Csillagidő: 79515.5
- Hajónapló, Csillagidő: 79515.5
Két hónapja hagytuk el a Romulán űrt. Ez idő alatt kétszer tudtunk transztér ugrást végrehajtani. Az utolsó ugrás előtt még hatótávolságban volt a Csillagflotta Parancsnokság, akik arról tájékoztattak, hogy miután megsemmisítettük Kvanticus Prétor Kocka Hajóját, a két romulán rezsim között patthelyzet alakult ki. A Romulán Polgárháború tovább folytatódott, a Föderáció béketárgyalások megkezdését sürgeti, de az Új Romulán Csillagbirodalom vezetője visszavonult, és nem hajlandó tárgyaló asztalhoz ülni. A COLOMBUS legénysége végzi a munkáját, bár elsődleges feladatunk, hogy minél hamarabb eljussunk a Delta Kvadránsba, útközben engedélyünk van a még nem ismert területek feltérképezésére, kutató munka végzésére és új fajokkal való kapcsolat felvételre. De eddigi utunk során kevés fajjal találkoztunk, és ők sem akartak kapcsolat felvételt, zárkózottak és távolságtartó fajok voltak. Reméljük, hogy nem csak ilyen zárkózott lények lakják a Béta Kvadráns e részét, mert ha igen, akkor kénytelenek leszünk hangulat felelőst találni a Legénység számára. – jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.
A USS COLOMBUS a szubtérben haladt immár három napja, ami továbbra is azt jelentette Orvell Kapitány legénysége számára, hogy sem kutató munka nem akadt, sem idegen civilizációval nem kerültek kapcsolatba.
- Mr. Mareq, bármi érdekes? Vagy jelenteni való? – érdeklődött Natheniel Orvell Kapitány.
A kelonai Hadnagy megnyomott pár gombot az előtte levő kijelző pulton, mint azt egy órával korábban is tette, de ugyan az az eredmény volt, mint korábban.
- Sajnálom Kapitány, de semmi érdemlegeset nem jeleznek a szkennerek. – válaszolt Mareq Myrian Hadnagy.
Orvell Kapitány arcán olvasható volt a csalódottság.
- Ahhoz képest, hogy a Romulán űrtől a Föld felé milyen élénk a világűr, erre fele olyan mintha a sivatagban próbálnánk áthaladni… - állapította meg Orvell kicsit cinikusan.
- Nem harcolhatunk mindennap Kocka hajók ellen! – válaszolta mosolyogva Naomi Wildman Elsőtiszt, aki ezzel próbálta javítani a Kapitány hangulatát.
Orvell Kapitány nagyon hálás volt Naominak, amiért megszervezte a mentő akciót, hogy kiszabadítsa őt és társaikat Kvanticus Tábornok fogságából. Egy kapitány és az elsőtisztje között feltétlen bizalomnak kell lennie, hiszen a Csillagflotta nem csak az elfogadásra, a becsületre és az emberi értékekre tanítja meg a Flotta tiszteket, hanem a bajtársiasságra is, mely az egyik legerősebb alapja egy csillaghajón szolgáló legénységnek.
Naomi Wildman és Natheniel Orvell a Földről való indulásuk óta eltelt hónapok alatt kezdték megismerni és megszokni egymást, és ez idő alatt kialakulóban volt közöttük az a fajta tisztelet, ami a Csillagflotta hagyományai szerint szokás kapitány és elsőtisztje között.
Orvell úgy érezte hálás Janeway Admirálisnak, amiért Naomi Wildman-t nevezte ki Elsőtisztjének.
- Két hónap alatt, megtettünk ezer fényévet, ez idő alatt négyszer álltunk meg, megvizsgálni két csillagködöt, egy aszteroida mezőt és egy iker csillagot. Hatszor próbáltunk kapcsolatot felvenni idegen fajokkal, akik közül egyedül a Masric-ek voltak hajlandóak velünk szóba állni. Javítson ki Parancsnok, de ez a Csillagflotta felfedezéseinek legsivárabb teljesítménye ezer fényéven belül. – válaszolt cinikusan Orvell Kapitány.
- Bocsánat, hogy közbe szólok Kapitány, de kifelejtette a PX-439-es bolygót! Ott is megálltunk három héttel ezelőtt. – pontosította Omok Zászlós Orvell Kapitány megállapítását.
Naomi, Myra, Mareq és a többi főtiszt is elmosolyodott a vulcani tiszt reakcióján, persze Orvell is értette, hogy a vulcani nő csak csatlakozni kívánt a beszélgetéshez a maga módján.
- Igen, a PX-439-et majdnem elfelejtettem! A bolygó, ahol valami érdekes moszat jellegű élővilág alakult ki… reméljük, Mareq Hadnagy nem felejtette el felvezetni a Tudományos főtiszt naplójába… köszönöm Zászlós, hogy emlékeztetett! – reagált egy kis mosollyal az arcán a Kapitány.
- Kormányos, tartsuk az irányt! – adta ki az utasítást, majd az Elsőtisztre nézett – A Gépházban leszek, Öné a Híd Parancsnok! – mondta Orvell, majd felállt a kapitányi székből és elindult a turbólifttel a 11-es szintre, az Alsó Gépházba.
Menetközben a turbólift megállt, majd Dr. Sanders csatlakozott a Kapitányhoz.
- 12-es fedélzet! – adta az utasítást a Computernek az Orvosi főtiszt.
- Vészhelyzet? – érdeklődött nyugodt hangon Orvell régi barátjától.
- Kificamodott váll a Hangárban. – válaszolt Aeron Sanders egy nagy sóhajtás kíséretében.
- Az elmúlt két hónapot tekintve ez már SÁRGA RIADÓ gyanús! – állapította meg mosolyogva Orvell Kapitány, amin Aeron is csak nevetni tudott, bármennyire is szarkasztikus volt a Kapitány megjegyzése.
- Mi újság a Kapitánnyal? Rég jártál nálam Nate! – érdeklődött Dr. Sanders.
- Ezt, mint a barátom, vagy mint az Orvosi főtiszt kérdezed? – kérdezett vissza a Kapitány.
- Tudod, hogy mindkettő vagyok számodra! – válaszolt Aeron.
