Csillagidő: 79262.0

 - Hajónapló, Csillagidő: 79262.0

A Bolygók Egyesület Föderációjának történelmében az egyik legsúlyosabb csapás ért minket.

Harminchat óra telt el a Yorktown Csillagbázis pusztulása óta. Pár másodperc alatt történt, több, mint negyven millió Föderációs polgár vesztette életét.

A tragédiát a Csillagbázison tartózkodó Arbiter osztályú Föderációs harci romboló, a USS ZEUS megsemmisülése okozta. Láttuk, ahogy milliók élete hunyt ki az űr sötétjében egy szempillantás alatt. Feldolgozhatatlan. A Shinzon Fanatikusok által elkövetett merényletek közül ez volt a legvéresebb. Értelmetlen, könyörtelen. Nem tudjuk, hogy történt, de elpusztítottak negyven millió életet. A Flotta közelben tartózkodó hajói eljöttek őrizni a területet, de nem találtak senkit, egyetlen túlélője sem volt a tragédiának.

A Csillagflotta Parancsnokság egy titkos találkozót szervezett meg a kapitányi és parancsnoki rangban szolgáló tisztek számára a Kelona Prímen.

A bolygó Myra és Mareq Myrian szülőhazája, akiket megkértem, hogy csatlakozzanak a küldetéshez. – jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.

A USS COLOMBUS csillaghajóhoz három darab űrkomp tartozott, egy kilences osztályú, egy tizenegyes osztályú űrkomp és egy Delta2 osztályú űrkomp. A három űrkompot NINA, PINTA és SANTA MARIA névre keresztelték.

A Delta2 osztályú űrkomp, a SANTA MARIA egy hosszútávú, taktikai űrkomp volt, mely három fedélzetből állt, Pihenő és orvosi részleg, kutató részleg, Parancsnoki híd. A Delta2 osztályú űrkompok a Delta Komp mintájára készültek, annak egy jóval erősebb, tovább fejlesztett változataként, mely erősebb fegyverekkel, fézer ágyúval, foton torpedó vetővel, deflektorral és ablatív pajzzsal, mélyűri scennerekkel volt felszerelve.

Miután Orvell Kapitány megkapta a titkosított üzenetet a Parancsnokságtól, hogy utazzon a Kelona Prímre, a Kapitány megkérte, Mareq és Myra Myriant, hogy tartsanak vele, tekintettel arra, hogy még sosem járt korábban a Kelonán. A csapatot kiegészített Liu Kŏnu Hadnagy és Dr. Sanders orvosi főtiszt is. Az öt fős legénységével a SANTA MARIA űrkomp a Kelona Prím felé tartott, míg a USS COLOMBUS a korábban néhány fényévre található, elpusztított Yorktown Csillagbázis környékét őrizte több más Föderációs hajóval együtt.

A legénység csöndes volt a történtek óta, hihetetlen sokként ért mindenkit a Yorktown Csillagbázis megsemmisítése. A történelem során több nagyobb támadás is érte a Föderációt, leginkább a Földet, hiszen az volt a központja a szövetségnek, ezért nyújtott célpontot a Xindi támadásnak még a XXII. században, aztán később a Borgnak, a Domíniumnak, a Breeneknek, de a Yorktown katasztrófájához mérhető még sosem fordult elő.

Az utóbbi időben Areon Sanders és Mareq Myrian között javult a kapcsolat, többször ebédeltek együtt, néha az esti szolgálat után az Étkezdében beszélgettek. Bár azt maguk sem tudták, hogy kapcsolati szinten bármit is szeretnének-e egymástól, a kezdeti feszültség jelentősen oldódott közöttük.

Közben az elmúlt hetekben Mareq egy új barátra is szert tett a COLOMBUS legénysége között, az Orion Szindikátus kalózaival történt konfliktus során egy új barátság kezdődött közte és Kŏnu Hadnagy között. Többször mentek közösen holoprogramokat játszani, mely az új barátság alapjait hozta.

Myra Myrian sokkal megfontoltabb volt öccsénél, bár benne is meg volt a kelonaiak elbűvölő természete, de ő már korábban megtalálta a számára ideális társat, a Volim-ját.

Natheniel Orvell Kapitány fiatal Csillagflotta kapitányként komoly kihívásokkal találta magát szemben az első kapitányi küldetése során. A Janeway Admirálistól kapott küldetésük a Delta Kvadránsba még el sem kezdődött, amikor a Shinzon Fanatikusok által gyártott klónok támadásokat kezdtek végrehajtani a Föderáció hajói, létesítményei, lakosai ellen. Ezek a kihívások, illetve egy kétszáz fős legénységgel teli csillaghajó nem kis felelősséggel és felelősségteljes döntésekkel jár, így a COLOMBUS Kapitánya számára is meglehetősen kihívásokkal volt teli eddigi utazásuk.

A szörnyűség, ami a Yorktown Csillagbázissal történt teljesen új alapokra helyezte a Föderációs vezetés álláspontját a Shinzon Fanatikusok és a Romulán polgárháborút illetően.

A titkos egyeztetés a Kelonán nem kizárt, hogy egy újabb háborúba sodorja a Föderációt, amire a Domíniumi béke óta nem volt példa.

Amíg Kŏnu Hadnagy vezette a SANTA MARIA-t, addig Orvell Kapitány Dr. Sanders-szel beszélgetett.

- Mielőtt elindultunk, megvizsgáltad a Vortát? – érdeklődött Orvell Kapitány régi barátjától.

