Csillagidő: 79203.6

Csillag Flotta Főparancsnokság, San Francisco, Föld

Kathryn Janeway Admirális a Flotta Akadémián tartott szokásos keddi előadását a Harogin társadalom hierarchikus felépítéséről a parancsnoki program új kadétjai számára, amikor meg kellett szakítani előadását egy bejövő hívás miatt.

- Janeway Admirális, bocsásson meg a zavarásért, fontos hívása érkezett. – mondta a hang a kommunikátoron.

- A Kadétok legnagyobb örömére a Delta Kvadráns legszívósabb népéről tartok éppen előadást, biztosan várhat az üzenet. – válaszolt Janeway.
A teremben ülő kadétok összenevettek az elhangzottakon, az Admirális egy sanda mosoly kíséretében még meg is vonta a vállát.

- Neelix Nagykövet Úr keresi Önt az Új Talaxiáról. Az üzenet szerint sürgős ügyben. – jött a válasz.
Janeway Admirális arcáról eltűnt a mosoly, és a flotta admirálisok komor ábrázatát vette fel.

- Azonnal megyek, kérem, kapcsolják az irodámba! – adta ki az utasítást az Admirális.

- Kedves Kadétjaim a mai napra ennyi jutott a rettegett Haroginok-ból. Kérem jövőhétre készüljenek fel a „Préda és a vadászok viszonya” című fejezetből!
A kadétok bólintottak, majd tábla gépeiket elpakolva befejezték az órát.

Janeway Admirális visszatért a saját irodájába, mely a Parancsnokság keleti szárnyában volt.
Mikor belépett az irodába először egy csésze kávét kért a replikátortól, majd helyet foglalt a hatalmas dolgozó asztal mögött.
A terem fehér falai tágasabbá tették az amúgy sem kis irodát, mely több emléket is őrzött a Delta Kvadránsban töltött hét hosszú esztendőből.

Az Admirális asztalán egy holoképen a USS VOYAGER csillaghajó legénysége volt látható, Chakotay, Hetes, Tuvok, Harry Kim, Tom Paris, B’Elanna Torres, a Doktor és Neelix társaságában.
Az Admirális megérintette a képet, majd elmosolyodott, egyfajta keserédes örömet érzett, hiszen régi legénységének néhány tagjával már hosszú évek óta nem találkozott.

- Computer, kapcsold a bejövő hívást! – adta ki a parancsot a főcomputernek. A kijelzőn Neelix arca jelent meg, bár az adás minősége nem volt teljesen jó, hiszen a 40.000 fényévre lévő jel forrásról a transz-galaktikus átjátszón át jött az üzenet.

- Drága Neelix! – Üdvözölte Janeway a talaxiait.

- Kap…Bocsánat, Admirális! Örülök, hogy látom! – válaszolt a talaxiai nagykövet.

- Régen beszéltünk már, hogy vannak? Hogy áll Új Talaxia építése? –

- Sajnos valóban régen volt már, hogy beszéltünk! Teendőim akadnak bőven, és amellett nagyapaként is helyt kell állnom. – válaszolt Neelix a tőle megszokott kedves hangon.

- Mr. Neelix, maga érti a legjobban, a gyerekek nyelvét, biztos Ön a legjobb nagyapa, akit ismerek a Delta Kvadránsban! – mondta Janeway, majd folytatta – Minek köszönhetem a hívását?

- Admirális, segítségért kell Önhöz fordulnom! – mondta Neelix. – Veszély fenyegeti a Delta Kvadránst, az évtizedekig tartó béke után, most egy olyan háború körvonalazódik, mely nem csak a Delta kvadráns népeire lesz kihatással! – mondta.

- Hallgatom Mr. Neelix! Meséljen el mindent! Mi történt? Ki fenyegeti magukat? – kérdezte Janeway.
Neelix és az Admirális közel három órán keresztül beszélgettek, miután Janeway átváltott biztonságos, védett csatornára.

- Kérem, Mr. Neelix kövessen el minden Önhöz telhetőt, hogy megelőzzük ezt a szörnyű háborút! A Föderáció nem fogja cserben hagyni Önöket, ez megígérem! – mondta az Admirális.

- Máris munkához látok! – jött a válasz a talaxiaitól.

- Vigyázzon magára drága barátom! – ezzel elköszönt az Admirális és a talaxiai férfi egymástól.

 A beszélgetést követően Janeway Admirális eltűnődött, majd kezdeményezte a Csillag Flotta Admirálisainak az összehívását az aggasztó ügy kapcsán amit Neelix Nagykövet tárt elé nemrégiben.

Naomi Wildman parancsnokot nem régiben nevezték ki az Akadémiai tanulmányait követően. Első küldetését a USS TITAN-on kezdte volna meg, de az utolsó pillanatban visszavonták a parancsot és visszarendelték a Főparancsnokságra.

Naomi a USS VOYAGER-en született, miután a legénység a Delta Kvadránsban rekedt 70.000 fényévre a Föderációtól. Élete első hét évét a csillaghajón töltötte és megannyi, a mai napig tartó barátságot kötött a legénység többi tagjával.

Megérkezve a főtanácsteremhez egy előhelyiségben kellett várakoznia, miközben a csalódottság teljes mértéke hatotta át, remélte, hogy mentora, Janeway Admirális elmagyarázza, mi történt, mi oka volt annak, hogy a megbízatásra vonatkozó parancsát visszavonták.

Már majdnem húsz perce várakozott, amikor kinyílt a tanácsterem ajtaja, és távoztak a csillagflotta admirálisok a teremből.