- Minden rendben, egy kicsit még sajog néha a vállam, de ki bírom! – válaszolt miközben megérkezett a lift a Gépház szintjére.
- Valamikor nézzünk be Karacas holo Fogadójába! – javasolta Aeron régi barátjának, mielőtt a Kapitány kiszállt volna a liftből.
– Szólj, ha mégis rendeljek el riadó készültséget! – búcsúzott el válaszképpen Aeron Sanders-től Orvell.
A doktor csak keresztbe tett karral csóválta a fejét, miközben a turbólift tovább indult.
A Gépházban a gépészek diagnosztikákat végeztek, apróbb beállításokat hajtottak végre a másodlagos rendszereken.
Icheb és Nyolcas néhány másik gépész társaságában a transztér generátor vezérlőpaneljeinél egyeztettek, amikor a Kapitány odaért.
- Kapitány! – tisztelegtek a tisztek.
- Csak nyugodtan folytassák Mr. Icheb! – válaszolt Orvell.
- Éppen azon dolgozunk, hogyan lehetne stabilizálni a pozitron részecske áramlást a transztér generátorban, ezzel megnövelve a teljesítményt. – jelentette a brunali Főgépész.
- Ha ilyen kietlen területei vannak a Béta Kvadránsnak, mint eddig, amin jöttünk, akkor örök hálával fog tartozni önöknek az egész legénység, ha csak pár hónappal is sikerülne lerövidíteni az utunkat a Delta Kvadránsig! – bíztatta a gépészeket Orvell.
- Kapitány, egy szóra, ha szabad! – kérte Icheb, hogy arrébb vonuljanak a többiektől, majd a két férfi kicsit arrébb ment a pulttól.
- Mondja, Icheb! –
- Kapitány, az űrállomáson nagyon sok pótalkatrészt kaptunk indulás előtt. A Flotta elvileg kiszámította, hogy mennyi csere alkatrészre lesz szükségünk ahhoz, hogy eljussunk hetvenezer fényévnyire, de a romulánokkal vívott harcban több főrendszer is megsérült… kénytelenek leszünk szűkösebben gazdálkodni a forrásainkkal, ellenkező esetben nagyjából az út felénél csere alkatrészek nélkül maradunk. A transztér generátor is kísérleti jellegű eszköz, félek tőle, ha túlterheljük, lehet, hogy eljutunk a Delta Kvadránsig, de már az több évtized lesz, de félek az út egyirányúvá fog válni! – jelentette az aggodalmait Icheb a Kapitánynak. Orvell kicsit komorabb arckifejezést vágott, mint addig.
- A Flotta mérnökei úgy tervezték a COLOMBUS-t, hogy oda-vissza megjárhassuk vele az utat a Delta Kvadránsig. Janeway Admirális nagyjából három éves küldetésre tervezte a missziónkat… - mesélte Orvell a brunali férfinak.
- Ideális esetben, ha az eredeti tervet követtük volna, akkor valóban nagyjából száznegyven transztér ugrással eljutottunk volna a Delta Kvadránsba, és ugyanennyivel vissza, úgy, hogy közben nem bonyolódunk ütközetekbe. De a bomba a Vulcan-nál, aztán a Romulán Flotta elleni csata az Új Romulus-nál… majdnem az összes főrendszerben kritikus károk keletkeztek, a készletek több, mint harminc százalékát elhasználtuk a javításoknál. – mesélte Icheb.
- Köszönöm Hadnagy! A következő eligazításon térjünk vissza erre a témára, ki kell dolgoznunk egy tervet! Nem szeretném ha a Legénység nem térhetne haza! – mondta Orvell, amikor üzenet érkezett a Hídról.
- Itt Orvell, hallgatom! – válaszolt a Kapitány.
- Kapitány, jeleket fogtunk a szkennerekkel! Érdemes lenne a Hídra jönnie! – jelentette Mareq Hadnagy.
- Már is indulok! – válaszolt Orvell, majd Icheb-re nézett ismét.
- Hadnagy, lehet, hogy fordul a szerencsénk! – mondta mosollyal az arcán, miközben elindult a turbóliftekhez. – De a problémát nem felejtem el, a következő eligazításon visszatérünk a kérdésre! – mondta búcsúzóul.
Mire visszatért Orvell Kapitány a parancsnoki Hídra, a főtisztek már nagyon izgatottak voltak.
- Mareq Hadnagy! Jelentést! – adta az utasítást Orvell, miközben helyet foglalt.
- A szkennerek öt fényévnyire több tucat űrhajót érzékelnek, valamint egy viszonylag nagyobb objektumot. – jelentette a kelonai tiszt.
- Talán egy űrállomás. Érdemes lehet megnéznünk! – mondta Orvell, amire Naomi reagált.
- Vesztenivalónk nincs! – mondta az Elsőtiszt helyeselve Orvell felvetésére.
- Akkor lássuk, hátha laknak barátságos lények is a Béta Kvadráns ezen részében… Bryce Zászlós, új útirány! – adta ki a parancsot a Kapitány.
- Igeni is Kapitány! – válaszolt a fiatal nő, majd betáplálta az új koordinátákat a computerbe.
Amikor a USS COLOMBUS hívó távolságon belülre ért a céljához, adás érkezett a hajóra.
- Kapitány, hívnak minket! – jelentette Omok Zászlós.
- Képernyőre! – válaszolt Orvell, majd megigazította a zubbonyát, mintha csak valami prominens személlyel találkozhatna.
A képernyőn egy fekete szövetkabátos, mellényben lévő humanoid képe jelent meg.
- Üdvözöljük a 2.1.2.-es Kereskedelmi Állomáson! Nálunk mindent megtalál, amire szüksége van! – üdvözölte a Legénységet az idegen férfi.
- Üdvözlöm! Én Natheniel Orvell Kapitány vagyok, a USS COLOMBUS Föderációs Csillaghajóról! – mutatkozott be Orvell.
- Üdvözlöm Kapitány! Linksid Nagymester vagyok. Jöjjenek, nézzenek körül az állomáson! Biztos találnak valamit, ami érdekelheti magukat! Ahogy mondani szoktuk: Nálunk mindent megtalál, amire szüksége van!
A hármas dokk pilonnál dokkolhatnak! Át küldöm az állomás használati engedélyét, kérem, tanulmányozzák! Várni fogom Önt Kapitány! – válaszolt az idegen.