- Igen, több vizsgálatot is végeztem. Érdekes módon makkegészséges, semmilyen betegség vagy korábbi fertőzés jele nem mutatható ki a szervezetében. Bár őszinte leszek, nagyon kevés feljegyzésünk van a Vorta fajról. Az adatbázisok nem nagyon részletesek velük kapcsolatban. Annyi biztos, hogy egy klónozott egyedről van szó, tehát valószínűsíthető, hogy igazat mondott arról, hogy ő a mintapéldány kilencedik klónja. – válaszolt Aeron.

- Csak az ellentmondás abban van, hogy a Bajori Kira Nerris Ezredes által készített feljegyzések alapján a Kardassziai vezető, Elim Garak egy támadás során megölte a Weyoun-nak nevezett vorta utolsó, nyolcadik számú klónját. Ugyanakkor a 31-es Szekciótól került elő, akikről tudjuk, hogy a mai napig érdemes fenntartásokkal kezelni őket.

Nem tudom, hogy mit tegyünk vele! Ha átadjuk a Parancsnokságnak, visszakerül a 31-es Szekcióhoz, akik huszonöt év alatt nem tudtak belőle annyit kihúzni, mint amint Borikk Hadnagynak mondott el pár óra alatt. – osztotta meg Nate gondolatait Aeronnal.

- Mindenképpen taktikai előnyt jelenthet a Shinzon Fanatikusokkal szemben, de mivel az elmúlt két évtizedet elzárva töltötte, nem hinném, hogy sok segítségére lehetne a Flotta Parancsnokságnak. – gondolkodott hangosan Aeron.

- A Doktor is arra kért, hogy kapjon lehetőséget a szabadságra. De bevallom őszintén, a Domínium egyik vezetője volt az Alfa Kvadráns elleni háborúban, vagy legalábbis annak készült. Nem tudom, hogy bízhatunk-e benne. – válaszolta a Kapitány.

- Ugyanakkor olyan területre megyünk majd, amit nem ismerünk, és a Vorták kifejezetten híresek voltak a jó taktikai érzékükről. – mondta Aeron, majd hozzá tette – Legalább is ezt hallottam. Amúgy, a Doktor jelentése szerint, a kilences Weyoun klónt a Kardasszia Egynél vívott csata idején hozták létre, tehát egész pontosan nem is vett részt a háborúban. – mondta Aeron.

- Részt vett, nem vett részt… a lényeg akkor is az, hogy egy Vorta! Még ha az Alfa Kvadráns és a Domínium között most béke is van, kockázatot jelent! – válaszolt makacsul Nate, majd egy kis hatásszünettel folytatta – Ugyanakkor még mindig neki köszönhetjük a megoldást a klónok ellen.

- Úgy gondolom, amikor ott lesztek a többi kapitánnyal meg admirálisokkal, tudni fogod, mit tegyél az ügyben… mint mindig. – mondta barátjának Dr. Sanders.

Orvell Kapitány egy mosollyal viszonozta barátja kedves szavait, majd mindketten vissza tértek az állomásukhoz.

- Kapitány, hamarosan megérkezünk a Kelona Rendszerbe. – jelentette Kŏnu Hadnagy.

- Köszönöm Hadnagy! – válaszolt Orvell Kapitány.

- Kapitány, válthatnánk pár szót? - érdeklődött Myra Parancsnok-helyettes, Orvell kapitány jelezte, hogy meghallgatja a kelonai nőt.

- Uram, tájékoztatnom kell, hogy az Öcsém és Én, a Kelonai Királyi család tagjai vagyunk. – mondta Myra Myrian kicsit szégyenkezve, majd folytatta – Ez okozhat némi konfliktust, tekintettel arra, hogy az Apánk kitagadott minket, amiért az uralkodás helyett a Csillagflottát választottuk.

Ráadásul Mareq volt a jogszerinti trónörököse Apánknak. -

- Értem Parancsnok-helyettes! Akkor nehézségekre számíthatunk? – érdeklődött a Kapitány.

- Azt nem hinném, de az Uralkodóval való találkozást, valószínűleg nem fogjuk tudni elkerülni, ami azt jelenti, hogy nem tudok Ön mellett maradni a tárgyalások során. – válaszolt Myra.

- Értem Parancsnok! Úgy vélem ez a titkos találkozó minden szempontból a Föderáció egyik legbiztonságosabb eseménye lesz, nem hiszem, hogy tartanunk kellene a Shinzon Fanatikusoktól. Ha megfigyeli a támadásokat, mindig váratlan, elképzelhetetlen célpontokat szemeltek ki, amikre nem sikerült felkészülni a Flottának.

Ez a helyszín nem célpont! Biztonságban leszünk! – válaszolt Orvell Kapitány.

Myra Parancsnok-helyettes bólintott, ezzel nyugtázta a Kapitány mondani valóját.

- A Kelona Prím! – jelentette Liu Kŏnu, aki az űrkompot vezette.

- Ez gyönyörű! – mondta Dr. Sanders.

- Ne tévessze meg a látszat Doktor! – válaszolt Mareq Myrian Hadnagy a másik konzolnál ülve, érezhetően fanyar hangon.

- Kifelé egy nyugodt, békés világnak tűnik, de a törvényeik jobban kötik meg saját kezüket a kelonaiaknak, mint a vulcaniakat a racionalitásuk. – folytatta a kelonai férfi.

- Minden világnak megvannak a maga nehézségei Mr. Mareq. A Földön alig párszáz évvel ezelőtt még azon fáradoztak az emberek, hogy hatalomvágyból egymást eltaposva írtsák ki magukat. De a Föderáció fennállása óta is többször fordultunk saját elveikkel szembe, ha veszély fenyegetett minket. – válaszolt Orvell Kapitány.

- A Királyi Család tagjaként felnőni nem olyan egyszerű. Rengeteg elvárás, és kevés szabad döntés jut, szemben a társadalom többi tagjával, akik gondtalan élik jólétű mindennapjaikat. Öcsém sosem volt politikus, és inkább a kalandvágy hajtotta, ez némi feszültséget is okozott a családunkban. – magyarázta a többieknek Myra miért nyilatkozott annyira negatívan Mareq a szülőföldjéről.

