Csillagidő: 79220.6

USS Colombus, Vulcan

 

- Hajónapló, Csillagidő: 79220.6

A COLOMBUS megérkezett a Vulcanhoz. A legénység körében tapasztalható feszültség valamelyest csökkent, miután fogdába zártuk a feltételezett merénylőt. Ugyanakkor továbbra sem kaptunk több információt a Flotta Parancsnokságtól ezzel kapcsolatban. Az ügy árnyékoltabb, mint az elsőre tűnt.  Janeway Admirális utasítására egy vulcani temporális felügyelőt várunk a fedélzetre, aki csatlakozik a legénységhez a Delta Kvadránsba történő utunk során. – jegyezte be Orvell Kapitány a hajónaplót.

 

A USS COLOMBUS bolygó körüli pályára állt, miután arra engedélyt kaptak.

A főtisztek mind szolgálatban voltak, így a Hídon is mindenki végezte a maga teendőjét, Orvell Kapitány és Naomi Wildman a parancsnoki székükben ülve éppen egy csillagtérképet elemeztek.

- Kapitány, adás érkezik a Vulcani Főkonzulátusról, hívnak minket! – jelentette Omok zászlós, aki szintén vulcani származású volt.

- Köszönöm, Zászlós! Képernyőre! – válaszolt Orvell, majd néhány pillanat múlva megjelent a vulcani Főkonzul.

 

- Üdvözlöm Önöket Kapitány! – mondta a Főkonzul.

- Köszönöm Tula Főkonzul Asszony! Janeway Admirálistól kaptuk a parancsot, hogy a küldetésünk megkezdése előtt vegyünk fel egy temporális felügyelőt. – válaszolt a Kapitány.

- Valóban. A Temporális Ügynökségnél közben járva kértük, hogy S’ulvan Felügyelő elkísérhesse a legénységet a Delta Kvadránsba. – mondta a Főkonzul.

– Várjuk a Felügyelőt! – válaszolt a Kapitány.

- Orvell Kapitány, megtisztelne, ha részt venne egy személyes megbeszélésen! – javasolta a Főkonzul Asszony.

- Lesugárzok. – válaszolta Orvell Kapitány.

A Főkonzul Asszony nyugtázta a beszélgetést, majd az adás véget ért.

- Myrian Parancsok-helyettes, kérem, jöjjön velem! – adta ki a parancsot Orvell – Miss Wildman, Öné a Híd! – adta át a Kapitány a parancsnokságot Naomi Wildmannek, majd elindultak a turbo lifthez.

 

Orvell Kapitány és Myra Myrian parancsnok-helyettes le transzportáltak a Vulcan bolygóra, ahol már várta őket Tula Főkonzul Asszony.

- Üdvözlöm Önöket a Vulcanon! – mondta a helyi származású nő.

- Köszönjük Főkonzul Asszony! – hajtott fejet Orvell, teljes tisztelettel.

- Jól tudom, hogy a Delta Kvadránsba indulnak a transztér tekercs generátorral felszerelt új hajón? – érdeklődött az idősebb nő, Orvell pedig helyeslően bólintott.

- Nos, emiatt kértük, hogy egy temporális felügyelő elkísérje Önöket.

Bemutatom Mr. S’ulvan-t!

Mint tudja, a vulcaniak nem olyan rég fogadták csak el annak a tényét, hogy az időutazás, mint olyan, létezik.  – mondta a nő. –

- A Temporális Ügynökség munkája az utóbbi években sajnos megnőt, kapitányként is örülök, hogy az Ügynökség egy tagja a hajón lesz. – válaszolt Orvell Kapitány

Közben Mr. S’ulvan baráti üdvözléssel köszöntötte a Kapitányt, aki a kézfogást viszonozta.

- Üdvözlöm Önt, Mr. S’ulvan! – mondta a Kapitány – A legénység már várja Önt Felügyelő, ha felsugározták a COLOMBUS fedélzetére, keresse meg Wildman Elsőtisztet, ő majd eligazítja Önt! – mondta a földi.

- Köszönöm Kapitány! – jött a vulcani válasza – Ígérem, a legkevésbé se próbálok majd a terhére lenni! – mondta.

A Kapitány fejet hajtva jelezte, hogy megértette és köszöni a szolgálat kész hozzá állást.