Majd eltűnt a képernyőről az idegen férfi arcképe.
- Azt hiszem, hogy végre szerencsénk van! – állapította meg Orvell Kapitány.
- Uram átküldtek egy adatcsomagot. Leginkább az állomáson tartózkodás… illemszabályai, ha mondhatom ezt. – jelentette Mareq Myrian.
- A Béta Kvadráns Ferengiei? – kérdezte Naomi, a tőle kevésbé szokásos humorral.
- Remélem! – válaszolt Orvell, majd folytatta – Mareq Hadnagy, értesítse Icheb hadnagyot és Mr. Karacas-t, hogy csatlakozzanak hozzánk az átszálló zsilipnél!
Óh, és még valami! Kérem, olvassa át az útmutatót, nem szeretnék kellemetlenségeket az új barátainkkal! – adta az utasításokat a Kapitány.
A COLOMBUS amikor az űrállomáshoz ért, egy igazi nyüzsgő környezetet talált. Kisebb-nagyobb űrhajók jöttek-mentek, több tucat különböző, a Föderáció által nem ismert faj hajói vették körbe az űrállomást. Amanda Bryce Zászlós az utasításoknak megfelelően a hármas jelzésű dokkoló pilonhoz vezette a COLOMBUS-t, majd a Csillagflotta hajója bedokkolt az űrállomásra.
Orvell Kapitány, Mareq Hadnagy, Icheb és Karacas készültek az átszállásra, amikor átértek a folyosón, az űrállomáson egy fogadó bizottság várta őket.
- Üdvözlöm Önöket a Gilean Kereskedelmi Szövetség 2.1.2.-es Kereskedelmi Űrállomásán! – üdvözölte Orvell-éket az űrállomás vezetője, majd folytatta a szívélyes üdvözlést - A mottónk: „Nálunk mindent megtalál, amire szüksége van!” – mondta.
Orvell-ék örömmel fogadták a baráti üdvözlést.
- Én Natheniel Orvell Kapitány vagyok, köszönjük a vendéglátást! Ők itt a legénységem vezető tagjai: Mareq Hadnagy, a Tudományos főtiszt, Icheb Hadnagy, a Főgépészünk és Mr. Karacas, a hajó Főszakácsa és ellátmány felelőse! – mutatta be legénysége tagjait Orvell Kapitány.
- Nagy öröm számunkra, hogy ide látogattak Orvell Kapitány! Kérem, jöjjenek velem!
Barátságunk kezdete, hogy újdonsült vendégeinket megkínáljuk tradicionális italunkkal, a Gilean-i Massel Teaval!
Kérem, vegyék el! – ajánlotta fel a vendégváró italokat az idegen férfi, majd mikor a COLOMBUS legénységének tagjai elfogadták a poharakat, az idegen férfi pohárköszöntőt mondott.
- Én, Linksid, a Gilean Kereskedelmi Szövetség Nagymestere, barátságunkról, békénkről és kedvező kereskedelmi ajánlatainkról biztosítom Önöket! Egy virágzó és tartós kereskedelmi egyezmény aláírásával pecsételjük meg újdonsült partnereinkkel való barátságunkat! – mondta a korántsem mindennapi köszöntőt az űrállomás vezetője.
Orvell Kapitány kézjegyével hitelesítette a kereskedelmi paktumot. Majd a társaság tagjai beszélgetni kezdtek vendéglátóikkal.
- Kapitány, még sosem találkoztunk a maguk fajával, de úgy látom, önök nem is egy fajból valók. – állapította meg Linksid.
- Valóban Nagymester, Én a Földről származom, mi embernek hívjuk magunkat. Mareq Hadnagy Kelonai származású, Mr. Karakcas a Daktari fajból való, a főgépészem pedig a Delta Kvadránsban található Brunali nép tagja.
Mr. Karacas kivételével mindannyian a Bolygók Egyesült Föderációjának Csillagflottájában szolgálunk. – mesélte Orvell.
- Oh, Föderáció? Ez valamiféle katonai tömörülés? – kérdezett vissza az idegen.
- Inkább politikai szövetség, ahol az Alfa és a Béta Kvadráns békében élő népei együtt élve építik világaikat. – válaszolt Orvell.
- Értem! Jó magam nem szeretem a katonai szövetségeket, többel is volt már gondunk az elmúlt tízezer évben. Katonai szövetségek egymás ellen, mindig valami háború a vége, a háború pedig árt az üzletnek… kivéve persze a feketekereskedelmet, de az szigorúan tilos a törvényeink szerint! De szerencsére becsületes kereskedőkre mindig szükség van, ugye bár! – mondta örvendezve Linksid Nagymester.
- Valóban! Bár jótékony hatással voltunk a Ferengik-re is, az elmúlt ötven évben hatalmasat változott az ő világnézetük is… egy hasonló kereskedő faj, mint a maguké. – mesélte Orvell Kapitány, de láthatóan ez nem annyira tetszett a vendéglátójuknak.
- Kapitány! Tudom, hogy nem tudhatta, de ezt többet ne említse! A ferengik egy kapzsi, gátlástalan, haszonleső népség, akik lételeme a tisztességtelen üzletek lebonyolítása! A feketekereskedelem vezetői! Sértés, ha Gileaniak-at a Ferengik-kel említik egy napon!
Pár száz évvel ezelőtt kereskedelmi háborút vívtunk velük, aminek a vége az lett, hogy sikerült kiűznünk a csaló kereskedőiket a Béta Kvadránsból! Megpróbálták terjeszteni romlott, harácsoló Vagyonszerzési Törvényeiket, de itt senki nem volt vevő erre, hiszen Gilean népe mindig tisztességes üzletek kötésével érdemelte ki a különböző fajok bizalmát, ezer és ezer éven át! – mondta Linksid.
- Sajnálom Nagymester, nem állt szándékomban megsérteni Önt! – védekezett Orvell.
- Semmi gond Kapitány, maguk még újak erre fele, nem ismerheti a szokásokat az űrnek ezen a részén! – válaszolt barátságosan a Nagymester, majd folytatta – Kapitány, az emberei nyugodtan nézzenek szét az űrállomáson! Több tucat faj kereskedőinek adunk otthont. Addig is kérem, meséljen még a népéről, a kultúrájukról, a Föderációjukról! – kérte az idegen Orvell Kapitányt.