A komp belépett a bolygó légkörébe, közben Kŏnu Hadnagy leszállási engedélyt kért az Orbitális irányítóközponttól, melyet szinte azonnal meg is kaptak.

A felhők alatt kibukva, a kompból gyönyörű látvány tárult Orvell Kapitány és legénységének tagjai elé.

A bolygót hatalmas tengerek övezték, melyeken kisebb, nagyobb szigetek terültek el.

Az egész bolygó egy hatalmas mediterrán paradicsomra hasonlított, ahol mindig süt a nap, kék az ég, a tengerek mossák a homokos partokat, a szigeteken hatalmas pálmafa erdők és buja növényzet keveredik a kisebb nagyobb városokkal, melyet természetes anyagokból építettek.

Már-már hasonlított a Risa-ra, annyi különbséggel, hogy a Kelona Prímen nem kellettek időjárás szabályzók, a bolygó ökoszisztémája természetes állapotában volt ilyen. Az egész bolygót egy energia pajzs védte, amit a korábbi évszázadokban a Klingon Birodalom hódítói ellen fejlesztettek ki a Kelonaiak.

Kelona egy rendkívül gazdag világnak számított a Föderáció tagjai között, a lakosság teljes egésze jómódban élt, hasonlóan a Földiekhez, ugyanakkor jóval zártabb közösséget is alkottak, mint más fajok.

Sokáig nem is akartak belépni a Bolygók Egyesült Föderációjába, független rendszerként tartották fenn magukat évszázadokon keresztül, mikor a szomszédos rendszerek, területek már a Föderációs űrhöz tartoztak.

Többször vívtak csatát a Klingon hódítókkal, akik megpróbálták megsarcolni a bolygó lakosságát, vagy éppen fosztogatni érkeztek időről-időre, de a klingonok mellett az Orion Szindikátus kalózai is szeretettel vetettek szemet a békés kelonai világok közötti kereskedőkre.

A technikai fejlődést nagyban mozdította előre ezeknek a külső veszély forrásoknak az elhárítására való törekvés, így fejlesztették ki az anyabolygot körülvevő védőpajzsot is, illetve a Kelonai Királyi Flotta is a Föderációs világok egyik legerősebb hadiflottájának számított.

A Kelonai Királyi Kormányzat a Domínium Háború első éveiben döntött úgy, hogy kéri a Föderációba való belépés lehetőségét, mivel hírszerzési adatok arra utaltak, hogy a néhai Gauron Kancellár úgy gondolta, hogy míg a Föderáció a Kardassziaiakkal és a Domíniummal van elfoglalva, addig békés eszközökkel, de ráteszi a Klingon Birodalom a kezét a Kelona rendszerre. A kelonaiak csatlakozását követően sem váltak jelentős szereplőivé a Föderációnak, nagyon kevés kelonai indult, hogy a Csillagflottában szolgáljanak, sokkal inkább saját zárt világukban maradtak.

A Föderációs vezetők titkos találkozójának az egyik kis félreeső sziget adott otthont a déli féltekén, távol a fővárostól, ha esetleg a Shinzon Fanatikusok megpróbálnák megtámadni a küldöttséget, a civil lakosságtól sikerüljön távol tartani őket.

Amikor a komp a találkozó helyszínéhez ért, a Kapitány és Dr. Sanders a transzporter állomáshoz mentek.

 - Parancsnok-helyettes, Öné a SANTA MARIA! Nyolc óránként bejelentkezünk, ha bármi gyanúsat észlelnek, azónnal riadoztassák a helyi rendvédelmet, ne szálljanak szembe klónokkal! – adta a parancsot Orvell Kapitány.

- Értem Kapitány! Ha szükségük van segítségre, jelentkezzenek! – válaszolt Myra.

- Energiát! – adta ki az újabb parancsot Orvell Kapitány Mareq Hadnagynak, aki a transzporter állomás vezérlőjét kezelte.

Miután a kelonai lesugározta a szigetre a két földi férfit, csak Mareq, Myra és Kŏnu maradtak a SANTA MARIA űrkomp fedélzetén.

- Nos, mi merre megyünk, amig a Kapitányék tárgyalnak? – érdeklődött a fiatal földi tiszt a két kelonaitól.

- Hadnagy, Mareq és én a Fővárosba megyünk. Ha akar, velünk tarthat! – ajánlotta fel a lehetőséget a kelonai nő, amit a földi tiszt szívesen el is fogadott.

A USS COLOMBUS három tisztje az űrkomp fedélzetén visszarepült a bolygó fővárosához, ahol az egyik űrhajók számára fenntartott kikötőben landolhattak.

Kŏnu Hadnagy leállította az űrkomp rendszereit, majd összeszedték a felszerelésüket.

- Kíváncsi lennék a Kapitány és a Doktor mit csinálnak majd… Tényleg mi mit csinálunk majd? – érdeklődött a földi.

- Csendben megpróbálunk eltűnni, hogy ne ismerjenek fel minket. Amúgy vannak szép tengerparti városok, ahonnan az az érzésed, hogy az egész világot beláthatod. – mondta Mareq a fiatalabb tisztnek.

Mikor kinyílt a komp ajtaja, a bolygó friss tenger illattal teli levegője áramlott be, érezni lehetett a sós tenger illatát, ami olyan kellemes volt, amilyet még Liu Kŏnu sosem érzett.

Ahogy kiléptek a kompból, a napfény is kellemesen melegített a bőrüket, a két kelonai testvér kék haja pedig mintha új árnyalatba váltott volna, sokkal világosabb, fényesebb lett.