 

A érzelem mentesség tette a legjobb temporális felügyelőkké a vulcaniakat, hiszen a tökéletes racionalitásnak köszönhetően kevésbé voltak befolyásolhatók, döntéseiket nem az érzelmeik vezérelték.

A Romulus Incidenst követően A Föderáció, a Klingon Birodalom, a Kardassziai Unió és a Romulán Köztársaság közösen fogadta el a temporális irányelvek bevezetését, hiszen a Romulus katasztrófáját követően létrejött idő anomália egy párhuzamos idősíkot hozott létre, mely beláthatatlan következményekkel jár a tér-idő kontinuumra. Az időutazás szigorúbb ellenőrzése vált szükségessé, ezért kötelező lett valamennyi Csillagflotta kutatóhajón egy temporális felügyelő jelenléte.

 

- Főkonzul Asszony, beszélnünk kell a vészhelyzeti protokollal kapcsolatban! – mondta Orvell.

- Igen, Kapitány. Egyetértek! – válaszolt a vulcani nő – Kérem, kövessenek! – mondta.

A Kapitány jelzett a jeladóján a COLOMBUS-on lévőknek.

- COLOMBUS, itt Orvell! S’ulvan Felügyelő készen áll a felsugárzásra.

Energiát! – adta ki a parancsot a Kapitány.

Néhány másodperc múlva, meg is kezdődött az energia átvitel, a Kapitány, Myrian Parancsnok-helyettes és a Főkonzul elindultak a közeli épületbe, hogy megvitassák, mi tévők legyenek a vészhelyzeti protokollra tekintettel.

 

Icheb és Nyolcas a gépházban végeztek ellenőrzést a dilithium kristályok stabilizáló mátrixán.

- Észrevettem, hogy indulás óta zaklatott, ha Wildman Elsőtiszttel találkozik. – szakította meg a csendet a gépészeti hologram.

- Ahhoz semmi közöd Nyolcas! – vágott vissza kicsit indulatosan a brunali.

- Téves a megközelítése Hadnagy! A Főgépész a hajó egyik kulcs figurája! Ha a hajó gazdátlanul maradt, egy kapitány sem képes elvezetni egy ekkora csillaghajót, így, mint a legénység tagja, igen is tudnom kell, hogy a főgépészünk rendben van-e? – kérdezte Nyolcas, majd hamar témát váltott.

- Hadnagy, észrevettem, hogy nulla egész háromtizedes nano-hullámzások vannak a főrendszer hálózatában. – mondta a GSH a brunalinak.

- Ellenőrizd a kiegyenlítőket! Valószínűleg nem kalibrálták át a tegnap esti műszakban. – válaszolt a Főgépész.

- Véleményem szerint, a kiegyenlítőket átállították ellentételes keringtetésre. – mondta Nyolcas miközben a trikorderével vizsgálta a válaszfalban futó technikai rendszereket.

- Egy ellentétes keringtetés esetén visszacsatolás jöhet létre, amitől az antianyag visszaáramlana és térváltásnál túlterhelné a hajtóműmagot. – állapította meg Icheb elgondolkodva, közben Nyolcas is gondolkodott a trikorderén látott értékeken.

- A hajtóműmag túlterhelés pedig teljes leállást okozna. Vagy… -

- Vagy antianyagrobbanást – fejezte be a mondatot Icheb.

- Pontosan! – mondta a hologram – A szubtérben egy anitanyagrobbanás olyan szubtér szövet károsodást okozna, ami több párszekes körzetben megsemmisítené örökre a szubtéri utazás lehetőségét. – állapította meg.

- Ilyen hibát észre kellett volna vennie a gépészeknek! – mordult fel a főgépész – Az egész tegnapi műszakot, akik tegnap szolgálatban voltak, össze kell hívni! – mondta.

Nyolcas összecsukta a trikorderét, majd a szíjára visszahelyezte és közben intenzíven villogni kezdtek a borg alkatrészeknek látszódó implantátumok.

- A műszer szerint, a hullámzás koncentrált, és az F24-es Jeffris csőben lévő konzolnál összpontosul. – mondta állandó közönyös hangján a borg imitációs hologram.

Icheb ekkor jött rá, hogy mivel van dolguk.

- Bomba. – jelentette ki.