Míg a Kapitány az állomás vezetőjével tárgyalt, addig Karacas különböző élelmiszereket és tápanyag kiegészítőket keresett, Icheb alkatrész kereskedőkhöz nézett be, míg Mareq tudományos anyagokat keresett a Béta Kvadráns ezen részéről.
A Gilean űrállomás egy hatalmas piachoz hasonlított, ahol több száz kereskedő árulta vagy éppen cserélte el a portékáit másik fajok kereskedőivel.
Mareq Hadnagy egy Xenton Xit fajból származó lénynél érdeklődött - akinek a karjai négy polip csápra hasonlítottak - hogy tudna-e vásárolni tőle csillagtérképeket vagy kulturális adatbankokat, amikor egy másik idegen lépett hozzá közelebb, majd megszólította.
Az idegen jellegzetesen erős arccsonttal rendelkezett.
- Jól hallom, hogy csillagtérképeket keres uram? – kérdezte Mareq-et az idegen. A kelonai megfordult, és érdeklődve hallgatta a másik kereskedőt.
- Valóban! Használható csillagtérképeket keresek a környező szektorokról. – válaszolt a Hadnagy.
- Akkor, ha Xenton Xit barátom nem haragszik meg, én tudok segíteni Önnek! – ajánlotta fel az idegen a segítségét, a csápos Xenton Xit kereskedő mind a négy csápját felemelve jelezte, hogy nem zavarja, ha Mareq nem tőle vásárol, majd arrébb is ment a pulttól.
- A nevem Heynart! – mutatkozott be az idegen - Maguk érkeztek a Föderációs Csillaghajóval igaz? – kérdezte.
- Gyorsan terjed a hírünk… Igen a USS COLOMBUS legénységének a tagja vagyok, Mareq Myrian Hadnagy. – viszonozta a bemutatkozást a kelonai.
- Oh, ügyet se vessen rá, egy ilyen kereskedő állomás, mint ez is, kicsi ahhoz, hogy titokban maradjon olyan új idegenek érkezése, akik ekkora hajóval érkeznek. Bár nem magam ellen szeretnék beszélni, de higgye el Mareq Hadnagy, hogy jelenleg minden kereskedő, aki az űrállomáson van, maguknak akarja eladni a portékáit. – magyarázta az idegen.
- Milyen fajból is való? Sose találkoztam Önhöz hasonlóval… Melyik részéből jöttek a Kvadránsnak? – kérdezte az idegen férfi Mareq-et.
- Én Kelonai vagyok. Több mint ezerkétszáz fényévnyire van a fajom bolygója. Nem csodálom, hogy nem találkozott közülünk senkivel, mivel nagyon kevesen hagyták el a bolygónkat, elég zárkózott faj a miénk. – mesélte Mareq. – Ön melyik fajból való? Úgy látom, elég sok faj kereskedik itt egymással. – kérdezte a Hadnagy Heynart-ot.
- Én Durani vagyok. A csápos kereskedő társam egy Xenton Xit volt… érdekes egy népség, elég titokzatosak. De vannak itt Kortolánok, Hobrutták, Masric-ek, de néha megfordulnak itt olyan távoli világok kereskedői is, mint a Vorgonok, de állítólag járt egyszer egy Corellian küldöttség is az űrállomáson… hatalmas területek vannak, megannyi fejlett civilizációval. – magyarázta Heynart.
- Ezek szerint jól ismeri a környező világokat? Mondta, hogy tudna segíteni nekem csillagtérképek vásárlásában! – kérdezte Mareq.
- Ami azt illeti, elég jól ismerem a szektort, és térképeim is vannak, amiknél pontosabbat nem fog találni itt. – válaszolt a durani.
- Azt hiszem, részünkről érdekesen hangzik az ajánlata, de mit szeretne cserébe? – kérdezte Mareq.
- Ami azt illeti, sosem árt új barátokat, szövetségeseket keresni… de ha már így kérdi, lenne valami, amivel önök segíthetnének nekem… válaszolta Heynart.
Orvell Kapitány és társai több mint három órát töltöttek a különböző bazárokban, de a több mint ötemeletnyi hatalmas űrállomásnak alig a felét tudták csak bejárni.
A rakodó állomásnál találkoztak a csapat tagjai.
Orvell Kapitány még mindig a Nagymesterrel beszélgetett, amikor elsőnek Karacas tért vissza több tucat megrakodott rakodó ládával.
- Látom Mr. Karacas sikeres volt az üzletelés. – állapította meg Orvell Kapitány, amire Karacas csak annyit felelt viccesen, ami a Gilean-ok mottója is, - Itt mindent megtaláltam, amire szükségünk van! – mondta kedélyesen a daktari Főszakács, miközben vendéglátójuk, Linksid Nagymester elégedetten nevetett.
- Látja Kapitány, már a legénysége is megtanulta a mottónkat! – mondta elégedetten az idegen.
- Valóban! Örülök, hogy sikerült egy ilyen barátságos néppel felvennünk a kapcsolatot, mint a Maguké! – mondta Orvell.
- Hosszú út áll előttünk, csak bízom benne, hogy mások is hasonlóan fogadnak majd minket, mint Önök! – mondta a COLOMBUS Kapitánya.
- Elég hosszú utat kell megtenniük Kapitány! Félek tőle, hogy sokan nem barátként, hanem prédaként fognak önökre tekinteni, de ahogy megismertem magát, éles eszű fiatalember!
Népünk egész kereskedelmi flottája behálózza a galaxis ezen részét, ha szükségük van segítségre, vagy utánpótlásra, biztosan találnak majd ehhez hasonló kereskedelmi űrállomásokat, és ott vannak még a mozgó kufárok is! – mondta a Nagymester, majd átadott egy talizmánszerű érmet Orvell-nek.
- Ez a Nagymester barátjának pecsétje!
Ha Gilean kereskedőkkel üzletelnek, mutassák meg ezt a pecsétet, és biztos kedvező áron juthatnak majd a kívánt termékekhez! Bizalommal kezelik majd magukat! – mondta majd átnyújtotta a pecsétet. Orvell Kapitány jelt adott a hajó transzporter kezelőjének, hogy sugározzák a csere árut a kért helyszínre, ami három adatbankot tartalmazott a Föderáció teljes kulturális archívumával.