Miután bezárták az űrkomp ajtaját, a két kelonai jelezte a földi Hadnagynak, hogy kövesse őket, közben Liu nézte a gyönyörű tájat, az apró felhő pamacsokat az égen, a hullámzó tengert nem messze, ahogy a tengerpartot mosta.

Amikor a három fős társaság kiért a leszálló platformot körülvevő városba, Liu Kŏnu ámulva nézte a kelonaiak építészeti remekműveit.

Valamilyen bambuszhoz hasonlító fából készítették az épületeiket, melyekhez csak természetes alapanyagokat használtak.

A főváros nyüzsgő életét hatalmas több emeletes felhőkarcolok között élték a kelonaiak. A magasba nyúló építészet csak a nagyvárosokra volt jellemző, a kisebb települések általában inkább egy-két szintes épületekből álltak.

A két férfi és a társaság női tagja Csillagflotta egyenruhájában feltűnő jelenségnek számított az egyébként idegenek által ritkán látogatott kelonaiak kicsit gyanakodva tekintettek rájuk az utcákon, ezért Myra javasolta két társának, hogy próbáljanak eltűnni a nyílt utcákról.

Kisebb utcákban sétáltak, amikor egyszer csak szembe jött velük egy kelonai férfi, és megállította a három fős csillagflotta tisztekből álló társaságot.

- Mareq, Te vagy az? – kérdezte a másik kelonai férfi, aki nagyjából annyi idősnek tűnt, mint Mareq Myrian Hadnagy, majd folytatta – Tényleg te vagy az! Fel sem ismertelek először! Emlékszel rám? – kérdezte a másik kelonai.

Mareq megörült, mikor felismerte a másik kelonait.

- Szervusz Tristan!  Én is rég láttalak! – üdvözölte Mareq, aki most először mosolygott, amióta elhagyták a COLOMBUS fedélzetét.

- Bemutatom Tristan Boraqká-t, egy régi barátot. – mondta Mareq a testvérének és Kŏnu Hadnagynak, majd régi barátjához fordult – Ő itt a testvérem, Myra Myrian, ő pedig a tiszttársam, Liu Kŏnu Hadnagy! – mondta.

A másik kelonai férfi féltérdre ereszkedett Myra előtt.

- Felség! Üdvözöllek Kelona népe nevében! – mondta Tristan.

Kŏnu Hadnagy teljesen zavarban volt, mivel nem értette miért hajtanak térdet a Parancsnok-helyettes előtt, ahogyan azt sem, hogy miért szólította a másik kelonai „Felségnek” a nőt.

- Kedves Öntől Tristan! De tudja, hogy már nem vagyok hercegnő, lemondtam a címemről, és Apánk is kitagadott minket! Tehát, nem kell előttünk tisztelegnie! – mondta kedvesen Myra, amire a másik kelonai összekulcsolta a karjait.

- Maraqor Király lehet, hogy kitagadta önöket a királyi vérvonalból, de a nép szemében továbbra is maguk Myra Myrian Hercegnő és Mareq Myrian korona herceg! Ezen egy királyi rendelet sem változtathat! – válaszolt Tristan.

Közben többen megbámulták őket az utcán, akik mellettük sétáltak el, ezért Mareq régi barátjához fordult segítségért.

- Tristan, tudnál esetleg ruhát szerezni nekünk? Nem gondoltunk rá, de a flotta egyenruha igen feltűnővé tesz minket. – érdeklődött Mareq.

- Persze, hogy szerzek ruhát, gyertek velem, a szállásomon van hely, ott letudtok pihenni és nem kell a város szeme előtt lennetek, ha nem szeretnétek! – válaszolt Tirstan Boraqka.

A csillagflotta tisztek követték a másik kelonai férfit, aki az egyik tengerparthoz közeli épületben lakott. Miután megérkeztek Tristan lakhelyére a vendéglátójuk étellel és itallal kínálta a tiszteket.

Miközben fogyasztották a Nuruvin gyümölcsöt Tristan azt mesélte a társaságnak, honnan ismeri a hercegi származású Mareq-et.

- Az alsó iskolában voltunk osztálytársak Mareq-el. Egyszer egy nagyobb gyerek el akarta venni az ebédem, amikor Mareq odajött és megvédett. Igaz, hogy aznap egyikünk se ebédelt. – nevetve mesélte a vendéglátójuk ismeretségük kezdetét.

- Mareq, a Te ebédedet is elvette a nagyobb gyerek? – kérdezte meglepődve Kŏnu Hadnagy a barátjától.

Mareq is nevetni kezdet, de próbálta komolyan tovább mesélni a történetet.

- Nos, igen, megvédtem Tristant, bár annyira nem sikerült jól, mert végül engem vertek meg és az én ebédemet is elvették. – mondta a kelonai csillagflotta tiszt mosolyogva a történetükön.

Myra nem értette a történet egy részét.

- Mindeközben hol volt a testőrséged? Nekik kellett volna megvédeniük Téged! – állapította meg a nő.

- Valóban az volt a feladatuk, hogy szolgáljanak, védjenek, és mivel azt az utasítást adtam nekik, hogy nem jöhetnek az iskola falain belülre, így nem is voltak ott, hogy közbe lépjenek.  – válaszolt Mareq a nővérének.

- Igen, ezután mindketten éhesek maradtunk, majd iskola után meghívtam Tristant a Palotába, hogy együnk valamit, mivel aznap délben nem tudtunk mit enni. – folytatta Mareq.

- Mi lett a nagyobb iskolással? – érdeklődött Kŏnu.