- Egy antianyag bomba! – válaszolt Nyolcas – Egy akkora antianyag bomba, ami széttépi a hajót, és még másik két csillagrendszert a közelben. – mondta.

- De hogy? Hiszen a földtől a Vulcanig szubtérben jöttünk. – gondolkodott Icheb.

- Miután bolygó körüli pályára álltunk, valaki elhelyezett egy detonátort az F24-es terminálnál. – válaszolt a költői kérdésre a hologram.

- Az elég nagy bajt jelent! Értesíteni kell a Kapitányt! – gondolkodott Icheb.

- Nem hatékony megoldás! A Kapitány a bolygón van, a detonátor felfedezéséről csak mi tudunk. A merénylő nem sejti, hogy felfedeztük, hogy mire készül. Nyolcvanhét százalék esély van arra, hogy semlegesítsük a detonátort. – válaszolt Nyolcas. Icheb megfontolta, amit a hologram mondott.     

- Icheb a Hídnak! – szólt a kommunikátorán.

 

A vulcani Főkonzul asszony irodája hagyományos vulcani módon volt berendezve, semmi hivalkodó, néhány agyagváza és pár régiség díszítette a szobát.

A tárgyaló asztal egyik oldalán kérte a nő, hogy foglaljanak helyet a vendégek, akiknek töltött egy Tsi-an bogyó teát, majd helyet foglalt a földiekkel szemben.

- Orvell Kapitány, azt mondja, hogy nem találtak Shinzon hívő romulán szakadárt a hajón. – jelentette ki a vulcani nő.

- Megvizsgáltuk a teljes legénységet, minden tisztet és főtisztet, bizonyos, hogy nincs Shinzon hívő romulán a USS COLOMBUS-on. – válaszolt Orvell – ugyan akkor Myrian parancsnok-helyettes letartoztatott egy daktarit, aki civilként jött a hajóra és szakácsként tevékenykedett. – mondta a Kapitány.

- Ugyanakkor a személyazonosságát nem tudtuk megállapítani, de az elvégzett vizsgálatok alapján nem található a testében romulán génnek még csak jele se. – folytatta a jelentést Myra.

- Tehát akkor most őrizetben van a daktari. Jó. Ez jó, úgy vélem! – mondta a vulcani nő.

Ugyanakkor aggasztó, hogy juthatott fel egy csillaghajóra egy olyan civil, aki fenyegetést jelenthet. – folytatta.

- Valóban aggasztó. Érdemes lenne a Parancsnokságra visszaküldeni, ha ebben segítenének, megköszönnénk! - mondta a Kapitány. -

 

- Kapitány, a daktarik egy érdekes népség! A Domíniumi Háború ideje alatt a Vorta és a Jem’Hadar megszállta a bolygót. Mivel telepatikus képességeik vannak, fenyegetést érzett a Domínium bennük, ezért egy vírusos megbetegedéssel fertőzték meg őket, ami elnyomja a telepatikus képességeket. – mesélte a Főkonzul – A háború lezártával a Daktaria is felszabadult, ugyanakkor olyan bizalmatlanok más idegenekkel, hogy nem lesz könnyű szóra bírni azzal kapcsolatban, hogy jutott fel a hajójára Mr. Orvell. -

- Úgy tudom, hogy a Daktarik nagyon sok kémet küldtek szerte a Föderációs űrbe. – vágott közbe Myra.

- Valóban, de nem csak a Föderációs űrbe, úgy tudjuk Kardasszia területére, a Klingon Birodalomba és még a romulánok közé is beépültek. Bár ezek egyikére sincs egyértelemű bizonyíték. – válaszolt a vulcani.

- A daktarik jobb cselszövők mint a kardassziaiak, és jobb kémek, mint a romulánok valaha voltak. Minden bizonnyal, ha nem is a maguk daktarija a feltételezhető merénylő, bizonyos, hogy kémkedni érkezett a COLOMBUS fedélzetére. - Mondta a vulcani Főkonzulasszony.

- Kapitány, S’ulvan Felügyelő régi barátom. Bízom a döntéseiben, bizonyos vagyok benne, hogy Önnek is segítségére lesz, ha szükség lesz rá! – mondta Tula Főkonzul.

- Köszönöm Főkonzulasszony! Mindig is jól kijöttem a vulcani logikával, én magam is bízom benne, hogy S’ulvan Felügyelővel eredményes lesz a munkánk! – válaszolt Orvell.

