.

Láttam, hogy tört meg Harry és a Kapitány is. Nem bírtam volna végig csinálni! – mondta a klingon nő.

- Elhiszem B’Elanna! Azóta már nem olyan az évfordulós összejövetel sem. – mondta a fiatalabb tiszt.

- Mi újság Veled és Icheb-el? Amikor az Akadémiára mentetek kibontakozóban volt köztetek egy szorosabb kapcsolat, de most minthogyha már nem lenne köztetek ez meg. – érdeklődött a klingon nő.

- Még az Akadémián váltunk szét. Más irányba vitt minket a sors. Az utóbbi pár évben nem is tartottuk a kapcsolatot, de most az Admirális kérésére mindketten a COLOMBUS-on szolgálunk. Az első napok nehezek voltak, de mostanra már egészen rendbe jöttek közöttünk a dolgok. – válaszolt Naomi.

- Ennek örülök! Nagyon veszélyes küldetésre indultok, és a Delta Kvadránsig tartó út nagyon hosszú, tele felfedezetlen területekkel, vigyázzatok egymásra Ichebbel! Mikor visszatértek az Alfa Kvadránsba, üzenjetek majd, azt hiszem Miral-al ideje lenne újra elmennünk a következő Családi összejövetelre. – mondta B’Elanna.

- Mindenképpen üzenni fogunk! – válaszolt Naomi, miközben megfogta az idősebb nő kezét.

 

Martok Kancellár felállt az asztaltól, és megkérte Orvell Kapitányt, hogy tartson vele.

Miután elmentek még egy kupa vérborért, Martok aggályát fejezte ki a romulánokkal kapcsolatban.

- Kapitány! Köszönöm, hogy segítenek! Rég volt már mikor hasonló módon ünnepeltünk együtt a Föderációval. Más idők voltak azok! Megöregedtem és a fiatal, életerős klingonok vért kívánnak. Én tudom milyen az, amikor átvágjuk az ellenség torkát egy pengével, de ezek a mai fiatalok… fogalmuk sincs róla mi az a háború! – mondta kicsit kedve szegetten a Kancellár.

- Mindent megteszünk, hogy ne váltsák le önt! – válaszolt Orvell.

- Félre érti Kapitány! Én nem Gowron vagyok vagy az elődeim! Én sose akartam magamnak a Kancellári titulust. Én katona vagyok, a dicső halálig akarok harcolni! De őrültség, amit a Nagytanácsban akarnak néhányan.

Tisztában vagyunk vele, milyen fenyegetést jelentenek a Shinzon Fanatikusok. Nem hoztuk nyilvánosságra, de nem csak a Föderáció ellen követtek el támadásokat, ezek a becstelen vallási fanatikusok.

Több tucat klingon hajó és létesítmény semmisült meg az elmúlt hónapokban, amikért ugyan azok az öngyilkos klónok a felelősek, mint akik a Yorktown Csillagbázist is megsemmisítették! – mesélte az öreg Kancellár.

- De ezek szerint a Tanács tagjai sem tudnak ezekről a támadásokról, ha jól értem. Mert akkor nem lenne kiút a háborúból. – értelmezte a helyzetet Orvell Kapitány.

- Pontosan Kapitány! Bizonyítékunk van rá, hogy akik magukat Shinzon Fanatikusoknak hívják, azok az Új Romulán Csillagbirodalommal szövetkezve cselekszenek.

Hivatalosan nem elismert kormány ez az Új Romulán Birodalom, hiszen sem a Föderáció, sem Kardasszia, sem mi nem ismertük el őket. – mondta Martok, közben Worf és B’Elenna is csatlakozott a beszélgetéshez.

- Hivatalosan a Romulán Köztársaságot tekintjük az egyetlen, kizárólagos Romulán kormánynak, de ennél sokkal árnyaltabb a helyzet. – mondta Worf, majd a klingon nő vette át tőle a szót.