Naomi felállt és tisztelget a neves csillagflotta admirálisok előtt, akik egykoron neves hajók, neves kapitányai voltak.

Az idős Woolsey Admirális és LaForge Admirális is köszöntötték a félig ember, félig ktariai származású lányt.

Miután mindenki elhagyta a tanácstermet, Naomi belépett a helyiségbe, ahol már csak Janeway Admirális üldögélt egy táblagéppel a kezében. Mikor feltekintett, széles mosoly ült az arcára és azonnal felállt, hogy üdvözölje régi barátját.

- Admirális! – köszöntötte a fiatalabb nő a másikat.

- Parancsnok! – viszonozta az üdvözlést az Admirális, majd odalépett a fiatalabbhoz és megölelte.

- Admirális, mondja el, kérem, mi történt, miért vonták vissza a szolgálati parancsom? Már felvettek a TITAN legénységének a névsorába beszálláskor, amikor közölték, hogy azonnal térjek vissza a főparancsnokságra.

- Ne haragudj kérlek! Én voltam, én adtam utasítást Taylor Kapitánynak, hogy küldjön vissza hozzám. –

- Értem Admirális, de történt valami? A Szüleim jól vannak? – kérdezett vissza Naomi.

- Igen, természetesen Samantha és az édesapja is jól vannak! Nem róluk van szó! – válaszolt Janeway.

- Akkor nem értem. –

- Egy másik rokonáról van szó. Egy régi barátról. – közben az admirális a replikátorhoz sétált – Computer, két Raktajino-t kérünk! – majd átnyújtotta a klingon kávét a fiatalabb nőnek.

- Azt hittem, leszokott a kávéról Admirális. – jelentette ki meglepődve Naomi, de Janeway csak elmosolyodott mielőtt válaszolt volna és mélyen beszívta a klingon kávé illatát.

- Ez nem is kávé, csak Raktajino! - mondta mosolyogva, majd folytatta - Vannak szokások, amikhez néha visszatérünk. Vannak dolgok az életben melyek korábban az életünk részét képezték, és bár egy rövid időre elhagyjuk, otthagyjuk őket, de időnként visszatérünk hozzájuk.

Natheniel Orvell parancsnok-helyettes a USS RHODE ISLAND fedélzetén szolgált, Harry Kim Kapitány első tisztjeként kinevezése óta eltelt két és fél évben.

A harminchárom éves tiszt és csapata a hajdani romulán semleges zóna környékén végzett küldetéseket az utóbbi két évben, feladatuk a Romulán területek helyzetének megfigyelése volt. Két napja Kim Kapitány egy eligazításon tájékoztatta, hogy Orvell Parancsnokot visszarendelték a Földre, a Flotta Parancsnokságra, de ennél több információt nem tudtak Neki adni, így egy közeli Bolián csillaghajó ajánlotta fel, hogy elviszik az első tisztet a Földre.

Miután bejelentkezett a Parancsnokságon azt az utasítást kapta, hogy térjen vissza szállására és majd 22 órakor keresni fogják a Csillagflotta hajók Múzeumától.

Orvell így is tett, hazatért szállására, majd türelmesen várta, hogy jelentkezzen a Múzeum megbízottja.

Nem sokkal 22 óra után hívás érkezett a Főparancsnokságról, hogy engedélyezett transzportálást kérnek jóváhagyni.

A fiatal férfi jelezte, hogy engedélyezi a transzport tevékenységet, de ahelyett, hogy ő hozzá érkezett volna valaki, helyette Orvellt transzportálták el egy idegen helyre.

Natheniel Orvell hihetetlenül meglepődött, amikor egy csillaghajó hídján találta magát a transzportálást követően.

Valami nem volt rendben, hiszen zúgott a sziréna, vörös riadó volt érvényben, a hajó hídján az emberek a pozíciójukat elfoglalva várták a parancsot a kapitánytól, de a kapitány székében Orvell ült – miután valakik oda transzportálták.

A kezdeti meglepettségét követően a férfi megpróbálta felmérni a körülményeket, így az első tippje az volt, hogy bárki is tréfál vele, egész biztosan egy holofedélzeten van, ahol éppen valamilyen harci riadót szimuláló programba került.

 - Computer, program vége! – adta ki a parancsot, de semmi nem történt.

- Computer, állítsd le a programot! – adta ki újra a parancsot, melyre a Computer válaszolt.

* Nem értelmezhető parancs. Kérem, fogalmazza újra a parancsot! *- jött a gép válasza.

 Orvellt ez már kicsit zavarta, és minek után nem tudta, hogy mi történhetett, ezért úgy döntött felveszi a kapcsolatot a legénység tagjaival.

Ismeretlen volt számára a hajó hídja, vagy legalább is látta már korábban valamikor, de abban biztos volt, hogy nem a RHODES ISLAND-en van. A kapitányi szék mellett helyezkedett el az első tiszt helye, de abban nem ült senki, így próbált más kontaktot keresni. Parancsnok, helyzetjelentést!

- Kapitány, újabb Vidián hajók vesznek fel támadó alakzatot. – jött az idegen válasz egy arctalan tiszt alakjától.

- Kapitány, sérültek a hármas és négyes fedélzeten. – vágott közbe egy zászlós.

- Minden energiát az elülső fézereknek! Célozzák a vezérhajót, csak mozgás képtelenné tesszük őket! – adta ki a parancsot Orvell, majd kiadta a tűz parancsot.

Ekkor a parancsnoki eligazító ajtaja nyílt ki, és megmerevedett minden és mindenki a Hídon.