 

A COLOMBUS bolygó körüli pályán keringett, miközben a Kapitány a Vulcanon tárgyalt, Karacas a fogdában volt, Icheb és Nyolcas próbálták megtalálni a feltételezett bombát.

 

Karacas a fogdában üldögélt és a szemét lecsukva pihent, amikor turbólift érkezését hallotta, majd a biztonsági folyosón átkellve a fogda ajtaján Dr. Sanders lépett be.

A szolgálatot teljesítő fegyőr felnézett a doktorra, majd bólintott a fejével és tovább nyomkodta az előtte lévő konzolt.

A cellák körkörösen helyezkedtek el a teremben, ezek egyikében volt bezárva immár másfél napja Karacas. A daktari fel sem nézett, de tudta, hogy ki érkezett hozzá.

- Áhh, a kedves Doktor Sanders! Örülök, hogy benézett, ugye nem haragszik, ha most nem tudok Önnel kezet fogni?!  – mondta hízelgő hangján, kicsit cinikusan az idegen férfi.

- Jó napot Karacas! – üdvözölte Aeron – Tudta, hogy én vagyok? – kérdezte.

- Oh, kedves Doktor, ezek szerint nem sokat tud a fajomról, igaz-e? – kérdezte a Doktort, közben kinyitotta a szemét és felült az ágyon, így már megvolt a szem kontaktus a két férfi között.

- Még nem találkoztam daktarival korábban, de azért hallottam már önökről ezt-azt. – válaszolt higgadtan Areon Sanders.

- Tudja kedves Doktor, a népem hajdanán egyszerű, békés nép volt. Leginkább a világunkon voltunk jelen, nem nagyon jártuk a csillagokat, bár képesek voltunk az űrutazásra, csak a szomszédos rendszerekkel tartottunk kereskedelmi kapcsolatokat. Persze hallottunk a Kardassziaiakról, akik a hozzánk hasonló Bajoriakat lerohanták, aztán évtizedekig megszállva tartották. Aztán halottunk egy nagy szövetségről is, akik legyőzték a Kardassziaiakat és békét hoztak a Kvadránsba. Pár évvel később hallottunk egy közelgő nagyhatalomról, aki soha nem látott erejű hadsereggel akarta megszállni az Alfa Kvadránst, de gondoltuk, mi egy békés kis bolygó vagyunk, akik nem kötelezték el magukat sem Kardasszia, sem a Breen Konföderáció sem a Bolygók Egyesült Föderációja irányába, így biztos nem bánthatnak minket.

De a Domínium hadserege, a Vorta és a Jem’Hadar nem így gondolták.

Mikor átkeltek az Alfa Kvadránsba elkezdtek helyőrségeket létesíteni a Kardassziai űrben, így a Jem’Hadar megjelent a Daktarián is. Népünk vezetőit azonnal kivégezték, majd megérkezett a Vorta képviselője is, aki megállapította, hogy a daktarik, akik egyébként telepatikus képességekkel rendelkeznek, veszélyesek a Domíniumra, ezért kísérletezni kezdtek a népemen.

Gyerekeken, nőkön, férfiakon, nem számított Nekik. Közben a kolostorainkat lebombázták, a nagyobb városok már az első hullámban elpusztultak, a fővárost teljesen kiirtották.

De a daktarik vallásos, szerezetes nép volt, nem voltunk harcosok, ezért nem voltunk méltók a Jem’Hadar katonákkal harcolni, így az űrből bombázták porig a fővárost.

A gyerekek voltak a legjobb kísérleti alanyok, hiszen nekik még tökéletes volt az elméjük, az empatikus képességük. Csak Haláltáboroknak hívtuk őket, ahol százezrek haltak bele, mire megtalálta a Vorta azt a vírust, ami semlegesítette a daktarik telepatikus képességeit. Mire megfertőzték az egész lakosságot, a népem elvesztette a telepatikus képességeinek nagy részét. Amikor véget ért a háború a daktarik fele elpusztult, a túlélőknek nem maradt semmilyük, a Jem’Hadar pedig, mintha mi sem történt volna, kivonult a bolygónkról.

Mivel a megszállás előtt nem voltak nagy szövetségeseink, sem barátaink, így senkit nem érdekelt mi történt a Daktari fajjal.