- A romulán Egységkormány nem tudja ellenőrzése alá vonni a polgárháború sújtotta területeket. Hírszerzési adatok alapján, ott egy Kvanticus nevű szakadár tábornok nevezte ki magát az Új Romulán Csillagbirodalom vezetőjének, aki nyíltan támogatja a Shinzon Fanatikusokat, és mindenkit ellenségnek tekint, aki szövetséges a Romulán Köztársasággal. – mondta B’Elanna.

- Értem, ezekről nem tájékoztattak a Flotta Parancsnokságtól. – mondta Orvell Kapitány meglepetten.

- Nos, igen. Janeway Admirálissal abban egyeztünk meg, hogy mi tájékoztatjuk Önt Kapitány, pontosan azért, mert feladatot kapnak a legénységével. – mondta Worf tábornok.

- Értem! – válaszolt Nate Orvell.

- Kapitány, a COLOMBUS legénységének el kell mennie a polgárháború sújtotta területekre és meg kell akadályoznia Kvanticus tábornok tervét! – mondta B’Elanna.

- Miféle tervet, erről tudunk bármit is? – érdeklődött Orvell.

- Pontosan nem tudjuk, mire készül a Tábornok, de az biztos, hogy köze van hozzá a Shinzon Fanatikusoknak és a Romulán Köztársaság elleni feltételezett támadásnak. – válaszolt Worf.

- Kapitány, bár Önnel tarthatnék! Dicsőség lenne ezeket a fanatikus romulánokat a helyükre rakni! – mondta Martok Kancellár némi mosollyal az arcán.

- Ebben a hírszerzési jelentésben megtalál minden információt, amit sikerült a Kon’DokH hírszerzőinknek, a 31-es Szekciónak és a Kardassziai Fehér Rend ügynökeinek kiderítenie a romulán szakadárokról és a Shinzok Fanatikusokról.

De azt el kell mondanunk Kapitány, hogy Kvanticus rendkívül veszélyes! Eddig egyetlen ügynök sem tért vissza, aki megpróbálta megközelíteni őt. – mondta B’Elanna, miközben átadott egy táblagépet Orvell-nek.

A táblagépen rajta volt Janeway Admirális aláírása is.

- Holnap megpróbáljuk meggyőzni a Klingon Nagytanácsot, hogy felejtsék el a nyílt háború lehetőségét, utána útnak indulunk az Új Romulus felé. – mondta Orvell Kapitány.

Lassan végéhez közeledett a rögtönzött klingon vacsorai ünnepség, de nem maradhatott el a klingonok éneklése, így még mielőtt mindenki nyugovóra tért volna Worf, Martok, Alexander és B’Elanna klingon dalokat kezdtek énekelni vendégeiknek. A vacsora végül az éjszaka közepén ért véget, amikor a Csillagflotta tisztek is nyugovóra tudtak térni a vendég szállásaikon.

 

Másnap Dr. Sanders a csapatot a vérbor okozta fáradtság tüneteivel kezelte kora reggel, melyet Martok és Worf is igénybe vettek, leginkább szörnyű fejfájásuk miatt.

A Klingon Nagytanács ülése előtt még volt pár óra, ezért eldöntötték, hogy Orvell Kapitány a Martok Ház nevében fog felszólalni, így míg Worf, B’Elanna és Nate Orvell a tanácsnak intézendő beszédet vették át, Icheb és Nyolcas sétáltak a Kancellári palota folyosóin.

Icheb rendkívül érdekesnek találta a Klingon kultúrát, ebben Nyolcas kevésbé osztozott, ugyanakkor elismerte, hogy meglehetősen sajátos szokásaik vannak. Amikor egy folyosóról nyíló teraszhoz értek, megpillantották Naomi Wildman-t, aki az Első Város utcáit figyelte.

Nyolcas jelezte Ichebnek, hogy ő visszatér a Kapitányhoz és Dr. Sanders-hez, majd útnak indult visszafelé a folyosón, amin korábban a brunali férfival érkeztek. Icheb korábban megjegyezte a Gépészeti Segéd Hologramnak, hogy örül neki, hogy sajátos új külsőt öltött és jóval kevesebb borg implantátumot jelenít meg magán. Nyolcas nem csak a külső markereken fejlesztett, saját személyiség fejlődését is tapasztalta, leginkább más lényekhez való viszonyulásában vélte ezeket felfedezni.