Orvell felállt a kapitányi székből majd az újonnan megjelent személy felé fordult.

- Janeway Admirális! – lepődött meg Orvell, miközben tisztelgett az előljárójának.

- Pihenj, Parancsnok! – adta ki a parancsot Janeway, majd folytatta, miközben oda sétált a fiatal férfihoz és finoman a vállára tette a kezét – Üdvözlöm Önt a Delta Kvadránsban! – mosolyodott el a korosabb nő, majd folytatta - Okos döntés a vezérhajót célba venni, ha egy Klingon Ragadozó Madárról vagy egy Romulán fregattról van szó… de egy Vidián támadás esetén tudnia kell, hogy csoportosan, több hullámban érkeznek, de vezérhajó nélkül támadnak a Vidiánok, majd miután megbénítják a hajóját, átsugároznak a fedélzetre. – mondta a tanmesét az Admirális.

- Delta Kvadráns, a USS VOYAGER hídja. – jelentette ki kicsit meglepődve Orvell, aki nem igazán tudta még összerakni mi történik vele.

- Parancsnok, mondja, mit tud a Vidiánokról? – kérdezte érdeklődve Janeway a fiatal csillagflotta tisztet.

- Egy krónikus betegségben szenvedő faj a Delta Kvadránsban, akik többször támadtak a VOYAGER legénységére, annak érdekében, hogy ellopják más élőlények szerveit, akiké valamelyest kompatibilis az övékkel. – válaszolt Orvell.

- Valóban. Nos, Parancsnok, a Vidiánok egy a rengeteg veszélyes és érdekes faj közül, akikkel az utunk során találkoztunk.

Örülök, hogy személyesen is megismerhetem Önt Natheniel! Mr. Kim csak jót mesélt az első tisztjéről! – váltott kicsit barátibb, közvetlenebb hangnemre az Admirális.

- A Kapitány sokszor elfogult a tisztjeit illetően. – élcelődött magán Orvell, miközben odasétáltak a VOYAGER hídjának a műveleti tisztjéhez, aki addig arctalan alak volt, most felvette a fiatalkori Harry Kim zászlós ábrázatát. Janeway nagyon kuncogott a kijelentésen, majd megérintette a hologram arcát.

- Biztos a saját kapitányától tanulta. – nevetett Janeway, majd folytatta – Harry volt az egyik legcsodálatosabb tiszt, akivel együtt szolgáltam a Delta Kvadránsban, és a Flotta egyik legjobb kapitánya lett belőle. –

- Egyet értek Admirális, jobb kapitányt nem is kívánhatnék magunknak a feladatunkra tekintettel. Megengedi Admirális, hogy feltegyek egy kérdést Önnek? – kérdezte a tiszt.

- Csak nyugodtan fiam! – jött a nő válasza.

- A Romulán területeken dúló zavargások és polgárháború miatt nagyon fontos, hogy a Kapitány teljes legénységgel jelen legyen, ugyanakkor a visszavezénylési parancsom nem tartalmazta, miért rendeltek vissza a Földre. Kérem, Admirális segítsen, hogy mihamarabb rendeződhessen a dolog, ami miatt itt vagyok és visszatérhessek a RHODE ISLAND-re! – kérlelte Orvell Janeway-t.

Az Admirális lesétált a hátsó pulpitusról, a parancsnoki állásra, majd megfordult a fiatalabb tiszt irányába.

- Sajnálom Mr. Orvell, de nem teljesíthetem a kérését. A Flotta Parancsnokság az én javaslatomra hívta Önt vissza a Földre. – válaszolt Janeway, miközben Orvell kérdően tekintett rá – Kim Kapitány javasolta Önt a feladatra, mellyel megkívánjuk bízni. Ahogy mondtam korábban is, úgy vélem Mr. Kim a Flotta egyik legjobb kapitánya, emellett régi barátom, így hallgatok a tanácsaira. – mondta. – Mr. Orvell átvezényeljük a USS COLOMBUS-ra. – Orvell láthatóan nem ismerte az említett hajót.

- USS COLOMBUS? Admirális tisztelettel, de nem ismerem a hajót vagy a kapitányát. Esetleg a 31-es Szekció kötelékébe tartozik? – érdeklődött a fiatal tiszt.

- Nem ismerheti a hajót, hiszen még csak most készült el. A Flotta legújabb fejlesztése. – válaszolt Janeway, miközben átállította a programot a holo távvezérlőjén, ami a karján volt.

A USS VOYAGER hídja eltűnt, helyette megjelent a 311-es Hajóépítő Állomás, ahol az új hajó volt látható.

- Egy hibrid hajó? – érdeklődött Orvell meglepetten. Janeway Admirális büszkén megemelte a hangját miközben válaszolt.

- Cross-Intrepid osztályú, taktikai, tudományos felfedező hajó. 18 fedélzet, 200 fős legénység, antianyag hajtómű és transztértekercs meghajtás. Deflektor és Ablatív pajzzsal felszerelt, a fegyverzetet 4 fézer sor, fotontorpedok és tricobalt torpedók adják. Hármas típusú Bioneurális áramkörök biztosítják a főcomputer zavartalan működését. – mesélte az Admirális Orvell-nek a hajó tulajdonságait.

- Lélegzetelállító, az biztos! – értettek egyet.

- Ki lesz a hajó kapitánya? – kérdezte Orvell, Janeway Admirális pedig úgy közölte vele a dolgot, mintha csak a szerencsejátékról beszélgetne egy Ferengivel.

