Csillagidő: 79214.5

USS COLOMBUS

- Hajónapló, Csillagidő: 79214.5

Két napja, hagytuk el a Földet. Megkezdtük hosszú utazásunkat a Delta Kvadráns felé. A COLOMBUS a Vulcan bolygó felé tesz egy kis kitérőt. A hajó rendszerei tökéletesen működnek, ami nem árt, hiszen ez az első Csillagflotta hajó, ami hosszútávon transztér tekercs generátorokkal fog végrehajtani ugrásokat.

A legénység tagjai közül többen szolgáltak már együtt, de vannak, akik között mélyebb kapcsolat is van, családtagok, régi barátok … a maguk kis titkaikkal. – jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.

A COLOMBUS legénysége második napját töltötte a hajón, hármas fokozaton haladtak a szubtérben a Vulcan bolygó felé. A legénység tagjai elkezdték felfedezni az új hajót, mely a Csillagflotta legújabb, legmodernebb hajója volt.

A hajónak saját szakácsa volt, aki a replikátor ételek mellett, frissen készített ételeket a galaxis legkülönbözőbb részeiről szerzett receptek alapján.

Karacas nem volt flotta tiszt, ő civilként teljesített szolgálatot a hajón, mint mesterszakács. A daktari férfi jól ismerte az embereket, és telepatikus lényként fogékony volt mások érzékelésére, így rendszerint sikereket ért el, hiszen már azelőtt ráérzett, mit szeretne enni a vendég, mielőtt azt kimondta volna.

A Domínium elleni háború során, a Jem’Hadar katonái még gyerekként megkínozták és sok más társával együtt megfertőzték egy olyan vírussal, ami a telepatikus képességeit blokkolta, így nem volt képes arra, hogy olvasni tudjon mások gondolataiban, ugyanakkor telepatikusan továbbra is érzékeny maradt más fajokkal szemben.

Az indulás óta eltelt időben Karacas szórakoztatta az Étkezdébe betérő legénység tagjait, főként azokat, akiken a honvágy vagy a stressz jelei látszódtak.

A délutáni műszak már lejárt, így a délelőttös szolgálatot teljesítők egy része az Étkezdébe ment, hogy elfogyaszthassa ebédjét, így tett Dr. Sanders is.

- Ahh, Doktor Sanders! Örülök, hogy betévedt! Mit adhatok Önnek? – kérdezte a szakács.

- Mi a mai ebéd Mr….? – próbált vissza emlékezni a daktari nevére, de nem ugrott be a Doktornak.

- Karacas. Így hívnak Dr. Sanders. – Segítette ki a földi férfit.

- Elnézést kérek, Mr. Karacas! De azt hiszem, most találkozok először az Ön nevével. Rajta volt a legénységi listán? – érdeklődött Aeron Sanders.

- Természetesen kedves Doktor! Mindössze Civilként vagyok jelen, jó magam nem vagyok tagja a Csillagflottának. – válaszolt Karacas, majd folytatta – A mai ebéd Denobulán rák, yamaja szószban. Megkóstolja Doktor? – érdeklődött kedves, már-már kicsit nyájas hangon a szakács.

- Inkább csak egy Raktajinot kérnék, ha lehet. – válaszolt a Doktor.

- Már adom is! – mondta, közben elkezdte készíteni a klingon kávét. – És volt már betege az indulás óta Doktor? – érdeklődött.

- Nem, szerencsére még nem volt orvosi vészhelyzet. – válaszolt a földi férfi.

- Az jó, reméljük sokáig nem is lesz! Remélem Ön is többet jön majd én hozzám, mint én magához kedves Doktor! – nevetett saját humorán Karacas – A kávéja Doktor Sanders. – nyújtotta át az italt.

- Köszönöm, Mr. Karacas! – majd átvette a kávét és elindult az egyik étkező asztalhoz.

Bár furcsálta a daktari férfi viselkedését, nem tulajdonított neki túlzottan nagy jelentőséget, sokkal inkább lefoglalták a gondolatok egy bizonyos kelonait illetően.

Naomi Wildman is befejezte a szolgálatot a Hídon, ezért úgy döntött lemegye a Gépházba, hátha ott találja Ichebet.

A brunali származású Hadnagy éppen a jobb oldali térhajtómű gondola áramlás szabályozóit ellenőrizte, amikor Naomi megszólította őt.

- Icheb! – üdvözölte a nő a brunali férfit.