Icheb megszólította Naomit, miközben az erkélyen a nő mellé sétált.

- Nagyon furcsa világ a Klingonoké. – állapította meg Icheb.

- Valóban, ugyanakkor nagyon érdekes, színes kultúrájuk van! – válaszolt Naomi.

- Jó volt látni B’Elannat és Miral-t, annyi év után. Eszembe juttatta, amikor még minden más volt. Együtt volt a Család. – mondta egy nagy sóhaj kíséretében Icheb.

- Igen. Teljesen más volt minden. Mindenki sokkal vidámabb volt. Hiányoznak azok az idők! – válaszolt szomorúan Naomi.

Icheb átölelte a ktariai nőt, aki a brunali férfi vállára hajtotta a fejét, miközben a szőke hosszú haja kibontva omlott ex-barátjának a hátára.

A két fiatal tiszt még hosszasan csendben figyelték a vöröslő égboltot a Klingon Birodalom fővárosa felett, miközben a korábbi közöttük feszülő ellentét végérvényesen eloszlani látszott.

 

Pár órával később kezdetét vette a Klingon Nagytanács ülése.

Martok Kancellár mellett ült Worf és B’Elanna, a terem két oldalán pedig a kéttucatnyi jelentősebb klingon házakat képviselő vezető.

A teremeben képviseltette magát azok csoportja is, akik a romulánok elleni háborút támogatták, nagyjából ugyan ennyien voltak, akik a Martok Kancellár féle politikát képviselték.

A Tanács ülését Martok nyitotta meg, melyet rögtön hangos bekiabálások követtek, ami az után halkult csak el, hogy Worf felszólalt és rendre intette a tanácstagokat.

Basrek a Kolvat Házból volt azoknak a klingokonknak a szó szólója, akik azt akarták, hogy a Klingon Birodalom indítson háborút a Romulán szakadár kormány ellen.

Felszólalásaiban élesen bírálta Martokot, a békülékeny politikája miatt.

- Kancellár, dicső hőstetteid a háborúkban bizonyították, hogy te voltál a legalkalmasabb arra, hogy vezesd Khalees népét! De a Klingon Birodalom dicshimnuszai nem gyarapodtak az elmúlt huszonöt esztendőben, mert népünk elpuhult.

Régen az Alfa Kvadránstól a Romulán Birodalomig rettegték a klingon harcosokat, mára ez a dicső nép már csak egy lépésre van attól, hogy a Föderációba lépve a békét hirdesse!

Martok Kancellár, minden tiszteletem a Tiéd! Khalees a Hatalmas legyen a tanúm, Házam büszkesége hulljon porba, ha más szavak hagynák el valaha is a számat Rólad, aki győzelemre vezetted seregeinket a Domínium elleni háborúban! De most új fenyegetéssel állunk szemben, olyan Kancellárra van szükség, aki hajlandó háborúba lépni a Romulánok ellen, akár még akkor is, ha ezzel szembe fordulunk a Föderációval és Kardassziával!

Három napon és három éjjelen át vitáztunk arról, hogy újra Bat’hletet ragadjanok a klingon harcosok vagy sem, itt az ideje, hogy a felesleges szavakat a tettek vegyék át, javaslom, hogy szavazzunk arról, hogy Martok Kancellár helyét egy új háborús hős vegye át, a Klingon Birodalom nevét pedig újra rettegjék az egész Kvadránsban! – hangzott el beszéde és indítványa a háborúpártiak vezetőjének.

A hozzá hasonlóan gondolkodók közül sokan éljenezték a kora-vénnek tartott Basrek-et. 

Martok csendben, a tőle megszokott higgadtsággal hallgatta végig a másik klingon beszédét, majd mikor a jelenlevők hangzavara alább hagyott Worf magához vette a szót.

- Basrek a Kolvat házból kinyilatkoztatta véleményét!

A Martok ház részéről a Föderáció Csillagflottájának Kapitánya szólhat most! – jelentette be Worf.