- Natheniel Orvell Kapitány. – válaszolt Janeway, erre a férfi pupillái akkorára tágultak, hogy ha akarta volna se tudta volna elrejteni meglepettségét.

- ÉN? Kérdezett vissza Orvell.

- Igen Mr. Orvell! A Flotta Parancsnokság ezennel kinevezi Önt a Bolygók Egyesület Föderációjának Csillagflotta kapitányává! – némi hatásszünetet tartott – Gratulálok Kapitány! – mondta Janeway.

Orvell hirtelen azt se tudta mit mondjon, csak megköszönni tudta az Admirálisnak.

- Az Ön érdeme Mr. Orvell! Kitartó munkája és elhivatott hozzáállása Harry Kim Kapitány elsőtisztjeként, bizonyította, hogy alkalmas a Csillagflotta egyenruhájához és a Flotta kapitányi címének a betöltésére. – mondta Janeway Admirális, ez pedig nagyon jól esett az új kapitánynak. De az idősebb nő folytatta.

- Nem lesz könnyű feladat, amivel megbízzuk fiam! Saját hajó, saját felelősség! Olyan helyre kell vezetnie majd a legénységét, ahol még ember azelőtt nem járt! – kezdte Janeway, közben Orvell figyelmesen hallgatta őt, ezért nem is akarta félbe szakítani a nő mondandóját. – Nemrégiben üzenetet kaptam egy régi baráttól a Delta Kvadránsban, aki arra figyelmeztetett, hogy olyan háború közeleg, amihez mérhető csak a Domínium ellen vívott háborúnk volt. A fenyegetés a Delta és a Béta Kvadráns népeit sodorhatja egy végelláthatatlan, totális háborúba, amit a Föderáció nem szeretne. – vázolta Janeway a küldetést nagy vonalakban. – Már egy ideje tervezzük, hogy olyan hosszú távú küldetésekre indítsunk hajókat, amikkel visszajuthatunk a Delta Kvadránsba és újra fel akarjuk venni a kapcsolatot a Domíniummal is. Így született meg a Cross-Intrepid osztály. – mondta a nő.

- Értem Admirális. Minden tudásommal azon leszek, hogy megelőzhessük a háború kitörését! – mondta Orvell.

- Kapitány, eddig összesen csak két Föderációs hajó járt a Delta Kvadránsban, és csak a VOYAGER-nek sikerült haza térnie. Sok év telt el azóta, információink szerint megváltoztak a politikai, katonai erőviszonyok, főként a Borg pusztulása után. Ezért úgy gondoltam, hogy szüksége lesz olyan tisztekre, akik jól ismerik a Delta Kvadránst. Az első tisztje és a főgépésze segítségére lesznek mindenben. – mondta Janeway.

- Köszönöm Admirális! – fejezte ki háláját Orvell.

- A küldetésük nem titkos, de veszélyes területeken kell átkelniük, köztük a polgárháború sújtotta Romulán űrön át. Ön jól ismeri a romulánokat Kapitány, ismeri a polgárháborús viszonyokat is. Amint elhagyják a Semleges Zónát csak magukra támaszkodhatnak majd! – vázolta a helyzetet a nő, Orvell jelezte, hogy megértette a küldetés veszélyességét.

- Most térjen vissza a szállására Kapitány, negyvennyolc óra múlva indulásra kész a COLOMBUS, már zajlik a rakomány beszállítása, a legénység 12 órával az indulás előtt kezdi meg a beszállást. Indulás előtt eligazítást tartunk. –

- Értettem Admirális! Köszönöm a bizalmat! – Mondta Orvell Kapitány.

- Ahogy, Tuvok parancsnok szokta mondani, „Hosszú eredményes életet” Kapitány! – köszönt el Vulcani módon az Admirális Orvell Kapitánytól.

Janway Admirális transzportált a holografikus hajó hídjáról, Orvell még kicsit elmerengett a helyiségben, végig nézte a terem berendezéseit, majd maga is kérte a transzportálást.

Miután visszatért a szállására Orvell eldobta magát a kanapéján és hihetetlen elégedettség töltötte el. Pár éve nevezték ki parancsnoknak, akkor került a USS RHODES ISLAND fedélzetére, most pedig saját hajót kap, saját legénységgel…mint Natheniel Orvell Kapitány.
Ezzel egy gyerekkori álma teljesülhetett.

Még aznap este kommlinket küldött az édesanyjának és az öccsének, akit nem sokkal korábban tüntettek ki hadnagyi fokozattal, és most a Xindi űrnél állomásozott. Natheniel Orvell harminchárom éves volt, míg öccse három évvel fiatalabb, mindketten a Flotta Akadémián végeztek, ezért Édesanyjuk rettenetesen büszke volt gyermekeire.   

A korábbi legénysége közül minden bizonnyal senki nem tart vele a COLOMBUS küldetésén, hiszen nincs tudomása róla, hogy bárki mást visszarendeltek volna a Parancsnokságra. A Flotta kapitányaként persze kezdeményezhetné valamely régi bajtársa áthelyezését, de tudta, hogy korábbi Kapitányának, Harry Kim-nek legalább annyira szüksége van a jó legénységre, mint neki.