- Miután másnap szintén megtalált minket, aki elvette a kajánkat, Mareq úgy döntött, hogy változtat a helyzeten, és egy kis trükkel bolondot csináltunk az egész iskola előtt a nagyobb diákból. – mesélte Tristan nevetve, miközben Mareq is nevetve hozzátette a történethez, hogy még sosem látott sárga hajú kelonait, mivel amikor megpróbálta bántani őket a két fiatalabb gyerek túljárt az idősebb eszén és valamilyen festékanyaggal öntötték le, amiután olyan sárga volt az idősebb fiú feje, mint egy Kolob macskának.

- Sajnos másnap Apánk kivett az iskolából és áthelyeztek egy másik intézménybe, akkor találkoztunk utoljára Tristannal. – mesélte Mareq a nővérének és Kŏnu Hadnagynak.

- Örülök, hogy újra találkozhattunk Mareq! – mondta hálásan Tristan.

- Én is nagyon örülök Neked! – válaszolt régi barátjának a másik kelonai.

- Látom, jól érzitek magatokat a Csillagflottánál! – mondta Tristan.

- Valóban, jó ügyet szolgálunk! Kár, hogy Kelona népe csak íj kevéssé nyitott más fajok iránt. – mondta Myra sajnálattal a hangjában.

- Ebben nem vagyok biztos! Nem minden Kelonai közömbös más fajok iránt. Nézd, itt van Kŏnu Hadnagy, örömmel fogadtam a szállásomon, szívesen megismerném őt és a népét is. A Királyi udvar valóban nem változtatott az idegenekkel szembeni politikáján, ugyanakkor a népünk nagy része sokkal felvilágosultabb gondolkodású, mint mikor elmentetek, és ez sokban köszönhető annak is, hogy Ti elmentetek! Olyan üzenete volt a nép felé, hogy a régi bezártság helyett nyissunk a galaxis többi népe felé, hiszen csatlakoztunk a Bolygók Egyesült Föderációjához, mégsem látunk szívesen idegen fajokat a saját bolygónkon.

Myra épp megakarta kérdezni, hogy Tristan tud-e valamit az Apjukról, amikor a bejáratnál bejelentkeztek.

Tristan felállt, hogy ajtót nyisson, bár aznap nem várt senkit, amikor kinyitotta az ajtót meglepődve tapasztalta, hogy a királyi testőrség várt a folyosón.

- Myra Myrian és Mareq Myriant keressük! – mondta a testőrség parancsnoka.

Tristan már készült, hogy elutasító választ adjon, amikor Mareq mögé lépett.

- Én vagyok Mareq Myrian! Mit akarnak? – mutatkozott be a Hadnagy.

Miközben Tristan félre állt a két kelonai férfi közöl Myra és Kŏnu Hadnagy is az ajtóhoz mentek.

- Maraqor Király utasítása, hogy látni kívánja Önöket! – mondta a testőrség parancsnoka.

- Legyen! – válaszolt Mareq, mindenki meglepetésére.

- Mr. Kŏnu, térjen vissza a kompra, Orvel Kapitány hamarosan jelentkezni fog! - utasította Myra a Hadnagyot.

  Ezt követően Myra és Mareq megköszönték Tristannak, hogy vendégül látta őket, Mareq megölelte régi barátját, ezzel lebúcsúztak, majd a királyi testőrség kíséretében elhagyták Tristan szállását.

- Tudok bármiben segíteni? – érdeklődött Tristan Liu Kŏnu-tól.

- Azt hiszem nem! Vissza kell térnem a kompunkra! Örülök, hogy megismertem! - köszönt el Kŏnu Hadnagy a kelonaitól, majd összeszedve felszerelését elindult vissza a leszálló platformhoz.

A Csillagflotta vezető tisztjei megerősített biztonsági intézkedések mellett tárgyaltak a Shinzon Fanatikusok ügyéről.

A Flottaparancsnokság Orvell Kapitányt hallgatta meg elsőként, hogy részletesen beszámoljon a Yorktown-nál történtekről.

Natheniel Orvell nehéz helyzetbe került, hiszen a kilences számú Weyoun klóntól szerzett információt úgy akarta megosztani a Flotta vezetéssel, hogy közben a Vorta kilétére ne derüljön fény.

Bár nem szívesen titkolta el a Vorta kilétét, mégis úgy érezte helyesnek, ha megvédi a kilétének a titkát, tekintettel arra, hogy milyen taktikai előnyt biztosít egyfelől a Shinzon Fanatikusokkal szemben, másfelől az előttük álló út során is még hasznát vehetik, értékes tagja lehet a legénységnek.

Miután Orvell Kapitány ismertette a COLOMBUS érzékelői által gyűjtött adatokat, és a személyes élményét, jelentette, hogy Dr. Sanders és A Doktor újfajta ötlettel álltak elő a Shinzon Fanatikusok által létrehozott öngyilkos klónokkal szemben.

Dr. Sanders ismertette a tárgyaláson résztvevőkkel, hogy egy biogenetikus letapogatóval fellelhetőek a klónokban hordozott genetikai elváltozások, így a mutagenikus hiba kiszűrhetővé válhatna a klónoknál.

És bár a 31-es Szekció vezetője is jelen volt a megbeszélésen, szó sem esett a Vorta fogolyról, ami tovább erősítette Orvell Kapitány sejtését, hogy Weyoun fogva tartása nem egyeztethető össze a Föderációs irányelvekkel, ezért nem is számolt be róla, hogy A Doktor és Borikk Hadnagy hogyan jutottak az információhoz.

Aeron Sanders áttöltötte a feljegyzéseket és a vizsgálati eredményekre vonatkozó adatokat valamennyi résztvevő computerébe, majd Janeway Admirális jelezte, hogy megkezdik a biogenetikus letapogatásokat, amilyen hamar csak lehet.