- Parancsnok! – jött a hűvös válasz.

- Sejtettem, hogy nem lesz kitörő az örömöd, de azért ennél kicsit többre számítottam Tőled! – mondta Naomi csalódottan.

- Többre? Még is mit vártál azok után, hogy közölted, hogy nem lehet köztünk több, mert te parancsnoki kadét akarsz lenni. – vágott vissza a főgépész.

- Igazad van, de tudod, hogy mennyire fontos volt ez nekem. – próbált válaszolni a nő.

- Igen, mindig fontosabb volt a kapitányi szék, mint kettőnk kapcsolata. Hát most már közel állsz hozzá, hogy megszerezd, remélem sikerül! – mondta Icheb.

- Icheb kérlek! Tudod, hogy szerettelek! Még mindig fontos vagy számomra, és nem is akartam, hogy az Admirális egy hajóra osszon be bennünket, de hajthatatlan volt. Pedig kértem, hogy mehessek a TITÁN-nal, de azt mondta, túl kell ezen lennünk. – mondta Naomi.

- Janeway Admirális szemében még mindig gyerekek vagyunk. Nem tudja megítélni a helyzetet, ami köztünk volt. – vágott vissza Icheb.

- Lényeges ez? Ami történt, megtörtént. Most itt vagyunk, a következő hónapokban ez a hajó lesz az otthonunk, nem tehetnénk félre a régi sérelmeket. Nem azt kérem, hogy bocsásd meg vagy felejtsd el, én se felejtettelek el soha, se azt, ami köztünk volt. De itt és most helyre hozhatjuk a régi hibákat.

Nem kérek mást, csak fontold meg Icheb! – mondta Wildman, majd látta, hogy nem sikerül meglágyítania a férfi szívét, ezért inkább elköszönt és elhagyta a Gépházat.

Icheb közben nyomkodta a paneleket az előtte lévő konzolon, majd dühében rávágott egyet az öklével a pultra.

Nyolcas jelent meg az egyik pultnál, és kérdően nézett Ichebre.

- Hadnagy, a dühkitörés haszontalan. – mondta a hologram a brunalinak

- Ebből most maradj ki, Nyolcas! – válaszolt ingerülten Icheb.

- Ez is haszontalan! – válaszolt Nyolcas.

Icheb dühében már azt se tudta mit mondjon neki, ezért mérgesen csak legyintett egyet a hologramra.

Doktor Sanders éppen a szállására tartott vissza, amikor az egyik kabin ajtajánál veszekedés hangja szűrődött a folyosóra, majd az egyik szobából egy kelonai nő lépett ki. Myra Myrian Parancsnok-helyettes volt. Miközben a doktor sétált a szállása felé, a nő igen szúrós tekintettel nézett rá, miközben elhaladtak egymás mellett, és csak a formális köszönés maradt meg.

Aeron Sanders rendkívül meglepődött a COLOMBUS indulásakor, hogy az egyik tiszt társa nem más, mint Mareq, a kelonai férfi, aki megverte őt Dabo-ban, majd elcsábította az indulás előtti éjszaka. Kényelmetlennek érezte a helyzetet. De arra végképpen nem számított, hogy Mareq testvére, Myra is a hajón fog szolgálni, ráadásul a lánytestvér részéről érezhető volt az ellenszenv irányába.

Mareq-kel azóta nem találkozott, hogy a COLOMBUS kifutott az űrdokkból. Igyekezett elkerülni őt, bár sejtette, hogy az előttük álló hosszú út és a küldetésük ezt nem teszi majd örökké lehetővé.

Miután visszatért a szállására még egy ideig gondolkodott miként kellene kezelnie a helyzetet a kelonai hadnaggyal, mire úgy döntött, hogy megpróbálja elfelejteni, hogy intim viszonyuk volt korábban.

- HAJÓNAPLÓ KIEGÉSZÍTÉS.

A COLOMBUS már fél úton jár a Vulcan felé. A Csillagflotta parancsnokságtól érkezett adás azonban aggasztó információkat tartalmazott, melyek hatással lehetnek a küldetésünkre. – egészítette ki a hajónaplót Orvell Kapitány.

Orvell Kapitány az irodájában hallgatta az üzenetet, mely titkosított szubtéri frekfrencián érkezett.

- Natheniel, sajnálom, hogy meg kell zavarnom az útjukat, de a 31-es Szekció hírszerzői szerint lehetséges, hogy egy szakadárokhoz közeli, magukat Shinzon Hívőknek nevező, romulán terrorista csoport tagjai szivároghattak be Föderációs csillaghajókra.