- Jó utat Orvell Kapitány, a Föderációtól! – mondta búcsúzóul a Nagymester, majd mindketten kezet fogtak és a Gilean vezető távozott a helyszínről.
Miközben a Kapitány vendéglátójuktól köszönt el, Icheb hadnagy is visszatért a hajóhoz, néhány doboz alkatrésszel, de a folyósó végén feltűnt Mareq Hadnagy is.
A kelonai Hadnagy egy idegen társaságában érkezett, mikor a Nagymester mellett elmentek, a Gilean vezető oda köszönt a távozóknak, akik ezt viszonozták.
Orvell kíváncsian várta, hogy kivel érkezett vissza a Tudományos főtiszt.
- Hadnagy! – üdvözölte Orvell Mareq-et.
- Kapitány! Engedje meg, hogy bemutassam Mr. Heynart! – mondta Mareq.
- Üdvözlöm Önt! – üdvözölte a durani Orvell Kapitányt.
- Részemről a szerencse! – viszonozta az üdvözlést Orvell.
- Mr. Heynart-nak van egy csillagtérkép kereskedése, és utólagos engedelmével néhány térképet vásároltam, amik segíthetnek tájékozódni a következő három - négy szektorban. – mesélte a kelonai.
- Köszönöm Hadnagy!
Önnek is köszönjük a segítségét Mr. Heynart! – mondta Orvell Kapitány.
- Mindig szívesen segítek új barátoknak! Mareq Hadnagy elmondása szerint Önök a galaxis egy barátságos, békés részéről érkeztek, és ki tudja, lehet, egyszer ellátogatok az Önök Föderációjába! – mondta kedélyesen az idegen férfi – De azt hiszem többet is tudok segíteni Önöknek, mint néhány csillagtérkép elcserélése. – mondta a durani.
Orvell érdeklődve hallgatta a helyit.
- Kapitány, négy és fél fényévnyire van egy terület, ami több tucat fényév kiterjedésű, úgynevezett szubtér vakuola mező.
Nagyon veszélyes, kiszámíthatatlan terület, ahol gyakorlott pilóták is odavesztek már, ugyanakkor, ha nem szeretnének hathetes kitérőt tenni, kénytelenek lesznek áthaladni a mezőn! Ahhoz viszont nem árt valaki, aki ismeri a vakuola mezőt, hogy biztonságosan átjussanak rajta. – mondta Heynart.
- Ismer esetleg valakit, aki tudna ebben nekünk segíteni? – érdeklődött Orvell Kapitány.
- A csillagtérkép kereskedelem ebben a szektorban nem jelent valami nagy jövedelemforrást, így ha pár napra elutazom, nem fog különösebb kiesést okozni számomra, mindemellett örömmel kísérném át önöket a szubtér vakuola területen! – ajánlotta fel a szolgálatait Heynart.
- Köszönjük a segítségét! Természetesen nem leszünk hálátlanok! Mareq Hadnagynak adja majd oda listát, mire lenne szüksége! – köszönte meg a segítség felajánlását Orvell Kapitány.
- 14 órakor kidokkolunk, addig megmutatják Önnek a szállását. - mondta a Kapitány, majd Orvell vezetésével mindhárman elindultak a zsilipkapu felé.
Natheniel Orvell és Naomi Wildman a kapitányi irodában beszélgettek indulás előtt.
Naomi egy táblagépen nézte, milyen készletekkel sikerült feltölteni a hajót az űrállomáson tett látogatás során.
- Karacas-nak sikerült jelentősebb élelmiszer mennyiséget beszereznie… zöldségek, magvak és még protein kiegészítőkből is sikerült vásárolnia. – mesélte az Elsőtiszt a gépen látható adatok alapján.
- Azt hiszem mindannyian hasznos üzleteket tudtunk kötni, bár Icheb-el nem beszéltem a visszatérésünk óta, de mielőtt megtaláltuk az űrállomást, pont azt mondta, hogy az indulás óta eltelt időben a vártnál jóval nagyobb mennyiségben használtuk fel a beraktározott tartalékkészleteinket. – mesélte Orvell.
- Az gondot jelenthet!… Pótalkatrészek nélkül, ha meghibásodnak a rendszereink, kitudja, mikor érjük el a Delta Kvadránst?! – reagált az Elsőtiszt.
- Így van! Icheb pontosan emiatt fejezte ki az aggályait, ami nekem is szöget ütött a fejembe… mert ha megállás nélkül próbálunk eljutni, még akkor is előfordulhat, hogy nem várt akadályokba ütközünk, nem beszélve arról, hogy folyamatos transztér ugrásokra nem lesz képes a hajtómű sem… - fejezte ki aggodalmát Orvell.
- A Nagymester-től sikerült esetleg megtudni, hogy merre fele vannak még ehhez hasonló kereskedelmi űrállomások? – kérdezte Naomi.
- A legközelebbi állomás koordinátáit meg tudta adni, de igazából egy akkora kiterjedt hálózattal rendelkeznek, ami több száz csillagrendszerben terül el, több ezer fényévnyi területen. De sajnos nem mindenhol vannak állomások, ugyanakkor elmondása alapján sok vándor kereskedővel találkozhatunk, akik ha nem is akkora készletekkel rendelkeznek, mint az űrállomások, kisebb segítségre tőlük is számíthatunk. – mesélte Orvell Kapitány.
- Mi a helyzet a vendégünkkel? – érdeklődött Orvell.
- Kapott egy vendégszállást, jelenleg Bryce Zászlósnak és Kŏnu Hadnagynak mutatja meg a vakuola mező határait. – jelentette a Parancsnok.
- Szintén egy váraltan segítség… kitudja, mi történik, ha ráfutunk a szubtér vakuolákra?... – tette fel a költői kérdést Orvell Kapitány.
- Kérte, hogy egy kis egyszemélyes hajót hadd hozhasson magával, gondolom, majd azzal kíván visszatérni, ha átértünk a mezőn. – jelentette az Elsőtiszt.
- A Hangárban találjanak neki helyet, ha valóban segít nekünk, nem szeretném, hogy rossz hírét vigye a Csillagflottának! Mr. Heynart kapjon meg minden vendégnek járó kényelmet! – adta az utasítást Orvell Kapitány.