Ahogy az várható volt, a Nagytanácsban ülő klingonok meglepődtek, majd szinte azonnal hőbörögni kezdtek és nem tetszésüknek adtak hangot, közben a klingon testőrök bevezették a tanácsterembe Natheniel Orvell Kapitányt.

Miközben a földi férfi a tanácsterem közepén elhelyezkedő pulpitushoz sétált, még a Martokhoz hű klingonok is az öklüket rázták, ahogy az ember bevonult a két szekcióra osztott terem közepére. B’Elanna-t rossz érzés fogta el, nem szerette volna, ha a fiatal Csillagflotta kapitánynak bármi baja esett volna, nagyon kockázatosnak tartotta a tervet.

Dr. Sanders, Icheb, Naomi és Nyolcas a tanácsterem előtt várták a Kapitányt, a biztonság kedvéért mindannyian felkészültek rá, ha esetleg ki kell menekíteniük a teremből a Kapitányt, aki ragaszkodott hozzá, hogy egyedül akar a Nagytanács színe elé járulni.

 

Basrek egy középkorú, de jó erőben lévő klingon volt, közel másfél fejjel magasabb Orvell-nél.

- Arcátlanság, amit műveltek! Szégyent hoztok egy ilyen kis gyáva emberrel az egész Klingon Birodalomra! Kancellár, ezt még tőled sem vártuk volna! – ordította a dühöngő klingon férfi.

A sértésre Martok nem reagált, de Worf és B’Elanna felálltak a székükből, hogy megvédjék a Kancellár becsületét.

Ekkor mindenki meglepetésére Basrek a pulpitusról felpattanva a tanácsterem közepére ugrott, egyenesen Orvell Kapitány elé.

- Ember! Megsértetted a Klingon Nagytanácsot és a dicső Klingon Birodalmat! Ezért kihívlak egy küzdelemre itt és most! – zengte a magabiztos klingon.

- Jó nap ez a halálra! – válaszolt Orvell Kapitány és küzdő pozícióba helyezte magát.

A klingonok többsége meglepődött azon, hogy a Basrek-hez képest majdnem fele akkora ember elvállalta a küzdelmet, Martok és két tanácsadója is meglepődve figyelték az eseményeket, és bár Worf és B’Elanna is közbe akart avatkozni, Martok Kancellár visszatartotta őket.

- Hagyjátok! Orvell Kapitány tudja, mit csinál! Ő az egyetlen esélye a Klingon Birodalomnak, hogy ne sodródjunk mi is az összeomlás szélére! – utasította segítőit az idős kancellár.

A hangzavarra a tanácsterem előtt lévő folyosóról először klingon testőrök léptek a terembe majd a COLOMBUS legénységének tagjai követték őket, miután hallották a vészjósló klingon harci kiáltásokat.

Naomi Wildman már a fézer pisztolyáért nyúlt, amikor látta, hogy Orvell Kapitány utasította őket, hogy maradjanak távol a párharctól.

Natheniel Orvell sem várta, hogy ilyen slamasztikába keveredik majd, de jól tudta, hogy csak akkor van esélye, hogy meghallgassa őt a felbőszült Klingon Nagytanács, ha szembe száll kihívójával.

Icheb és Naomi zaklatottan figyelték az eseményeket, Nyolcas is a tőle szokatlan aggódó arckifejezéssel nézte a Kapitánya párviadalát, a csapatból egyedül Dr. Sanders volt, aki kevésbé volt nyugtalan, bár a kezét ő is a fézer pisztolya közelében tartotta.

- Vay! – ordította a klingon férfi saját nyelvén azt üzenve a COLOMBUS Kapitányának, hogy kezdődjön a harc kettejük között.

A robosztus klingon először jobbról indított ütéssel kezdte a támadását, majd azonnal a másik öklét is Orvell irányába lendítette.

A Kapitánynak sikerült kitérni mindkét ütés elől, majd mikor a rátámadó klingon megpróbálta bezúzni a fejét saját redős homlokcsontjával a földi férfi sikeresen szúrt be egy ütést a klingon jobb bordái közé, amitől az idegen először meghátrált majd fél térdre ereszkedett.