A jelentés szerint rendkívül veszélyesek, ezért nagyon körültekintően kell eljárnia Kapitány! Nem kizárt, hogy terrorista akcióra készülnek. Amelyik hajóinkon fel merül a lehetősége annak, hogy terroristák legyenek a fedélzetén, azokat átvezényeljük más, lakatlan szektorokba. Életbe léptetjük a vészhelyzeti protokollt.

Legyenek óvatosak! – hangzott el videóüzenet Janeway Admirálistól. 

Orvell Kapitány megértette a helyzet súlyosságát, tudta, hogy a legénysége nagy része teljesen ismeretlen, így kiemelt veszély fenyegetheti a COLOMBUS-t, ha valódi a 31-es Szekció által szerzett információ.

- Dr. Sanders, és Myrian Parancsnok-helyettes, kérem, jöjjenek az irodámba! – mondta a kommunikátorán keresztül Orvell Kapitány.

- Máris megyek Kapitány! – jött a válasz a biztonsági főtiszttől, ugyan így a hajó orvostól.

Pár perccel később Dr. Sanders már a Hídon volt, majd belépett a Kapitány irodájába. Amikor megérkezett Myra Parancsnok-helyettes már ott volt, és őt várták a Kapitánnyal.

- Kapitány! Parancsnok-helyettes! – üdvözölte őket formálisan a Doktor.

- Azért hívattam Önöket, mert kódolt szubtéri üzenetet kaptunk a Flottaparancsnokságtól. – mondta Orvell Kapitány – Az üzenet lényege a következő, a Föderáció biztonsági szolgálata, a 31-es Szekció hírszerzési adatai szerint, egy vallási fanatikus romulán terrorista csoport férkőzhetett föderációs csillaghajókra, azzal a céllal, hogy támadást indíthassanak ellenük, ezzel megbénítva a Flottát. Ennél többet nem közöltek.

Rendkívül óvatosan kell eljárnunk az ügyben! Várom a javaslataikat! – mondta Orvell.

Myra és Aeron is meglepődve hallgatták.

- Ha igaz a hírszerzés információja, akkor bárki lehet a legénység tagjai közül, sose fogjuk felismerni. Ha jól sejtem. – állapította meg a kelonai nő.

- Doktor? – érdeklődött a Kapitány.

- Ha valóban módosított romulánok, akkor külsőre nem fogjuk tudni megkülönböztetni őket, és mivel diszkréten kell, eljárni az ügyben ezért nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet sem, hogy tudunk a terrorista esetleges itt létéről. – válaszolt Aeron.

- Véleményem szerint, a belső érzékelők nem fognak tudni különbséget tenni, illetve nem tudhatjuk, hogy mennyire képesek beépülni a legénység tagjai közé. – vetette közbe Myra.

- Előfordulhat, hogy nem csak sima alvó ügynökökről van szó, minden bizonnyal genetilakilag is módosították őket.

Egy teljes genom-spektro-méréssel megtudhatjuk, hogy mindenki az-e akinek mondja magát. A Domínium-háború idején is ezt alkalmazták a beépült alakváltók felderítésére. De ehhez az kell, hogy a teljes legénység részt vegyen egy orvosi vizsgálaton.

- Parancsnok-helyettes, mi a véleménye? – érdeklődött a Kapitány.

- Egyet értek Dr. Sanders-szel. Egyedül a vizsgálat mutathatja ki, ha valaki nem az, akinek hittük. – válaszolt Myrian Parancsnok helyettes.

A Kapitány bólintott, hogy tudomásul vette.

- Aeron, kérlek, kezd velem! – adta ki a parancsot Orvell Kapitány.

A Doktor DNS mintát vett a Kapitánytól, Myra Myrian Parancsnok-helyettestől és saját magától is.

- Computer, biztonsági átsugárzás a Gyengélkedőre, három fő! Kód: Myrian-4-5-9-3-Béta. – adta ki a parancsot a főtiszt.

Mind a hárman a Gyengélkedőre sugároztak, majd a Doktor azonnal neki látott a genom-spectro-mérésnek.

Miután a computer elvégezte a vizsgálatot mind hármójuk esetében, Orvell Kapitány kicsit nyugodtabb lett.

- Nate, mi biztosan nem vagyunk romulánok. – jelentette ki magabiztosan Doktor Sanders.