A tárgyaláson az admirálisoknak csak a holografikus mása volt jelen, a 31-es Szekció külön tartotta a Flotta vezetés tagjait, így a Kelonán csak a közelben tartózkodó csillaghajók kapitányai, parancsnokai vettek részt személyesen.

A megbeszélés végeztével a Csillagflotta vezetése elfogadta Orvell Kapitány azon javaslatát, amit A Doktor tanácsolt, ezután a COLOMBUS kapitánya és orvosi főtisztje távoztak a megbeszélés helyszínéről.

Mareq és Myra Myriant a Kelonai fővárosban található Királyi palotába kísérték. A testvérpár tagjai tudták, hogy Apjuk nem véletlenül küldetett értük, hiszen legutóbbi találkozásukkor igazából Apjuk tiltása ellenére szöktek el Kelonáról, mielőtt a Csillagflotta Akadémia tagjai lettek.

A trónterembe vezető úton kelonai uralkodók szobrainak tucatjai vezettek a terem bejáratához, mely egy több száz méter hossz folyosón terült el.

A folyosó végén a trón terem előtt egy udvari kamarás várta a fiatalokat.

- Hercegnő! Hercegem! – üdvözölte őket az idős kelonai a bejáratnál. – Az Uralkodó már várja Önöket! – mondta a kamarás.

Az ajtó feltárultát követően a két kelonai fiatalt bevezették a Királyi palota trón termébe.

- Felség, a gyermekei! - jelentette az udvarnok a Kelonai Királynak, aki megköszönte, majd utasított mindenkit, hogy távozzanak a teremből.

Mareq és Myra várták, hogy apjuk milyen sértést készül a fejükhöz vágni.

- Örülök, hogy itt vagytok gyermekeim! Rég volt már, mikor utoljára találkoztunk! – mondta a Király kicsit megtört hangon.

- Legutóbb éppen kitagadtál minket, ha jól emlékszem Apám! Úgy véltük jobb, ha nem kell nap, mint nap belénk botlanod! – válaszolt sértetten Mareq.

- Visszautasítottad a koronát! Mégis mit vártál, hogy majd ujjongva fogadom a hírt, hogy elhagyod a Világod, holmi idegen űrhajósokért? – kérdezett vissza Mareq apja.

- A Föderáció hatalmas nyitott világ, és mi is beléptünk ebbe a világba! Pont te léptél be, akkor mi a gondod velük Apám? – kérdezett közbe a lánytestvér.

- Meg kellett védenem Titeket, a Népet, Kelonát! A Klingonok, az Orion Szindikátus, mind azt várta mikor gyengülünk meg annyira, hogy végleg lecsaphassanak. A világunkat védtem! Így is nagy árat fizettünk érte. – válaszolt Maraqor Király.

Mindannyian emlékeztek, hogy az Orion Szindikátus egyik bandavezére miként ölte meg Mareq és Myrian édesanyját, amikor Kelona Királya ellenszegült a Szindikátus akaratának. Lényegében ez az esemény volt az, ami miatt Maraqor Király az elzárkózás politikáját erősítette a Kelonai faj Föderációba történő felvételét követően.

- Mareq! Törvény szerint neked kellene követned a trónon! Foglald el a helyed és vezesd a népünket, ahogy házunk tette már ezer éve. – ajánlotta fel az uralkodás lehetőségét a Király a csillagflotta tisztnek.

Mareq még makacsabb volt, mint valaha.

- Sose akartam uralkodó lenni, ezt te is jól tudod Apám! Elhagytam a Királyi palotát, mert mindig is többre vágytam, mint egy márványbörtön falai között beleroskadni a hatalom súlyába! – mondta a Király fia az apjának.

- Ez a kötelességed, mindannyian ezt a terhet cipeltük Te előtted! Mi lesz Kelonával, ha se Te se nővéred nem foglaljátok el a trónt én utánam? Pusztulásba taszítjátok népünket! – emelte fel a hangját a Király.

- Tévedsz Apám! – vágott közbe Myra, amire az apja is, de még Mareq is felfigyelt.

- Tévedsz! A népünk ezer éves hagyománya már elavult. Az, hogy Te vagy Mareq vagy bárki más uralkodtok egyszemélyben Kelona felett, csak visszafogja népünket az előre haladásban. Elhagytuk Kelonát, hogy többet láthassunk, hogy többet tapasztaljunk. A világűr megannyi népe vár ránk odakint. – mondta a kelonai nő, mikor apjuk közbe vágott.

- Ne beszélj ostobaságokat! A világűr veszélyes, hiszen emlékezzetek csak mi történt Édesanyátokkal! A Klingonok, hányszor támadták meg és fosztották ki világunkat mielőtt létre hoztuk a védőernyőt. A népnek egy erős vezető kell, aki megvédi őket! – mondta a Király.

- Te sem tudtad megvédeni Anyánkat! – vágott közbe dühösen Mareq.

Ez a kijelentés csontig hatolt mindhármukban, ugyanakkor egy olyan dolog hangzott el, melyet magukba folytottak hosszú évek óta.

- Apám, elgondolkoztál már azon, hogy mi lenne, ha megújulást hoznál a világunknak? – kérdezte Myra.  

- Miféle megújulást? – kérdezett vissza a Király.

- A távozásunk óta a nép egyre nyitottabb gondolkodású. Már nem csak a kereskedők akarnak más bolygókra utazni. Nyisd meg a határokat és nyisd ki a világunkat más népek előtt! Ezzel tennél a legtöbbet Kelonáért! – válaszolta a nő.

- Igaza van Myrának. Sokat tanultam az emberek történelméről, el sem hinnéd Apám, mennyire hasonlítottak hozzánk pár száz évvel ezelőtt. Ugyan úgy gondolkodtak, mint a kelonaiak, féltek az ismeretlentől, nem akarták, hogy mások veszélyeztessék a világukat, aztán rádöbbentek, hogy sokkal többet tudnak magukból kihozni, ha elindulnak felfedezni.