Orvell Kapitány nem akarta maradandó sérüléseket okozó támadásokkal kiiktatni ellenfelét, de miközben a terem zengett a klingonok buzdításától ellenfele újból erőre kapott és a korábbinál is elszántabban próbálta megütni a Kapitányt.

A következő támadást Orvell-nek sem sikerült kivédenie, amikor a klingon férfi egy ököl csapását hárította a klingon kihasználva az ember figyelmetlenségét jobb lábával csapást mért a Kapitány hasára, aki összerogyott, majd a terem egyik tartó oszlopához vágódott miután Basrek következő ütése hátravetette.

Látva, hogy a Föderációs tiszt alul marad a klingon harcossal szemben Worf ismét közbe akart avatkozni, hiszen a küzdelem életre-halálra zajlott. Martok ismét visszafogta régi barátját, aki alig bírta visszatartoztatni dühét, amit az miatt érzett, hogy tehetetlenül kell majd végig néznie egy jó ember halálát. Worf nem értette, hogy Martok, hogy képes engedni, hogy Basrek végezzen azzal a kapitánnyal, akit egyébként azért küldtek, hogy segítsen a Birodalom békéjének fenn maradásában.

- Bízz bennem öreg barátom! – javasolta Martok.

Orvell a földön feküdt és próbált levegőért kapkodni, mert a rá mért ütéstől úgy érzete a hátán szakadt ki a tüdeje, közben a klingon harcos elindult lassú léptekkel felé, azzal a szándékkal, hogy végezzen vele.

Naomi Wildman Elsőtiszt nem tudta mit tegyen, nem akarta megszegni a Kapitánya utasítását, de úgy érezte azt sem nézheti végig, hogy a szeme láttára ölik meg, úgy, hogy ő semmit nem tett ellene, de még mielőtt bármit tehetett volna, Icheb fogta meg a vállát hátulról.

- Nem tehetünk semmit! – mondta halkan a volt barátnője fülébe a brunali férfi.

Mire Basrek a Kapitány közelébe ért, addigra a másik férfi is fél térdre emelkedett a padlóról és már levegőt is könnyebben tudott venni, mint pár pillanattal korábban.

- Bátran küzdöttél ember! Becsülettel halhatsz meg! – mondta a robusztus klingon Orvell-nek.

- Jó nap ez a halálra! De még nem a legjobb! – válaszolta Orvell, majd miközben a klingon harcos arra készült, hogy bezúzza a koponyáját, a Kapitány elcsúszott az ellenfele lába mellett, majd pillanatok alatt Basrek háta mögött termett és egy vulcai idegbénító szorítással a klingon nyakánál kiiktatta ellenfelét.

Basrek egy szalmabábúhoz hasonló módon csuklott össze a tanácsterem padlóján, miután eszméletét vesztette.

Orvell Kapitány bár érezte, hogy minden porcikája fáj miután ellenfele két komoly csapása is célba talált, tudta, hogy nem mutathat gyengeséget a Klingon Nagytanács előtt, ezen múlhat a Kvadráns jövője.

A klingon házak vezetői elcsendesedve bámulták a földön fekvő klingon társukat, majd miután Martok Kancellár klingon nyelven mondott valamit, a többiek a teremben ugyan azt kezdték harsogni. Bár Orvell klingonul nem értett, bízott benne, hogy a csatának ezzel vége.

Naomi Wildman Elsőtiszt és a COLOMBUS legénységének jelenlevő többi tagja várták, hogy ezután mi fog történni.

- Győzött Orvell Kapitány! A Klingon Birodalom törvényei szerint, egy élet-halál tusa… - akarta befejezni mondani valóját a Kancellár, de a Kapitány félbe szakította.

- Ellenfelem elájult! Becstelenség lenne így átküldenem STO-VO-KOR-ba!

Martok Kancellár! Tisztelt Nagytanács! Azt kérem, hallgassanak meg! – mondta Orvell.

Martok részt vett a kis színjátékban, és kezével intett, hogy részéről elfogadható a földi ember kérése. A klingon tanácstagok is azt mondogatták, hogy hadd beszéljen a Kapitány, még azok is, akik korábban Basrek-et támogatták.