Egy több évig tartó küldetés a Béta és Delta Kvadránsban, ahol még ember nem járt korábban, ráadásul olyan nagy Csillagflotta tagokkal szolgálhat majd egy hajón, mint a VOYAGER korábbi legénységének két tagja. Bár azt nem mondta az Admirális, hogy kik lesznek a tagok, csak azt, hogy az Első tisztje és a Főgépész lesznek azok. Persze nyilván a veterán flotta tisztre gondolt először, Chakotay Parancsnokra, aki a Voyager első tisztje is volt, de, ő már évek óta leszerelt a Flotta kötelékéből. Bár vészterhes idők közelednek, bármi lehetséges. A főgépész pozíciójára sokkal több olyan személy jutott eszébe aki, ismerheti a Delta Kvadránst, köztük Torres Hadnagy, vagy Hét-Kilenced de akár még Barclay hadnagy is szóba kerülhet, hiszen mind kiváló gépészek voltak a maguk idejében, bár belegondolva, az elmúlt közel harminc évben sokat változott a technológia, és a flotta legújabb hajó modelljével repülnek majd, miért az idősebb generáció képviselné magát?

Évek a mélyűrben és több ezer fényévre a Föderációtól. Kicsit ijesztő volt ez Orvell számára, még is mérhetetlen izgalom töltötte el.

- Natheniel Orvell, a USS COLOBUS Föderációs Csillaghajó kapitánya. – mondta ki hangosan, és úgy vélte elég jól hangzik, mint üdvözlő üzenet.

Másnap reggel korán kelt, hogy összekészítse a felszerelését, hiszen a Delta Kvadránsba utazás nem lesz sem rövid, sem könnyű út, ebben biztos volt.

A VOYAGER hazatérésekor elpusztította a neurális transztérhálózat csomópontját a Delta Kvadránsban, és a technológiai tudás hiányában az Alfa Kvadránsból sem tudtak járatot nyitni vissza a Delta Kvadránsba. Időközben a Voyager által hozott technológiáknak köszönhetően az Ablatív pajzs alapfelszereltséggé vált minden Csillagflotta hajón és kísérletezni kezdetek a transztértekercses meghajtással is, ugyanakkor pár év kísérleti idő után a Föderáció felhagyott a technológia kutatásával, miután a szomszédos Romulán Csillagbirodalomban történt katasztrófa állandó készültségi fokozatot hozott. A polgárháborúba süllyedt Romulánok hatalmi villongásai veszélyeztették a Föderációt és a Klingon Birodalmat is, ezért a visszajutás a Delta Kvadránsba lekerült az elsődleges tervek közül.

A Romulus Prím pusztulása politikai és katonai válságba taszította a Romulánokat, ahol bár az utóbbi időben fel állt egy ideiglenes egységkormány, több hadúr és különféle titkos szolgálatok maradvány szervezetei tartották kezükben a hajdani birodalom keleti szektorait, akik rendszerint a békésebb területek meghódítására törekedtek.

Több irányzat ütötte fel a fejét, köztük a "Tiszta-vérűek" irányzata, akik a keverékeket és a nem romulánokat elüldözték lakhelyeikről, később szisztematikusan háborús bűnösöknek, kollaboránsoknak nyilvánították és szabadon vadásztak rájuk a polgárháború sújtotta területeken.

Orvell ismerte ezeket a történeteket, mivel az Akadémián egy ember-romulán hibrid volt az egyik legjobb barátja és egyben a szobatársa is, aki sokat mesélt neki a Romulán polgárháborúról.

Janeway Admirálissal történt találkozója másnapján üzenet érkezett a Flotta Parancsnokságról, hogy jelentkezzen a Flotta Parancsnokság orvosi központjában.

Mikor Orvell várakozott az orvosi vizsgáló előtt, egy rendkívül hangos OSH (Orvosi Segéd Hologram) oktatta ki az egyik szanitéc zászlóst, hogy miért is fontos, a Denobulánok számára a ciklikus alvás betartása. Bár látszólag a zászlós nem nagyon akart vitába keveredni az OSH-val, az csak továbbra is hangjával próbált érvényt szerezni a mondanivalójának.

Majd mikor végzet a prédikációval utasította a zászlóst, hogy keresse meg a legközelebbi orvosi főtisztet, és kérjen ki szakmai véleményt a Denobulánok alvási ciklikusságáról. A zászlós sarkon fordult és máris útnak indult, ahogy arra az OSH utasította.

Orvell csendben hallgatta végig a torzsalkodást, de mivel nem az ő dolga volt ezért nem akart közbe avatkozni.

Az OSH addig észre sem vette Orvellt a váró szobában csak mikor megfordult, hogy visszatérjen a szobájába. A hologram kérdőn nézett a Kapitányra, aki még csak három pöttyöt viselt a zubbonya nyakán, mivel még nem kapta meg a kapitányi rangjelzést jelentő negyedik aranyozott-latínum kitűzőt.

- Talán segíthetek parancsnok? – kérdezte kicsit öntelt és kevésbé segítőkész hangon az OSH.

- Köszönöm, azt hiszem boldogulok. – válaszolt Orvell.

Az OSH nyugtázta a választ, nem is foglalkozott tovább a férfival, sarkon fordult és elindult a dolgára, közben csak annyit mormolt jól hallhatóan, hogy „emberek…”.

Ekkor egy másik személy lépett a váró terembe, fehér zubbonyt viselt, ami az orvosi főtisztek új egyenruhája volt, melyet pár éve vezettek be.

- Natheniel?! – szólította meg a férfi Orvell kapitányt, aki megfordult és látta, hogy régi barátja az Akadémiáról, Aeron Sanders az.

- Aeron! – üdvözölte meglepődve Orvell régi barátját. – Aeron Sanders, a Ferengik Dabo Réme! Mit keresel itt? – kérdezte a kapitány régi barátját miközben megölelték egymást.