- Igen is Kapitány! – jött a válasz Naomi-tól - A SANTA MARIA komp elvesztésével amúgy is felszabadult egy hely a Hangárban, majd oda elhelyezzük Mr. Heynart hajóját. – folytatta a ktariai nő.
- Majdnem elfelejtettem… a következő eligazításon a készlet gazdálkodás mellett emlékeztess kérlek, hogy erről is beszéljünk! – kérte Orvell az elsőtisztjét.
- Rendben! Más egyéb nincs, készen állunk az indulásra! – válaszolt Naomi.
Mikor Naomi és Orvell Kapitány a parancsnoki Hídra léptek, a főtisztek már az indulás előtti ellenőrzéseket futtatták a computereiken.
- Omok Zászlós, jelentést! – kérte Orvell Kapitány.
- Főrendszerek aktívak, hajtómű rendben, a legénység minden tagja a fedélzeten. Mr. Heynart a fedélzeten. – jelentette a vulcani tiszt.
- Amint bevontatták Mr. Heynart hajóját, kérjen indulási engedélyt az űrállomástól! – adta az utasítást az Elsőtiszt, amit Omok Zászlós nyugtázott, majd megtette a szükséges lépéseket a feladat végrehajtásához.
Alig tíz perc leforgása alatt a kis egyszemélyes űrhajó már a COLOMBUS hangárjában volt, és minden készen állt, hogy a Föderációs csillaghajó tovább induljon az útjára.
- Megérkezett az indulási engedély! – jelentette Omok.
- Űrállomást elhagyni! Miss Bryce, negyed impulzussal előre, a megadott koordináták felé! – adta ki a parancsot a Kapitány.
A USS COLOMBUS kidokkolt a Gilean kereskedelmi űrállomás pilonjától, majd lassan távolodni kezdett az építménytől. Miután kellő távolságba került a csillaghajó fényfeletti sebességre gyorsított, és belépett a szubtérbe.
A COLOMBUS a szubtér vakuola mező koordinátái felé tartott, amiket korábban az idegen kereskedő adott meg, aki éppen az Asztrometriai Laborban mesélt Mareq Hadnagynak az általa adott csillagtérképek tartalmáról.
- Kapitány, üzenet érkezik az egyik biztonsági frekvrencián! – jelentette Myra Myrian.
- Képernyőre! – kérte Orvell, majd a Gilean űrállomás Nagymesterének képe jelent meg.
- Nagymester! Segíthetünk? – kérdezte a COLOMBUS Kapitánya.
- Orvell Kapitány a Föderációtól, ne haragudjon, hogy zavarom! Sürgős ügyben keresem! – mondta a Nagymester.
- Parancsoljon, bármiben segítünk, amiben tudunk! Szeretnénk, ha továbbra is jó viszony lenne népeink között! – válaszolt Orvell Kapitány.
- Úgy tudom, hogy valaki magukkal tartott a hajójukon, aki egy itteni kereskedőnek adta ki magát! – mondta Linksid Nagymester.
- Így igaz! Mr. Heynart nagylelkűen felajánlotta, hogy segít nekünk átjutni a közeli szubtér vakuola mezőn! – mesélte Orvell, majd hozzátette – De nem kell sokáig nélkülözniük, mert úgy tájékoztatott, hogy visszatér az állomásra, miután minket átvezetett. – válaszolt a Kapitány.
- Értem! Aligha tartom valószínűnek, hogy visszatérne az állomásra, miután lelepleződött, hogy a Durani Kormány körözteti őt!
Kapitány, sajnálom, hogy nem tudtam előbb figyelmeztetni Önöket, de a durani-k nem fogják hagyni, hogy újra megszökjön a fogjuk! – mondta a Nagymester.
- Köszönjük, hogy figyelmeztetett! – válaszolt Orvell, de mielőtt folytathatták volna, megszakadt a szubtéri adás.
- Mi történt? – érdeklődött Orvell, de senki nem tudta rá a választ, majd Myra Myran parancsnok-helyettes társaságában elindult a turbólifttel az Asztrometriára.
A biztonsági osztag három tagja várta már a csillagászati kutatólabor folyosóján a kelonai Biztonsági főtisztet és a Kapitányt.
Amikor kinyílt a kutató labor zsilip ajtaja, elől ment Myra majd Orvell, őket követte kábító erejű lövésre programozva a felfegyverzett biztonsági osztag három tagja.
A durani férfi éppen az egyik közeli szektorban lévő dilithium lelő helyről mesélt Mareq Hadnagynak, amikor a Kapitány és a biztonsági osztag belépett a terembe.
- Mr. Heynart, kérem lépjen el attól a pulttól! Ne csináljon meggondolatlanságból semmit! – utasította Orvell Kapitány.
Mareq Myrian értetlenül ált a történtek előtt.
- Kapitány?! – kérdezte meglepetten a kelonai férfi.
- Mr. Heynart magyarázattal tartozik, nem csak Önnek, hanem mindannyiunknak! – mondta Orvell.
- Félre érti a helyzetet Kapitány! – válaszolt Heynart, majd folytatta – Ne higgyék, hogy át akartam verni Önöket! Valóban segíteni szeretnék átkelni a szubtér vakuola mezőn, és a csillagtérképek is jók, amiket Önnek adtam Mareq Hadnagy! – magyarázta a védelmében az idegen, amikor megszólalt a riadó készültséget jelző hang, majd bejövő hívása érkezett a Kapitánynak a kommunikátorán.
- Orvell Kapitány, azonnal jöjjenek a Hídra! Úgy néz ki, hogy Mr. Heynart-ot keresik! – jött az üzenet, amit Orvell nyugtázott, majd a társaság elindult a Parancsoki Hídra.
Mareq Myrian továbbra sem értette mi történik, de több információval Orvell Kapitány sem rendelkezett.
Amikor a Hídra értek a turbólifttel, a kalonai tudományos főtiszt elfoglalta a pozícióját, Myra Myrian a saját pultjához sétált, míg a biztonsági osztag tagjai őrizték a durani férfit.
Orvell Kapitány a parancsnoki pulpitus közepére sétált, majd jelezte, hogy kapcsolhatják a bejövő üzenetet.