Orvell Kapitány visszasétált a tanácsterem közepére, ahol eredetileg is beszélni készült, közben megigazította zubbonyát, majd a Klingon vezetőkhöz intézte szavait.

- A Klingonok egy becsületes, harcos nép, de olykor saját magunk démonaival is meg kell küzdenünk, nem csak egy ellenséggel, aki fegyvert tart a kezében.

A Domínium elleni háborút akkor nyerték meg elődeink, amikor kivétel nélkül összefogtak! Klingonok, Föderáció, Romulánok, Kardassziaiak.

A háborút, amiben milliók haltak meg, egy huszonöt éve tartó béke követett, mely első sorban Martok Kancellárnak köszönhető!

Én nem azt látom, hogy a Kancellár meggyengült volna, vagy gyengeségbe vezette volna a Klingon Birodalmat!

Én azt látom, hogy miután a Romulán Birodalom polgárháborúba süllyedt, az Alfa és a Béta Kvadráns népei nem süllyedtek velük!

A Romulán Köztársaságot ismertük el, a régi Romulán Birodalom utódállamaként, de a polgárháború sújtotta területeken egy minden eddiginél veszélyesebb fenyegetés jelent meg, ami válogatás nélkül támadja azt a békét, amit a Domínium háború óta építettünk!

Ha ma új kancellárt választanak, aki háborúba vezeti a Klingon Birodalmat, azzal elpusztítják mindazt, amiért huszonöt éve milliók áldozták az életüket!

Mi ez, ha nem becstelenség!?

A Bolygók Egyesült Föderációja elszenvedte történelme legsúlyosabb veszteségét, amit a Shinzon Fanatikusok követtek el. Negyven millió Föderációs, Klingon, Ferengi és Kardassziai lélek vesztette életét akkor!

De a provokációra nem háborúval kell válaszolnunk, hiszen ha eltüntetünk egyet, a helyébe kettő öngyilkos klón kerül. Ha elpusztítunk százat, ezer másik léphet a helyébe!

Közösen kell ezt a problémát megoldani, úgy, hogy mihamarabb békét teremtünk a Romulán világokban!

A Föderáció a béke megszegésének fogja tekinteni, ha a Klingon Birodalom háborúba kezd a Romulánokkal!

Azt javaslom önöknek, továbbra is a törvényes Kancellár, Martok vezesse a dicső Klingon Birodalmat! – mondta beszédét Natheniel Orvell.

Néhány másodpercnyi szünetet követően először a békepárti klingonok kezdték el megtapsolni Orvell-t, majd némi hezitálás után a korábban háborút indítványozók is egytől egyig tapsolni kezdték a Kapitányt.

Martok, Worf és B’Elanna szintén felállva tapsolták a földi férfit.

 

A COLOMBUS legénysége a Klingon Nagytanács előtt tartott beszédet követően visszaindult a csillaghajóra, hogy végre hajthassák azt a titkos küldetést, mellyel a Kvadráns vezető hatalmai bízták meg őket.

A csillagflotta tiszteket a Kancellária dísztermébe kísérte Martok, Worf és B’Elanna Torres.

- Kapitány! Örök hálával tartozik Önnek a Klingon Birodalom! Ma új fejezetet nyitott a Föderáció és a Klingon Birodalom között! – mondta elismerő szavait Martok Kancellár, majd folytatta – Egy régi barátomra emlékeztet! – mondta.

- Bízzunk benne, hogy sikerül meghiúsítanunk Kvanticus Tábornok tervét!

Mi lesz a sorsa Basrek-nek? – kérdezte Orvell a Kancellárt.

- Pár napot a családjával tölthet majd, mielőtt visszatérhet a Nagytanácsba. – válaszolt Martok, Orvell pedig nyugtázta a dolgot.

Közben B’Elanna búcsúzott két régi barátjától.

- Naomi, Icheb! Vigyázzatok magatokra! Remélem, mihamarabb találkozunk majd a következő Családi összejövetelen! – mondta a klingon nő.

Naomi és Icheb is megölelték régi főgépész társukat.

Az ötfős csoport készen ált a felsugárzásra.