- Már Dr. Sanders. Kérlek! Amúgy felhagytam a Ferengi játékokkal… valamelyest. – válaszolt a félig romulán férfi.

Dr. Aeron Sanders, ember-romulán hibrid volt, szülei közül édesapja származott a Romulusról, édesanyja Földi származású volt. A Romolus pusztulása előtt hagyták el a fővárost, Sanders huszonkét évesen jelentkezett a Csillagflotta Akadémiára, ahol szobatársa, majd legjobb barátja lett Natheniel Orvellnek.

Sanders jóképű romulán férfi volt, valamennyi nem számára. Kadétként szerette a Kadis-kotot, a Vulcani sakkot, de a Ferengi szerencsejátékok voltak a kedvencei, társai – főként Orvell – akasztották rá a „Ferengik Dabo Réme” gúnynevet, mert egyik ferengi sem tudta megverni őt se Dabo-ban sem kártyában.

Aeron mindig is tisztában volt romulán származásából fakadó előnyökkel és hátrányokkal is, sose érezte magát kívül állónak egyik faj esetében sem, ugyan akkor a Romulán polgárháború mindent megváltoztatott a Romulán Birodalomban. Miután végzett a Flotta Akadémián már nem akart visszatérni a Romulán Birodalomba, de az utóbbi években az úgynevezett „Tisztavérűek szektája” miatt veszélyben is lett volna az élete.

- Merre jártál a kinevezésünk után? – kérdezte Orvell régi barátját.

- A DEEP SPACE NINE-on teljesítettem szolgálatot elsőként, ott neveztek ki orvosi főtisztnek, onnan irányítottak át fél éve a Vulcanra. Pár napja kaptam egy sürgős visszarendelési parancsot és most itt vagyok. – válaszolt a másik férfi.

- Nate, Te mit keresel itt a parancsnokságon? Legutóbb azt üzented, hogy a Semleges Zóna felé tartotok. – kérdezte Aeron.

Ekkor egy bejövő hívás érkezett Orvell Kapitánynak Janeway Admirálistól.

- Itt Orvell. – válaszolt.

- Üdvözlöm Kapitány! Ha megengedi vízuális kontaktot kérek. – válaszolt Janeway, majd megjelent egy hologram Janeway képében.

- Kapitány? – nézett kérdően a doktor Nate-re.

- Üdvözlöm Önt is Dr. Sanders!

Elnézésüket kérem, hogy kevés információt kaptak eddig. De azt már Orvell Kapitány tudja, hogy miért rendeltük vissza őt a Parancsnokságra, most már tájékoztathatom Ön is Doktor, hogy azért hívtuk vissza a Vulcanról, mert új megbízatást kap. Ön lesz a USS COLOMBUS csillaghajó orvosi főtisztje, Dr. Sanders. Tekintettel az Akadémiai időkre, a Parancsnokság úgy vélte, hogy Ön lesz a legjobb jelölt a feladatra.

Kapitány, elnézést, hogy nem személyesen adhatom oda, de a rangjelzést fogadja Tőlem jó szívvel, bízom benne, hogy megtalálja benne minden örömét majd! – mondta Janeway Admirális a hologramon keresztül, majd egy kis dobozt transzportáltak Orvell kezébe, mely egy szépen megmunkált fából készült Bajori díszdoboz volt, benne a kapitányi rangjelzéssel. Janeway Admirális hologramja kinyitotta a dobozt, és felhelyezte Orvell zubbonyának a nyakára az aranyozott-latínum pöttyöt.

Majd újabb két tárgyat transzportáltak a terembe.

- Kapitány, a táblagépen megtalálja a legénység teljes névsorát, ahogy ígértem, mielőtt útnak indulnak eligazítást tartunk a COLOMBUS fedélzetén, holnap 16 órakor! – mondta az Admirálist ábrázoló hologram a Kapitánynak, aki jelezte, hogy tudomásul vette a hallottakat, majd a Doktorhoz fordult Janeway hologramja. – Dr. Sanders, ez itt egy mobil holosugárzó, mely egy Mark IV-es, azaz 4. generációs OSH-t tartalmaz, melyet személyesen A Doktor programozott, hogy az Ön segítségére legyen az út során. – mondta az Admirális hologramja.

- Értettem Admirális! Köszönöm! – válaszolt a fiatal doktor.

- Uraim, töltsék pihenéssel ezt az estét, holnap hosszú útra indulnak majd! – Ezzel elköszönt a vizuális megjelenéssel Janeway Admirális a két tiszttől.

- Kapitány? – kérdezett vissza kétkedően a fiatal doktor.

- Üdv’ a fedélzeten Dr. Sanders! – válaszolt élcelődve Orvell.

Aznap este az egyik Ferengi bárban kötött ki a két férfi, hiszen amióta a Ferengik szorosabbra fűzték kapcsolatukat a Föderációval, az üzleti érzékükről híres, nagy fülű lények szinte minden városban és csillagbázison bárokat, játéktermeket, holoparkokat nyitottak, melyet a híres ferengi, Quark kezdett még a DEEP SPACE NINE-on.

- Miért is jöttünk ide Nate? – kérdezte Dr. Sanders a kapitányát.

- A régi szép idők emlékére, na meg azért, mert olyan küldetésre indulunk, ami több, mint valószínű, hogy kevés szórakozással fog járni. – válaszolt a Kapitány.

- Akkor nem bánod, ha pörgetek egyet-kettőt a Dabo asztalnál? – kérdezett vissza a doktor.