- Azonosítsák magukat! – mondta az idegen, aki szintén durani fajból való volt.
- Natheniel Orvell Kapitány vagyok, a USS COLOMBUS Föderációs Csillaghajó kapitánya! Miben segíthetek Uraim? – mutatkozott be Orvell Kapitány.
- Három rendbeli vétséget követtek el!
Engedély nélkül megsértették a Durani űrt!
Engedély nélkül tartózkodnak tiltott terület közelében!
Kőrözött szökevényt szállítanak a hajójukon! – hangzottak a vádak, majd folytatta a durani tiszt – A durani törvényhozás nevében, rögtön ítélő bíráskodás értelmében, mind három vétségben bűnösnek találtam magukat!
Engedjék le a pajzsokat, adják meg magukat, készüljenek az átszállásra! – adta az utasításokat az idegen hajó kapitánya.
- Nagyon sajnálom, hogy megsértettük a felségterületüket, de nem tudtuk, hogy külön engedélyre van szükség a belépéshez! Viszont amíg nem tudom, hogy mivel vádolják Mr. Heynart-ot, addig nem adhatom át őt maguknak! – válaszolt Orvell Kapitány.
A durani tiszt válasz nélkül megszakította a videóhívást, majd tüzet nyitott a hajójával a COLOMBUS-ra.
Kisebb rázkódást éreztek a hajón tartózkodok.
- Kárjelentést! – adta a parancsot Orvell Kapitány.
- Pajzsok 85%-on! Sérülésekről nem érkezett hír! – jelentette Borikk Hadnagy.
- Kapitány! Nem fogják abba hagyni a támadást! – mondta Heynart Orvell-nek. Majd újabb találat rázta meg a hajót.
- Kapitány, mennünk kell! A durani katonai rendészet nem fogja elengedni Önöket, még akkor sem, ha engem átadnak! Szökevénynek bélyegeztek, mert rendszer ellenes kritikát fogalmaztam meg pár éve és azóta köröznek! A rögtön ítélő bíróság kollaboránsnak fogja magukat is titulálni, ha most nem megyünk a vakuola mezőbe!
A durani hajók páncélja és pajzsai nem bírják ki egy vakuola erejét, de a COLOMBUS-szal átjuthatunk rajtuk, de ahhoz, szükség lesz a pajzsra is, ha tovább támadnak minket, nem lesz elég a pajzs energia, hogy átvigyük a hajót a vakuolák között! – magyarázta a durani férfi a feszült helyzetben, miközben mindenki rá és Orvell Kapitányra figyelt.
Orvell Kapitány nem könnyű helyzetbe került, döntenie kellett, hogy megadja magát a Durani Katonai Rendészetnek, akik már kimondták a rögtönítélő bíróság ítéletét, miszerint a COLOMBUS legénysége bűnös minden ellenük felhozott vádpontban. A másik lehetőség, hogy nem engedelmeskedik a durani hatóságoknak, és egy szökevénnyel a fedélzeten megszöknek.
Orvell Kapitány becsületes és más fajok törvényeit mindig tiszteletben tartó személy volt, de jelen esetben az egész legénység és a küldetés is veszélybe került egy agresszív, diktatórikusnak tűnő rezsim miatt.
Orvell Borikk Hadnagyra nézett, majd utasította, hogy fézerekkel nyisson tüzet a Durani vezérhajóra és célozza a fegyverzetüket.
A Taktikai Segéd Hologram megkezdte a parancs végrehajtását, majd mikor jelentette, hogy semlegesítették az ellenséges hajó fegyverzetét, Orvell a durani férfihoz sétált.
- Rendben, Mr. Heynart, vigyen át minket a vakuola mezőn! – adta az utasítást miközben a kormányos pult felé mutatott a karjával.
A durani a feje oldalra billentésével jelezte, hogy követi Orvell utasítását, majd lesétált a pulpitusról és Amanda Bryce Zászlós mellé állt, hogy segítsen a vakuola mezőn történő áthaladásban.
- Mareq Hadnagy, minden felesleges energiát irányítson a deflektornak és a szerkezeti integritás mezőbe! – utasította a Kapitány a kelonai tisztet.
- Legénység, itt a Kapitány! – Készüljenek! Belépünk a szubtér vakuola mezőbe! – adta a figyelmeztetést a Kapitány az egész legénység számára.
A COLOMBUS megkezdte a manőverezéseket a vakuolák között.
- A durani hajók? – érdeklődött Naomi.
- Nem követnek minket! – jelentette Omok Zászlós.
- A duranik jogot formálnak a vakuola mezőre, de a hajóink képtelenek átjutni a tértorzulások között. Ezért is menekülnek azok a rendszerellenes duranik a vakuola mező másik oldalára, akiket a rezsim valami miatt üldöz. – magyarázta Heynart.
- Mire számítsunk a túl oldalon, ha átjutunk? Remélem, nem újabb meglepetés vár bennünket! – mondta Orvell Kapitány.
- Egy pacifista faj területe terül el a mezőn túl, akik befogadják a durani üldözötteket. Ha minden igaz, a családom már ott vár engem… - válaszolt a durani férfi a Kapitány kérdésére.
Orvell Kapitány jelezte, hogy a tisztek tegyék a dolgukat, hogy átjussanak a vakuola mezőn.
- Óvatosan Amanda, ha túl gyorsan fordulunk a torzulások között, akkor ráfuthatunk valamelyikre! – tanácsolta a durani a Zászlósnak.
- Újabb vakuola az orrtól nyolcszáz kilométerre, irányzék 8-5-2! – jelentette Omok Zászlós.
- Lassan! Fordítsa harmincnyolc fokos szögben az X vektort! – mondta a Heynart.
A kormánypultnál korrigálták a hajó repülési vektor irányát, ahogy azt a durani javasolta, így a COLOMBUS kikerült egy újabb szubtér vakuolát.
A tértorzulások egyre sűrűbben helyezkedtek el a mezőben, ahogy a Csillagflotta hajója egyre beljebb és beljebb haladt a mező kiterjedésében.
- Az érzékelők szerint még másfél fényévnyire vagyunk a vakuola mező szélétől Kapitány! – jelentette Mareq Hadnagy.
- Hamarosan átjutunk Kapitány! – mondta a durani.