- Akkor már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan fogjuk anélkül megvizsgálni a teljes legénységet, hogy bárki gyanút fogjon? – kérdezte Myrian Parancsnok-helyettes.

- Ételmérgezés gyanújával teljeskörű vizsgálatot rendelhetünk el. – szólt közbe Robert, az OSH.

Mindannyian elgondolkoztak a lehetőségen.

- Végül is nem elképzelhetetlen, hogy egy rosszul sikerült étel megmérgezze a legénységet. – válaszolt Orvell Kapitány, majd néhány másod percig még gondolkodott, majd a Parancsnok-helyetteshez fordult.

- Myra Parancsnok, lenne kedve velem ebédelni az Étkezdében? – kérdezte ravasz hangon, egy sanda mosollyal az arcán.

- Természetesen Kapitány! – válaszolt a Biztonsági Főtiszt.

- Doktor álljanak készen, hogy a teljes legénységet át kell vizsgálni! -

- Értettem Kapitány! – válaszolt Dr. Sanders.

- Munkára! – adta ki a parancsot Orvell Kapitány.

Amint visszatértek a Kapitány irodájába, egyből a Hídra mentek, a Doktor pedig elindult, mintha visszatérne a Gyengélkedőre.

- Mr. Konu, mennyi idő múlva érjük el a Vulcan-t? – érdeklődött a Kapitány.

- Ilyen sebességgel, még 14 óra az út Kapitány. – jelentette a Hadnagy.

- Köszönöm Mr. Konu! – válaszolt, majd folytatta – Ms. Bryce, tartsuk a sebességet! – adta ki a parancsot.

- Igenis Kapitány! – válaszolt a nő.

- Ms. Wildman Öné a Híd! – adta át a parancsnokságot Orvell, majd elindult a turbólifttel a 8-as fedélzetre, az Étkezdébe.

A Kantin tele volt a legénység tagjaival, így ő maga is beállt a sorba a Szakácshoz. Néhány perc múlva Orvell Kapitány került sorra.

- Kapitány! Micsoda megtiszteltetés, hogy lejött közénk! – harsogta a daktari férfi – Parancsoljon, mit adhatok Önnek ebédre? – érdeklődött kifejezett örömmel az arcán az idegen.

- Nem is tudom, mihez lenne kedvem…?! – ötletelt a Kapitány – Ön mit ajánlana? Mi fogy ma a legjobban? – érdeklődött Orvell.

- Nos, én a Földi tojás levest ajánlanám, de a legjobban ma a Kardassziai Sem’hal pörkölt fogy. – válaszolt Karacas.

- Akkor egy adag Sem’hal pörköltöt szeretnék yamok szósszal kérni! – választott a Kapitány.

- Már is adom Kapitányom! – és azzal szedett egy tányér pörköltet az egyik főzőedényből.

Orvell Kapitány elvette a tál ételt, megköszönte, de mielőtt leült volna az asztalhoz, vissza fordult a szakácshoz.

- Ön civilként van a hajón Mr…? – kérdezte a Kapitány.

- Oh igen, Kapitányom! Nem vagyok Csillagflotta tiszt, de ígérem, legalább annyira hasznára leszek, mint bárki más a hajón! – válaszolt az idegen, majd folytatta – Ha bármikor vészhelyzet lenne, forduljon mindig Karacas-hoz! Mindenre van receptem! – mondta a daktari nevetve.

- Észben tartom, Mr. Karacas! – válaszolt a Kapitány, majd leült az egyik étkező asztalhoz. Nem sokkal utána Myra Parancsnok-helyettes is követte, aki szintén Sem’hal pörköltöt kért, és a Kapitánnyal egy asztalhoz ült.

Miközben a pörköltet fogyasztották, pár mondatot váltottak egymással.

- Parancsnok, tartsa szemmel a szakácsot! Mr. Karacas azt állítja, civilként jelentkezett a hajóra. Amit a küldetésünk jellegéből kifolyólag nehezen tudok elképzelni.

- Valóban érdekes. De, hogy jutott fel a kompra, és a hajóra úgy, hogy nem tűnt fel a tiszteknek? – tette fel a kelonai nő a költői kérdést.

A kapitány egyetértően bólintott.

- Egyelőre csak figyeljék meg, nehogy támadásba lendüljön! – mondta halkan a Biztonsági főtisztnek a Kapitány.

- Értem! – válaszolt a nő.