Emlékszel Nagyapa találkozott először a Csillagflotta egyik legnagyobb kapitányával, és bár rövid kapcsolat felvétel volt, emlékezz vissza milyen lelkesen mesélted nekünk, amikor gyerekek voltunk, hogy James T. Kirk Kapitány a Föld bolygóról milyen vicces ember volt?

- Ezek gyermekmesék voltak, semmi több! – vágott vissza Maraqor Király – Egyébként is, ha Király leszel, úgy uralkodsz, ahogy akarsz, de el kell foglalnod a trónt! – folytatta az öreg Király.

- Én sosem akartam uralkodó lenni! Én az emberek között érzem jól magam, a világűrben szeretek lenni, felfedezni, új feladatokat, kihívásokat keresni, nem egy trónon üldögélni! Sajnálom Apám, de soha nem leszek utánad uralkodó! – válaszolt Mareq.

- Apám, miért nem adod át népünk vezetését egy tanácsnak? Rengeteg világban működik a rendszer! Sokkal jobban képviselik a népük akaratát, mintha csak egy kelonai, egy szempontból látja a világot. – vágott közbe ismét Myra.

- Ostobaság! A nép nem tudja sem irányítani önmagát, sem megvédeni nem tudná magát! – válaszolt haragosan a Király.

- Nagy kár, hogy nem bízol eléggé a népedben! Sokkal többre képesek, mint azt hiszed! – válaszolt Mareq.

- Látom, a Csillagflottánál töltött idő teljesen elvette az eszeteket! Ez is azt bizonyítja, hogy jobb az, ha Kelona a kelonaiaké marad! – válaszolt dühösen és haraggal teli hangon az apjuk, majd folytatta – Úgy látom, feleslegesen gondoltam, hogy bármit is segített volna nektek a távol töltött idő, csak rosszabb lett a deviáns viselkedésetek, ami csak mérgezi népünket! …

Azt akarom, hogy távozzatok! Hagyjátok el Kelonát, és soha ne térjetek vissza!

Átkozott legyen a nap, amikor Kirk betette a lábát Kelonára! – mondta dühöngve, ordítva.

Őrség! – hívta a Király a testőrséget.

A trónterembe több gárdista is érkezett, Myra apjukra nézett, várta, hogy hátha nem válik valósággá, ami éppen történik.

- Őrség! Kísérjék vissza a hajójukhoz a Csillagflotta tisztetek! – utasította a testőrséget Maraqor Király, majd megvető tekintettel hátat fordított gyermekeinek.

Myra és Mareq egy pillanatig még a Királyt nézték, majd elindultak a testőrség kíséretében vissza az űrkomp kikötőhöz.

Miután gyermekei elhagyták a tróntermet, Maraqor Király utasította a Kamarását, hogy adja parancsba, hogy valamennyi Föderációs idegen hagyja el a bolygót.

A testőrség a királyi palotától gyalogosan kísérte vissza a leszálló platformig Myra-t és Mareq-et.

A testvérpár egy szót sem szólt útközben egymáshoz, mindketten Apjuk szavain elmélkedtek.

A főváros utcáin feltűnő látvány volt, ahogy a királyi testőrség kísérte vissza a kitagadott kelonai herceget és hercegnőt.

Sokan megtapsolták őket, miközben mentek a pálmafákkal szegélyezett nyüzsgő utcákon.

Mikor elérték a leszálló platformot a bejáratnál Tristan, Mareq régi barátja várta őket.

- Azt hiszem barátom, ideje búcsúzni! – mondta szomorúan Mareq a mási kelonai férfinak.

- Ezek szerint a Király nem változtatott az álláspontján? – érdeklődött Mareq régi barátja.

- Sajnos nem tudtuk meggyőzni. – válaszolt Myra.

- Most el kell hagynunk Kelonát, de ezen keresztül tudunk kommunikálni! – mondta Mareq, miközben a komm jelvényét levette és Tristan kezébe adta.

Tristan elvette a kommunikációs eszközt és zsebre tette, hogy a testőrök ne lássák, majd Mareq mellkasára tette a kezét.

- Remélem, hogy hamarosan hallunk még egymásról barátom! Vigyázzatok magatokra a világűrben! – búcsúzott el Tristan Mareq-től és Myra-tól.

- Örülök, hogy újra láttalak Tristan! Viszlát Barátom! – búcsúzott Mareq miközben megölelte Tristant.

Myra is egy öleléssel búcsúzott a másik kelonai férfitől, majd elindultak az űr komp felé.

Mikor beszálltak az űrkompba, már Orvell Kapitány és Dr. Sanders is a hajón volt.

- Kapitány! – Üdvözölték Orvelléket a kelonai tisztek.

- Hadnagy, Parancsnok-helyettes! Minden rendben? – érdeklődött a COLOMBUS Kapitánya.

- Huszonkét órára az asztalán lesz a részletes jelentésem Uram! – válaszolt Myra Myrian.

Mareq kicsit csalódottabb hangon válaszolt, miközben elfoglalta a helyét a kompon.

- Kalona pont ugyan olyan, mint amikor elhagytuk Kapitány. Egyszerre gyönyörű és kiábrándító. – mondta Mareq.

Orvel Kapitány, Dr. Sanders és Kŏnu Hadnagy nem értették a választ, de érezték, hogy ez a kelonaiak titokzatosságához tartozik hozzá.

- Uraim, ideje visszatérni a COLOMBUS-ra. Vár minket, a Béta Kvadráns! – mondta Orvell Kapitány, majd folytatta – Mr. Kŏnu, irány a COLOMBUS! Teljes meghajtás! – adta az utasítást.