- Ellenséges hajók? – érdeklődött Orvell.
- Semmi Uram! A durani hajók nem követtek minket a mezőbe! – jelentette Borikk.
- Ahogy sejtettem! – vágott közbe Heynart.
- Destabilizálódó szubtér vakuola jobbra előttünk! – jelentette hirtelen Mareq Myrian, majd hatalmas erővel rázkódott meg a COLOMBUS.
- Kárjelentést! – adta ki a parancsot a Kapitány.
- Ráfutottunk egy kisebb tér torzulásra Uram! – válaszolt Mareq Hadnagy.
- Burkolatsérülés a 16-os fedélzeten! Szigetelő mezők aktiválva! Sérültek nincsenek! – jelentette Omok Zászlós.
A kisebb riadalom után továbbra is mindenki feszülten figyelte, a saját monitorját, hogy több vakuolára ne fusson rá a hajó.
A durani szökevény tovább segítette Amanda Bryce-t a navigálásban, majd közel fél órával később, Mareq Hadnagy computer terminálján jelzések jelentek meg.
- Kapitány, a szkennerek szerint már alig kevesebb, mint tíz millió kilométer van hátra! – jelentette kelonai.
- Köszönöm Hadnagy! Hallották, az utolsó kilométereket tesszük a vakuolák között! Tartsuk egybe a Hajót! – mondta Orvell a Hídon tartózkodó személyzetnek.
Nem sokat kellett várni, mire az érzékelők jelezték, hogy átjutott a USS COLOMBUS a tér torzulásokkal teli területen.
- Nos, Kapitány! Ahogy megígértem, átjuttattam Önöket a szubtér vakuolákon! – mondta Heynart a Kapitánynak.
Natheniel Orvell felállt a Kapitányi székből, hogy beszélhessen az utasukkal.
- VÖRÖS RIADÓ vége! – adta az utasítást Orvell a COLOMBUS főcomputerének, majd a vészjelzést jelző vörös fények megszűntek és visszaállt a normális világítás az egész hajón.
- Mareq Hadnagy, küldjön üzenetet minden szubtér frekvrencián, hogy egy durani menekültet hoztunk, hátha jelentkezik Mr. Heynart családja! – adta ki az utasítást Orvell, melyet a kelonai tiszt azonnal neki látott végrehajtani.
Négy órával azután, hogy a USS COLOMBUS kisebb sérülésekkel, de sikeresen átjutott a szubtér vakuola mezőn, két teher szállító hajó jelent meg, melyeken durani politikai menekültek voltak, akiket egy helyi békés civilizáció fogadott be.
A Kettes Transzporter állomáshoz kísérte Mareq és Orvell a durani utasukat.
- Orvell Kapitány, még egyszer nagyon sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam Önöknek! Remélem, azzal, hogy átnavigáltam Önöket a vakuola mezőn, enyhíteni tudtam az Önöket ért károkat! – mondta őszinte megbánással a durani kereskedő, majd folytatta – Jó utat kívánok Önöknek! Ha legközelebb találkozunk, remélem, hogy népem szabad polgáraként köszönthetem majd! – mondta a Kapitánynak az idegen, majd Mareq-hez fordult.
- Hadnagy, bízom benne, hogy a csillagtérképek hasznukra lesznek!
Illetve szeretném, ha ezt az egy térképet még elfogadná köszönetem jeléül! – mondta Mareq Hadnagynak, miközben elővett egy kicsi adat hordozót, majd átnyújtotta a kelonai tisztnek.
– Ez egy olyan térkép, amin több száz utazó feljegyzései vannak a környező térségekről, köztük több biztonságos útvonal is, ha vissza fele ismét át kell majd kelniük a vakuola mezőn!
Jó utat Önöknek, járjanak szerencsével! – mondta búcsúzóul Heynart, majd a transzporter dobogóra állt.
Orvell Kapitány jelezte a transzporter kezelőnek, hogy kezdheti az átsugárzást, aki energiát adott, majd áttranszportálta az egyik teherhajóra Mr. Heynart-ot, miközben a durani hajóját is elszállították a Hangárból.
Mielőtt a COLOMBUS útnak indult volna, Orvell Kapitány összehívta egy gyors eligazításra a főtiszteket, és a vezető beosztásban lévőket.
- Többek között az elmúlt napok eseményei miatt hívtam össze a Tiszti Kart! – kezdte Orvell.
- Mint láthattuk, a Béta Kvadráns eddig fel nem fedezett területein élő fajok nem feltétlenül az általunk megszokott módon élik a minden napjaikat!
Muszáj sokkal jobban oda figyelnünk, mert bár a szándékaik nem feltétlenül rosszak, nem tudhatjuk, milyen konfliktusba keveredünk!
Ugyan itt kell megjegyeznem, hogy az események sodrában, nem a Parancsnokság tervei szerint haladunk a Delta Kvadráns felé, így feltehetőleg tovább fog tartani az utunk, mint azt eredetileg tervezték.
Ennek két következménye lesz, egyrészt többször kell felfedező útra mennünk, megállnunk, fel kell fedeznünk olyan területeket, ahol ember még nem járt!
Más felől a COLOMBUS-t is hosszabb távú használatra kell felkészítenünk!
Icheb Hadnagy a minap jelezte, hogy többek között a Romulánokkal vívott csata során súlyosan sérült rendszerek kicserélése miatt jelentősen csökkentek az alkatrész tartalékaink, ez pedig azt jelenti, hogy kénytelenek leszünk pótalkatrészeket gyártani, ami növeli a replikátorok igényét, több dilithiumot fogunk fogyasztani és így tovább. Mind ezek miatt, kénytelenek leszünk több időt tölteni a Béta Kvadránsban!
Ezért, egy fontos dolgot várok el Önöktől!
Minden esetben tartsák be a Csillagflotta irányelveit!
Nem lesz könnyű!
Ilyen feladatra most először vállalkozott a Csillagflotta, így rajtunk is múlik, hogyan teljesítjük a küldetésünket!
Nem lesz egyszerű sem, de amíg ez az egyenruha van rajtunk mindegy, melyik kvadránsban járunk, mi vagyunk a Bolygók Egyesült Föderációja! – mondta Orvell Kapitány, mielőtt folytatták volna útjukat.