Két órával később a Doktor hívta Wildman Első tisztet.

- Wildman parancsnok, itt Dr. Areon Sanders, a hajóorvos, kérem, válaszoljon! – érkezett a hívás a kommunikátoron.

- Itt Wildman Első tiszt, parancsoljon Doktor! – válaszolt Naomi.

- Parancsnok, valamilyen vírusos megbetegedést észleltünk. A Kapitány és Myrian parancsnok-helyettes a gyengélkedőn vannak, viszont javaslom, hogy azonnal rendeljen el SÁRGA RIADÓT és zárja karanténba az étkezdét, továbbá adja utasításba, hogy a teljes legénység jelenjen meg orvosi vizsgálaton! – javasolta a Doktor.

- Értem Doktor! – válaszolt Wildman, majd a Hídon lévő tisztekhez fordult.

– SÁRGA RIADÓ!

Mr. Borikk, a Kantint azonnal helyezzék karantén alá! Rendeljen oda biztonságiakat, senki nem hagyhatja el a helyiséget, amíg az orvosi csapat nem engedélyezi! – adta ki a parancsot, melyet Borikk, a hadnagyi rangban lévő Taktikai Segéd Hologram teljesített, majd folytatta az Első tiszt – Ms. Bryce, vissza normál térbe, Egynegyed impulzusra váltunk! – adta ki a parancsot a Kormányosnak.

A USS COLOMBUS kilépett a szubtérből, vissza a normáltérbe, és egynegyed impulzus meghajtással haladtak csak tovább.

A teljes legénységnek jelentkeznie kellett orvosi vizsgálaton a parancs szerint, melyre folyamatosan szintenként érkeztek a legénység tagjai, az étkezdét, pedig karantén alá vonták.

Dr. Sanders és Robert órák óta vették a vérmintákat, melyeket azonnal vizsgáltak is, hogy kiderüljön a COLOMBUS új legénységének a tagjai közé is sikerült-e beférkőznie a szakadár Sulibán terroristáknak.

Amikor a főtisztek következtek Mareq hadnagy érkezett elsőként a vizsgálatra. Amikor Dr. Sanders meglátta, szerette volna elkerülni, de nem tudta, mivel Robert éppen egy másik matrózt vizsgált.

- Kérem, várjon az OSH hamarosan megvizsgálja. – mondta a földi férfi a kelonainak.

- Ugyan már Doktor! Vizsgáljon meg! Kérem! – kérlelte Mareq a másik férfit, aki látta, hogy nem tudja elkerülni a dolgot, így neki kezdett a vizsgálatnak.

Miközben az orvos vizsgálta a trikorderrel, a kelonai férfi igyekezett beszédbe elegyedni vele.

- Hogy van a nővérem? – érdeklődött Mareq.

- A helyzethez képest, jól van, ne aggódjon érte! – válaszolt Sanders.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el, hogy a COLOMBUS-on fogok szolgálni! – mondta Mareq.

- Sajnálhatja is Hadnagy! Örülhet, hogy nem jelentem a Kapitánynak, vagy kérem az áthelyezését másik hajóra! – válaszolt a doktor éles hangnemben.

A kelonai próbált kedves lenni Sanders-szel, de akárcsak egy andóriai jégheggyel beszélt volna, minden próbálkozása kudarcba fulladt.

- Most komolyan, ezen húztad fel magad ennyire? Azt hittem jól érezted magad velem! Életem egyik legjobb estéje volt! – mondta Mareq, a kelonaiaktól ismert buja, csábító hangon, miközben megfogta a Doktor karját, aki erre válaszként egy mintavevő tűvel megszúrta a kelonait, aki erre összerándult.

- Aeron! – emelte fel a hangját Mareq.

- Elnézést, de a mintavétel a vizsgálat része! – válaszolt flegmán az orvos. – Végeztünk, elmehet Hadnagy! – mondta.

A kelonai megfogta ismét a karját a másik férfinak.

-   Aeron Sanders, sajnálom! Ez egy nagyon hosszú küldetés lesz, remélem, megenyhül idővel a szíved! – mondta miközben bal tenyerét a férfi mellkasára tette.

Néhány pillanat múlva a két férfi tekintete találkozott és Sanders nem bírt tovább haragudni a kelonaira.

- Nem haragszom. De kérlek, most menj! Sokan vannak még, akiket meg kell vizsgálnom! – kérte a Doktor.