- Menj csak nyugodtan! Nemsokára találkozunk. – válaszolt Orvell. Majd az első italuk után külön váltak.

Dr. Sanders egy Dabo asztalnál kezdett játszani, mely hasonlított a földi ruletthez. Általában a Ferengik és a Boliánok szeretik a leginkább a Dabot, így biztos minden játékasztalnál lehet találni belőlük legalább egyet-egyet. Valamikor a huszadik és a huszonötödik pörgetés között egy fiatal, jóképű kelonai férfi ült az asztalhoz, akire egyből mindenki felfigyelt.

A kelonaiak teljesen emberszerű humanoidok, akik külsőre hasonlítanak az emberekhez, annyi különbséggel, hogy nincs arcszőrzetük, illetve a nyakukon alig látható kopoltyú lebenyek találhatók, melyek lehetővé teszik számukra, hogy a Kelonai tengerekben is lélegezhessenek. Jellemzően békés faj, kerülik az erőszakot, elemük az intimitás és különös hangsúlyt fektetnek az élvezetekre, a testi örömökre.

Dr. Sanders a harmadik Dabot pörgette ki, amikor a jóképű kelonai az asztalhoz ült. Onnantól mintha elhagyta volna őt a szerencse.

Közben Orvell egy vele, korabeli nővel találkozott, akivel együtt ültek le az egyik asztalhoz. Clare Outbrook xenobiológusként dolgozott a Parancsnokságon, aki Natheniel élettársa volt.

- Clare, új megbízást kaptam. – mondta az új kapitány kedvesének – Elő léptettek kapitánnyá. -

- Igen látom. – válaszolt a nő szomorúan. – Nate, mi lesz így velünk? Arról volt szó, hogyha visszatérsz a Semleges Zónából, akkor családot alapítunk. – vetette fel a korábbi egyességüket Orvell barátnője. – Hol fogsz szolgálni? – kérdezte a férfit.

- A Flotta legújabb hajójával indulunk küldetésre. – válaszolt a férfi szemét lesütve, de, hogy csökkentse a kettejük között lévő feszültséget, megfogta a nő kezét – A USS COLOMBUS a Béta kvadránson át megy majd a Delta Kvadránsba. –

Orvell Kapitány barátnője feltűnően felháborodott azon, amit a férfi mondott neki.

- A Delta Kvadránsba? Most szórakozol? – kérdezett vissza kételkedve – Az 70.000 fényévre van tőlünk! Még is, hogy gondoltad ezt? – vonta kérdőre a Clare a barátját. – Ez nem olyan, hogy kiugrotok a Semleges Zónába! És pár nap alatt hazatérsz! – vágta Orvellhez a dolgot.

- Tudom, és sajnálom, de a Parancsnokság bízik bennem, és ezért kaptam a kapitányi kinevezésem is. – válaszolt Orvell a barátnőjének, aki annyira dühös lett, hogy elhúzta a kezét Orvelltől.

- Sajnálom, nekem ez így nem működik! – jelentette ki a nő és könnyeivel küzdve felállt az asztaluktól, majd viharosan távozott a bárból.

Orvell tudta, hogy nem hagyhatja elmenni barátnőjét, ezért utána eredt, közben a Dabo asztalnál lévő barátjához lépett.

- Aeron, most el kell mennem, de holnap reggel találkozunk a kikötőben! – köszönt el régi barátjától a Kapitány, majd kicsit élcelődve megjegyezte, hogy mintha elhagyta volna a szerencséje a Doktort. Azzal távozott Orvell Kapitány is a ferengi bárból.

Dr. Sanders miután minden nyereményét elvesztette a kelonai férfivel szemben, úgy döntött ideje neki is elhagynia a bárt és visszatérnie a szállására.

Mikor kilépett az épületből, valaki megszólította, mikor megfordult meglepődve látta, hogy a kelonai férfi az.

- Máris távozik? – kérdezte a kelonai, ami úgy tűnt, mintha sajnálná a dolgot.

- Elhagyott a szerencsém. Előfordul. Ezek a ferengi Dabo asztalok amúgy sem hagyják, hogy ne a nagyfülű manók nyerjenek. – válaszolt kicsit közönyösen és dacosan Dr. Sanders, amire a kelonai válasza meglepte, amikor jobb tenyerével érzékien a hajába túrt a fiatal kelonai.

- Nagyon sajnálom, hogyha elvettem Öntől a szerencséjét Mr. …..!? El is felejtettem a kedves nevét. – mondta a kelonai, miközben másik kezét a félig romulán férfi mellkasára tette gyengéden.

- Nee…nem Ön vette el a szerencsém. – válaszolta zavarában kicsit dadogva Areon. – Dr. Aeron Sanders vagyok. – mutatkozott be.

- Engem Mareq-nak hívnak! – válaszolt a kelonai. –

- Nagyon örülök, Mareq! De most mennem kell, későre jár. – próbált zavarában elbúcsúzni a Doktor a másik férfitól, miközben érezhető volt a vonzalom kölcsönösen mindkettejük részéről.

- Máris Mr. Sanders? Bíztam benne, hogy kiengesztelhetem Önt egy pohár ital mellett, az Önt ért veszteség kompenzálásaként! Persze csak ha elfogadja a közeledésem! – mondta Mareq.

- Nagyon kedves Öntől Mr. Mareq – válaszolt Sanders, majd kicsit hezitálva engedett a fiatal kelonai csábításának – Talán egy ital még belefér.

- Szuper Mr. Sanders!... – válaszolt a kelonai, amikor közbevágott a Doktor –

- Csak simán, Aeron, ha kérhetlek! – kérte a kelonait, ha már megisznak egy italt, ne legyen annyira hivatalos a társalgásuk.