- Sok szerencsét Önöknek Orvell Kapitány! – mondta búcsúzóul Martok Kancellár.

- ENERGIÁT! – adta a Kapitány az utasítást a COLOMBUS-on lévő legénységnek, utasítva őket a transzportálásra.

 

Az energia átvitel rendben lezajlott az Orvell Kapitány által vezetett csapat sikeresen vissza érkezett a USS COLOMBUS fedélzetére.

Miután leszálltak a transzporter modulról Orvell Kapitány utasítást adott a tiszteknek.

- Parancsnok, álljon készen indulásra a legénység! Azonnal indulunk a Romulán Köztársaságba!

- Igen is Kapitány! Mi az úti cél? – kérdezte Wildman Elsőtiszt.

- Irány az Új Romulus! – adta ki a parancsot Orvell Kapitány, a tisztek nyugtázták majd azonnal a pozíciójukra indultak.

Mielőtt a COLOMBUS elindult volna a Romulán Köztársaság által felügyelt űrbe, Orvell a Kapitányi irodába hívatta Karacas-t és Weyoun-t is.

Karacas két biztonsági őr kíséretében érkezett, tekintettel arra, hogy az Étkezdében történt verekedést követően fogdába zárták.

Weyoun torka már egészen rendbe jött a pár nappal korábban történt verekedést követően.

A két férfi kellő undorral tekintett a másikra, mikor mindketten megérkeztek a Kapitány irodájába.

Nate Orvell egy táblagépet olvasott, amin a biztonsági tiszt jelentése volt az incidensről, mikor csendben végig olvasta, letette az asztalra a gépet, majd a két idegenre emelte a tekintetét.

- Mindketten annak köszönhetik, hogy ma a COLOMBUS fedélzetén lehetnek, mert úgy döntöttem, hogy megbízom magukban.

Egyikőjük sem tagja a Csillagflottának, de még csak a népeik sem tagjai a Föderációnak. Még is úgy döntöttem, hogy a fedélzetre engedem önöket, hogy elkísérjenek minket azon az úton, amire készülünk, amiről tudjuk, hogy veszélyes lesz és nem kisebb a feladatunk, mint, hogy megakadályozzunk két kvadráns közötti háborút!

Maguk pedig azzal hálálják meg a jóindulatomat, hogy összeverekednek és szétverik a hajó Étkezdéjét!

Mondják, még is mi tartson vissza, hogy ne dobassam ki magukat most azonnal az egyik légzsilipen? – tette fel a kérdést Orvell. Weyoun épp szólni készült de Orvell nem hagyta.

- Ha csak egy szót is szól, most azonnal én vágom ki azon a zsilipen! – mondta Orvell Kapitány mérgesen, Weyoun ezért inkább meg sem szólalt.

- Ez egy legénység! Egy új Család! Most itt eldönthetik, hogy ennek a Családnak a részei akarnak lenni, vagy még van lehetőségük egy komppal elhagyniuk a hajót! De ha maradnak, akkor betartják a flotta szabályzatot, a hajó rendjét, és részesei lesznek ennek a Családnak, vagy a következő esetnél a légzsilipen távoznak! Higgyék el, messze leszünk a Föderációtól, senki nem fog maguk után kérdezősködni!

Nos, várom a válaszukat! Kérnek egy űrkompot, vagy a legénység részei lesznek mostantól? – tette fel a kérdést Orvell.

- Sajnálom Kapitány! Többet nem fordul elő! – mondta Karacas.

- Részemről sem lesz gond, ezt megígérem Kapitány! – mondta némi krákogás kíséretében Weyoun.

- Remek! Wildman Elsőtiszt eligazítja Önöket az új feladatunkkal kapcsolatban! Leléphetnek! – adta az utasítást Orvell Kapitány.

A két idegen férfi ezután távozott az irodából.

Orvell az egyik fali kivetítőhöz sétált és áttöltötte a B’Elanna Torres-től kapott adatokat, majd megjelent a képernyőn minden titkosszolgálati jelentés, amit Kvanticus Tábornokról, a magát az Új Romulán Csillagbirodalom Prétorának kikiáltó romulánról gyűjtöttek.