A kelonai-n látszott a csalódottság, hiszen az intimitás erősen részét képezi a társadalmuknak, és ahogy az örömöt, a testiséget, úgy a testi és a lelki fájdalmat is sokkal jobban élik meg, mint más fajok.

Mareq megfordította a doktor jobb kézfejét, és ujjaival végig simította a tenyerét, ez volt a fájó búcsú, vagy egy nehéz elköszönés jelképe a kelonaiak körében. Ezután felállt a székről, majd megigazította zubbonyát a kelonai és távozott a gyengélkedőről.

A Doktor, Robert és az orvosi személyzet folytatta a vérvételeket.

Dr. Sanders és orvosi csapata az Étkezdében tartozkodók kivételével már mindenki vérét megvizsgálták a hajón, és legnagyobb megkönnyebbülésükre senkinél nem találtak romulán DNS-t, így nem maradt más hátra, mint, hogy a Kantinban rekedteket is megvizsgálják. Mivel nem tudták, hogy az ott lévő emberek közül bárki lehet-e Shinzon Hívő, romulán szakadár-terrorista, ezért csak a főtiszt és az OSH mehettek be az étkezdébe, hogy a kis titkos küldetést ne buktassák le, ezért védő ruhába ment be Dr. Sanders, persze Robertnek hologram lévén nem volt szüksége védő ruházatra.

A két orvos belépett az addig lezárt terembe, ahol nagyjából tízenöten tartózkodtak a legénység tagjai közül.

Miközben az OSH elkezdte megvizsgálni az első matrózt, aki az egyik asztalnál ült, addig Dr. Sanders egy trikorderrel a replikátorokat és a konyhát kezdte el vizsgálni.

- Áhh, kedves Doktorom! Végre ide értek! – mondta kicsit letört hangon a daktari, akin látszódott, hogy nem igazán érzi kényelmesen magát – Azt hiszem én is elkaptam a fertőzést. Nem igazán érzem jól magam. – mondta az idegen, aki valóban zavartnak látszott.

- Nyugodjon meg Mr. Karacas! Nem lesz semmi baj! Nyújtsa a karját, vérmintát kell vennem Öntől is. – válaszolt a Doktor.

Ohh arra semmi szükség kedves Doktorom! A trikorderével egész biztos megtudja állapítani, hogy elkaptam-e a fertőzést. – vonakodott a daktari a vérvizsgálat hallatán.

- Sajnálom, nincs kivétel! Orvosi előírás. Kérem, nyújtsa a karját! – válaszolt határozottan a Doktor.

A férfi vonakodott odanyújtani a karját, mire Sanders és Robert is kiélezett figyelemmel várta mi történik.

Robert abba hagyta éppen az egyik Vulcani vizsgálatát, amikor, a daktari férfi ellökte Dr. Sanderst és az egyik kijárat felé sietve távozott.

- Álljon meg! – üvöltött az idegen után a Doktor, majd ő maga is utána eredt.  

Amikor a daktari férfi kinyitotta az ajtót, két biztonsági őr állt az ajtóban, ám mind kettőt könnyedén leterítette, főleg a másodikat, miután az elsőtől elvette a fegyverét és a fézerrel elkábította a másik őrt, majd futásnak eredt a folyosón.

- Dr. Sanders, a biztonságiaknak! – jelentkezett a kommunikátorán – Biztonsági riadó a 8-as fedélzeten! Egy daktari férfinek látszó lény menekül. Fézer van nála. – jelentette.

- Maradjanak a helyükön Doktor, már úton vagyunk. – jött a válasz Myra Myriantól, aki egy biztonsági osztaggal a szökevény nyomába eredt.

- Sanders Karacas-nak! Hall engem? – Bármit is tett, vagy készül tenni, még nem késő! Ne rontson tovább a helyzetén! – mondta a Doktor a kommunikátoron keresztül.

A daktari ellenállás nélkül tudott eljutni a turbóliftig miután a legénység nagy része a szállásán volt, akik meg nem, azok a munka állomásukon tartózkodtak a sárga riadó miatt.

Az étkezdétől négy szinttel lejjebb volt a Hangár, így nem kellett nagy utat megtennie Karacasnak, ezért azt gondolta több esélye lesz a szökésre. Mikor kilépett a turbóliftből, Myrian Parancsnok-helyettes már egy osztag biztonsági emberrel felfegyverkezve várta a turboliftnél.