- Igen is Kapitány! – válaszolt a Hadnagy, majd üzembe helyzete a SANTA MARIA űrkomp hajtóműveit és megkezdte az emelkedést.

Miközben egyre magasabbra emelkedett a Föderációs űrkomp, majd távolodni kezdett a Kelonai fővárostól, Tristan Boraqka végig nézte, amint a komp elhagyja a bolygó légterét fedélzetén Mareq és Myra Myrian-nal.

- Hajónapló, Kiegészítés:

Visszatérve a Kelona Prímről folytatjuk utunkat a Delta Kvadráns felé.

A Yorktown Csillagbázis tragédiája új szintre emelte a Shinzon Fanatikusok ügyét. A titkos Föderációs vezetők találkozóján átadtuk minden tudásunk, amit a klónok felderítéséhez feltudnak használni a Csillagflotta tudósai.

Magas árat fizetett a Föderáció, amiért hagyta, hogy a Romulán polgárháború idáig fajuljon. A fő feladatunk továbbra is, hogy megakadályozzuk a Delta Kvadráns és a Béta Kvadráns közötti totális háborút, de útközben további feladatot kaptunk a Flotta Parancsnokságtól.

Ezenkívül hosszas mérlegelést követően, döntést kellett hoznom egy újabb civil utasunk esetében.

– jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.

Orvell Kapitány az irodájában ült az íróasztala mögött és taktikai jelentéseket olvasott a Romulán Köztársaság jelentései alapján, amikor Myra Parancsnok-helyettes bekísérte a vortát a Kapitány irodájába.

- Mr. Weyoun, üdvözölöm! Kérem, foglaljon helyet! – ajánlotta fel a Kapitány.

Weyoun meghajolt a Kapitány előtt és leült a Kapitánnyal szembe.

- Megkérdezhetem Kapitány, hogy döntött a sorsomat illetően? – érdeklődött a vorta.

- Igen. Nem volt könnyű döntés, tekintettel arra, hogy ön a 31-es Szekció fogja volt.

- Inkább hadifogolynak tekinteném magam, bár a Föderáció és a Domínium közötti háború már huszonöt éve lezárult. – szólt közbe Weyoun.

- Nos, igen. Rendkívül kényes kérdés. Bár sokkal nyíltabban működik az utóbbi években a 31-es Szekció, továbbra is sok Csillagflotta kapitánynak vannak fenntartásai velük szemben, köztük nekem is. – válaszolt Nate Orvell, közben Weyoun bólintott, hogy tudomásul vette a Kapitány válaszát, aki folytatta a beszélgetést – Tudja, hogy milyen helyzetben van a Föderáció, és gondolom tájékozódott a küldetésünket illetően is. –

- Valóban, Borikk Hadnagy a flotta szabályzatot betartva tájékoztatott a COLOMBUS legénységének küldetéséről. – válaszolt Weyoun.

- Akkor tudja, hogy a küldetésünk pont az ellenkező irányba van, mint a Deep Space Nine és a Féregjárat. Sajnálatos módon nem tudjuk Önt most hazajuttatni, egyedül pedig nem engedhetem el, hiszen a háború lezárása óta nem járt senki a Domínium részéről az Alfa Kvadránsban, tehát kockázatos lenne. – mondta Orvell Kapitány.

- Akkor mit szólna hozzá Kapitány, ha csatlakoznék a legénységhez? Bevallom őszintén, a hosszú évtizedek alatt megkedveltem a Föderációs népeket, bár a 31-es Szekció nem feltétlenül a legjobb társaság, a kezdeti nehézségeket követően egész barátian viselkedtek velem… Ugyanakkor ha ennyi idő után visszatérnék a Domíniumba, azt hiszem a megsemmisítésem várna rám, ahhoz kevésbé van kedvem, ha lehetek Önnel őszinte Kapitány. – mondta Weyoun.

- Sejtettem! Bár nem ismerem a népét, még is azt gondolom, hogy a Domíniumban nem véletlenül a Vorta faj foglalja el a második helyet.

Nem tudjuk mi vár ránk a Romulán űrön túl, ahogyan a Delta Kvadránsban sem vagyunk sokan járatosak, ugyanakkor tisztán tudjuk, hogy a küldetésünk célja, hogy megfékezzünk egy kvadránsközi háborút… Ezért azt szeretném, ha Ön lenne a Kapitány taktikai főtanácsadója, Mr. Weyoun! – mondta Orvell Kapitány.

Weyoun elmosolyodott, majd felállt és karjait szét tárva fejet hajtott a Kapitány előtt.

- Örömmel szolgálom Önt és a COLOMBUS legénységét a legjobb tudásom szerint! – válaszolta a vorta.

- Üdvözlöm a legénység tagjai között Mr. Weyoun! Az első feladata, hogy olvassa át az elmúlt huszonöt év valamennyi Föderációs feljegyzését, az elmúlt évtizedek eseményeiről, nemsokára a Klingon Birodalom szívében lesz feladatunk! – adta ki az első feladatra vonatkozó utasítását Orvell Kapitány.

- Máris neki látok Kapitány! – válaszolt Weyoun, majd mindketten elindultak a Hídra.

A COLOMBUS hídján valamennyi főtiszt szolgálatban volt, így amikor Orvell Kapitány a kapitányi székéhez sétált Naomi üdvözölte, majd a kiadta az új útirányt a kormányos tisztnek.

- Bryce Zászlós, útirány a Klingon Birodalom, az új cél a Qo’nos! Teljes meghajtás! – adta ki a parancsot Orvell Kapitány.

A COLOMBUS a legénységével a fedélzetén teret váltott és megkezdte az útját a Klingon Birodalom anyabolygója felé.