- Rendben Aeron! – simította meg Mareq a félig romulán arcát.

Másnap reggel Orvell kapitány amikor felébredt a replikátorból készíttetett reggelit, amit ágyba vitt barátnőjének Clarenek, akivel valamelyest sikerült rendezniük az esti veszekedésüket.

Majd miután közösen elfogyasztották a reggelit, még volt egy kis idejük összebújni az ágyban mielőtt Orvell kapitánynak el kellett indulnia a 311-es Hajóépítő Állomásra.

Aeron Sanders is felébredt a San Francisco-i első napsugarakra, de az éjszakát ő sem töltötte egyedül.

A kelonai férfi mellette feküdt az ágyban, amikor Aeron felült az ágy szélén. A másik férfi is felébredt, mikor társa felült az ágyon, így a kelonai megsimította a félig romulán, félig ember hátát.

- Remélem sikerült kárpótolnom a Dabo asztalnál elszenvedett vereséget! – mondta Mareq.

- Neked is jó reggelt! – válaszolt Aeron.

- Ohh, ugyan, ne mondd, hogy nem volt jó! – jött a reakció a kelonaitól.

- Ezt egy szóval se mondtam! Bár a latínummal többre mentem volna, ott ahová megyek. – válaszolt kicsit flegmán a doktor.

- Ugyan már! Ha csak nem a Ferenginárra utazol, akkor ezer aranyozott-latínum se érne fel ezzel a csodás éjszakával, amit együtt töltöttünk!

- És ha még is a Ferenginar-ra utazom? A Vagyon Gyűjtés 219. szabálya: „A testi örömök jók, de a latínum még jobb!” – vágott vissza Aeron.

- Nincs is ilyen szabály! – lepődött meg Mareq, majd érezte, hogy a másik férfi szándékosan bosszantja.

- Lehet. – mosolyodott el Aeron Sanders, és mélyen a kelonai szemébe nézett, majd miközben megsimította az arcát, megcsókolta.

A fiatal kelonai viszonozta a csókot és visszahúzta még maga mellé a félig romulán férfit.

Nem sokkal később Dr. Sanders-nek el kellett búcsúznia a kelonaitól, akivel megígérték egymásnak, hogy találkoznak még a jövőben.

Időközben Orvell kapitány is úton volt transzportállomás felé.

A legénység tagjait kompokkal vitték a 311-es Állomásra, a Főtisztek ugyanakkor a transzporter állomásról indultak, őket egyenesen a hajóra sugározták.

Elsőként Orvell kapitány érkezett meg a transzporter állomáshoz, nem sokkal utána érkezett Dr. Sanders is.

- Kapitány! – Üdvözölte a hajóorvos Orvellt.

- Remélem nyertél tegnap este a Dabo asztalnál! – válaszolta üdvözlésül barátja.

- Nem éppen, de ez hosszú történet. – mondta Sanders, erre Orvell elmosolyodott.

- Azt hiszem elég hosszú utunk lesz a Delta Kvadránsig, lesz időd elmesélni. – válaszolt a kapitány, majd jelt adott a transzporter állomást kezelő tisztnek, hogy felsugározhatja őket a USS COLOMBUS-ra.

A Kapitány és az Orvosi főtiszt léptek elsőként a hajó fedélzetére, egyenesen a hídra sugározták őket.

A legmodernebb hajó lévén, a COLOMBUS berendezései, kinézete valóban lenyűgöző volt. A designerek a fehér, a szürke és a kék színek keverékét használták a tervezés során, így a letisztult elemek és a hatalmas monitorok tükrözték a 25. századi dizájnt.

A parancsnoki híd kialakítása egy újra gondolt Intrepid osztályt tükrözött. A kapitány emelvény továbbra is a terem közepén foglalt helyet itt volt a kapitányi szék, tőle jobbra az első tiszt helye, balra pedig egy vendég szék. A nagy felbontású képernyő a Cross-Intrepid osztálynál is a kapitányi emelvénnyel szemben kapott helyet, ugyan akkor dinamikus képernyő volt, mely egyben természetes kilátást is biztosított. A kormányos és a navigációs tiszt a többi csillaghajóhoz hasonlóan a fő képernyő előtt kaptak helyet, az eredeti Intrepid osztályhoz hasonlóan egybe épített panellel. A taktikai főtiszt és a biztonsági főtiszt egymás mellett kaptak vezérlő pultot, kicsivel a kapitány mögötti rész baloldalán, míg jobb oldalon a tudományos főtiszt és az egyéb kisegítő panelek kerültek elhelyezésre.

A kapitány irodája a terem elejéből jobbra nyílt, míg a kapitányi emelvény mögött a főtiszteknek fenntartott eligazító kapott helyet. A turbólift bejárata a biztonsági főtiszt és a taktikai főtiszt pultja és az eligazító bejárata között került elhelyezésre.

Szemben a kapitány irodájával egy tárgyaló terem került kialakításra, mely első sorban az idegen vendégek fogadására, diplomáciai tárgyalások lefolytatása miatt lett kialakítva. A tárgyaló és a taktikai főtiszt pultja között két további pult is helyet kapott, melyek közül az egyik egy ideglenes pult, a másik a műveleti tiszt pultja volt.

Miután mindketten jól körbe néztek, Dr. Aeron Sanders a Flotta hagyományoknak megfelelően tisztelgett a Kapitány előtt.

- Kapitány a Hídon! – jelentette.