- Le van tartoztatva! Dobja el fegyvert! – utasította Myrian – Csak nyugodtan! Semmi meggondolatlanság! –

Karacasnak nem volt sok választási lehetősége, kénytelen volt megadni magát. A fegyvert átnyújtotta az egyik biztonsági embernek, majd lesütötte a fejét.

- Myrian a Hídnak! – jelentkezett be a kommunikátoron. – Kapitány, elkaptuk a daktari szökevényt. – jelentette.

- Szép munka Parancsnok-helyettes! – válaszolt Orvell Kapitány.

Miközben Karacas-t az egyik cellába zárták, addig Orvell kapitány visszatért a Hídra és lefújta a sárga riadót, valamint tájékoztatta a tiszteket, hogy semmilyen fertőzés veszély nem történt, mindössze így tudtak anélkül mintát venni a legénység tagjaitól, hogy az esetleges Shinzon Hívő terroristák támadást hajthassanak végre.

Pár órával később Orvell Kapitány és Dr. Sanders elmentek a fogdába és meglátogatták a foglyot.

- Parancsnok-helyettes! – köszöntötte a női tisztet a Kapitány.

- Kapitány, Doktor! – válaszolt a két tisztnek, majd folytatta – Eddig nem mondott semmit. Doktor, Önnek sikerült megtudnia valamit? – kérdezte a kelonai nő.

- Megvizsgáltam a vérmintát. – mondta Sanders – Ami jó hír, hogy a genom szekvenszer alapján valóban daktari, semmilyen módosított DNS nyomot nem találtam. Nem romulán, annyi biztos. – mondta.

- Akkor a rossz hír, hogy fogalmunk sincs, hogy jutott a hajóra, és nem tudjuk miért menekült. – állapította meg Orvell Kapitány.

- A Föderációs Biztonsági Szolgálat körözési listáján sincs fenn. – jelentette Myrian Parancsnok-helyettes.

Ezután a Doktor, Myra és Orvell Kapitány a cellához sétáltak, melyet erőtér védett.

- Karacas, miért csinálta ezt az egészet? – érdeklődött a Kapitány.

- Kapitányom! – törte meg a csendjét a daktari, aki azóta egy szót sem szólt, hogy elfogták. – Örülök, hogy újra látom! – mondta kicsit kedve szegett, de némiképpen nyájas hangon.

- Miért menekült Karacas? – kérdezte a doktor.

- Ohh, kedves Doktorom, azt sajnos nem áll módomban elmondani. – válaszolt a daktari.

- Nagyon sok kérdés merül fel Önnel kapcsolatban Mr. Karacas! Egyáltalán ez a valódi neve? Vagy akár elmondhatná, hogy jutott fel egy Föderációs csillaghajóra és mi a célja? – kérdezett ismét a Kapitány.

- A nevem Karacas, efelől biztosíthatom Kapitányom! Az sem volt hazugság, amikor azt mondtam, hogy ha gondja van, forduljon hozzám, mindenre van receptem! De sajnos ennél többet nem segíthetek most Önöknek. – válaszolt a daktari.

- Ha ezt szeretné! ... Amint megérkezünk a Vulcanra, átadjuk a hatóságoknak. A Flottaparancsnokság majd eldönti, mihez kezdjenek Önnel. – mondta Orvell Kapitány, kicsit közönyös hangon.   

- Ha gondolja Kapitányom… - válaszolt elcsukló hangon a daktari.

Mivel nem tudtak szót érteni, ezért a Föderációs tisztek ezután elhagyták a Fogdát.

- Hajónapló, kiegészítés.

Nem sokkal az utunk megkezdése után a legénység tagjai szembesültek korábbi életükből hozott kapcsolataik nehézségeivel. Vannak akik, könnyebben elfogadják az új helyzetet és akadnak, akik kevésbé. Bár induláskor úgy tűnt, hogy az utunkat a Delta Kvadránsig nem csak replikált ételekket fogyasztva kell majd töltenünk, most mégis úgy tűnik, hogy szakács nélkül marad a COLOMBUS legénysége. – készítette a bejegyzést Orvell Kapitány.

Aznap az esti műszak idejére már csak replikált ételt ehetett a legénység, mivel a hajó szakácsa a cellában várta, hogy a Vulcanra érjenek.

Sokan el sem mentek az Étkezdébe, így Icheb és Naomi Wildman is a maguk szobájában fogyasztották el a vacsorájukat. Icheb egy olyan holofényképet nézegetett, amin Naomival még a Parancsnoki képzés előtti nyáron készült róluk.

A brunali férfi egész délután azon gondolkodott, amit Naomi mondott neki, és szíve szerint örült neki, hogy újra láthatja a nőt, de a büszkesége is ott volt, mint oly sokszor régebben is, ezzel pedig nehezen tudott megküzdeni.

A hajó kelonai testvérpárosa, Myra és Mareq aznap este együtt vacsoráztak Myra szállásán.

Mareq érkezését követően csendes volt, nem igen szólt a vacsora kezdetéig. Egyfelől ott volt az indulás utáni feszültség kettejük között, ugyanakkor Myra látta, hogy Mareq-et zavarja valami.

- Nagy butaságot csináltál. – mondta a nő öccsének, miközben éppen feltálalta a replikátorban készített vacsorát. A menü, Sült Kusada hal volt ingrez növénnyel, ami egy hagyományos kelonai étel volt.

A kelonai konyha művészet örömmel használt különböző halakat, melyeket a kristálytiszta kelonai óceánokban halásztak, az ingrez növény egy vörös húsú, leveles zöldség féle volt, ami leginkább burgonyára hasonlított az ízét tekintve.  

- Tudom, hogy nem lett volna szabad. De nagyon megnyerő személyiség, és a szemében olyan érzelmi láng lobog, aminek nem lehetett ellenállni. – válaszolt a kelonai férfi. Nővére felhúzta a szemöldökét, miközben neki láttak elfogyasztani a Kusada halat.

- Csillagflotta tiszt vagy Mareq! Ne felejtsd el, hogy ezért áldoztuk fel a korábbi életünket, a családunkat! – emlékeztette a múltra a férfit a nővére.

- Persze, tudom, hogy mit hagytunk hátra, de attól még kelonaiak vagyunk! Aeron pedig… olyan… - próbálta megfogalmazni, amit a doktorról gondolt, miközben hallatszódott a hangján a mély érzelmi töltés.

- Olyan, mintha megtaláltad volna a másik feled? – kérdezett rá Myra.

- Valami olyasmi. – válaszolt halkan - Ne értsd félre, tudom, hogy még fiatal vagyok hozzá, de ő valahogy más, mint az eddigiek. Olyan, mintha ő lenne a Volim-om – válaszolt Mareq.

Myra egy újabb falat halat nyelt le, majd kicsit gondolkodott.

- Akkor tegyél meg mindent érte! - válaszolt.

A kelonaiakra jellemző volt, hogy az intimitás, az érzelmi világ, az érzékiség jellemezte őket, és lételemük volt a csábítás, egészen addig, amíg meg nem találták a Volimjukat, akivel összekötik életüket. Ha egy kelonai megtalálja a Volimját, onnantól kezdve a csábítás már csak egy személyre korlátozódik, és hűséges monogámiában folytatják életüket.

- Félek, hogy a kis játékommal elszúrtam a dolgot. Haragszik rám, vagy legalább is neheztel azért, hogy nem szóltam neki, hogy én is itt fogok szolgálni. – mondta a férfi.

- Mondom, hogy nagy butaságot csináltál. – vágott rá Myra egy kicsit fölényeskedve, majd letette az evőeszközt a kezéből, és átnyúlva az asztalon megfogta öccse karját.

- Ne aggódj, megoldódik ez a dolog köztetek! Mondd el neki, mit érzel! Persze csak ha biztos vagy benne, hogy tényleg ő a Volim-od! – javasolta a nő.

- Nem tudom, hogy ő készen áll-e erre. De azt se tudom, hogy én készen állok-e a Volim szertartásra. – vallotta be Mareq.

- Ez majd kiderül. De ne felejtsd el, hogy ki vagy! Ahogyan azt se, hogy ő ember, neki más lesz megélnie ezt az egészet. – mondta megnyugtató hangon a nő, ezzel átadva a nyugalom érzését öccsének is.

- Köszönöm nővérem! – mondta Mareq – Tudom, hogy Neked sem egyszerű, de mindig számíthatsz rám! – utalt erre a családjukat súlytó problémákra.

Myra a fiú szívére tette a kezét, Mareq pedig Myráéra, ezzel olyan biztonságérzet járta át mindkettőjüket, hogy nem kellettek szavak arra, hogy tudják, hogy mindketten számíthatnak egymásra.

Ezután folytatták a vacsorájukat és már kicsit vidámabb témáról beszélgettek.