De az élet megy tovább, alkalmazkodtunk a körülményekhez, elkezdtük újjá építeni a civilizációnkat, és úgy gondoltuk, hogy az elzárkózásunknak volt köszönhető, hogy a Domínium kishíján kiírtotta a fajunkat, ezért változtattunk korábbi élet stílusunkon és elindultunk felfedezni, kapcsolatot felvenni más fajokkal, de ahogy korábban sem érdekelte az Galaxis népeit, hogy mi van a kis daktari fajjal, úgy ezután se.

De tudja, Doktor, mi nem adtuk fel a Domínium népirtása után sem, és akkor sem, amikor senkit nem érdekeltünk, ezért az információ szerzés lett a népem fő célja.

- Ez rettenetes! – állapította meg Dr. Sanders – Olvastam róla, hogy a Domínium egyik módszere volt, hogy azokat, akiket nem tudott meghódítani, őket megfertőzték különböző biológiai vírusokkal, de a Csillagflotta Akadémián nem tanítják a Daktari genocídiumot. – mondta az orvos.

- Látja kedves Doktor, ez a szörnyű! A Domínium háború idején tette, amit tett. Az ön Föderációja pedig tudomást sem vesz azokról, akik számára jelentéktelenek! Se háború idején, se békeidőben. Köztudott, hogy a Föderációsok milyen előítéletekkel voltak korábban a Ferengikkel kapcsolatban, de aki nem föderációs egyenruhát hord, azok hasonló véleménnyel vannak magukról, Csillagflottásokról! – válaszolt a daktari férfi.

Aeron Sanders ezen kicsit eltöprengett.

- Sajnálom, ami Önnel és a népével történt, őszintén mondom! – mondta Sanders.

- Elhiszem Doktor! – válaszolta Karacas – Nem mindannyian olyanok, mint a vezetésük, ezt láttam pár nap után magam is. – válaszolta.

- Hogy került a hajóra Karacas? Miért van itt? Tudja, hogy mivel vádolják! – érdeklődött a földi.

- Ön úgy véli, hogy szakadár romulán szimpatizáns vagyok, aki merényletre készül?  - érdeklődött Karacas.

- Nem. Azt hiszem nem! – válaszolt Aeron.

- Helyes! Máris őszintébbek lehetünk egymással! – válaszolt a daktari.

- De akkor miért akart menekülni, amikor azonosítani akartuk? – érdeklődött a doktor.

- Ezek szerint, mégsem figyelt eléggé Doktor!

A Domínium elleni háború után újjá kellett építeni a civilizációnkat. Új faj lettünk, mivel elvesztettük a telepatikus képességeinket, meg kellett tanulnunk, hogyan alkalmazzuk a környezetünket. Hogyan szerezzünk információkat, hogyan váljunk eggyé azzal, amit nem ismerünk. Így minden olyan, ami újdonság, érdekli a Daktari Kormányt. – mondta Karacas.

Dr. Sanders ekkor értette meg, mire gondol az idegen férfi.

- Információ szerzés, beépülés, kémkedés. – jelentette ki Aeron.

- Beépülés, ugyan, az a Kardassziaiak műfaja. Kémkedés, nem vagyok én Romulán! De úgy látom, mégis csak érti kedves Doktor! – mondta elmosolyodva Karacas.

Dr. Aeron Sanders, kezdte megérteni a daktari férfi gondolat menetét.

- Beszélnie kellene Orvell Kapitánnyal! – állapította meg Sanders.

- Minden bizonnyal nem akar az egész út során a fogdában tartani. Ha jól sejtem átadnak majd a vulcani rendőrségnek, akik elküldenek a Földre, ott pedig a 31-es Szekció emberi vallatnak majd ki. – tette a megállapítást Karacas.

- Remélem, nem! De nem kémkedhet a Föderáció ellen! – válaszolt Aeron.

- Mint mondtam Doktor, nem vagyok romulán, egy daktari civil vagyok, aki szívesen szakácskodna egy csillaghajón! – jött az idegen válasza.

Aeron Sanders érezte, hogy a daktari férfi nem hazudik és nem gondolta, hogy merénylő lenne. Talán kém, de merénylő semmiképp!

- Beszélek a Kapitánnyal, ennél többet nem ígérhetek! – mondta Aeron Sanders.

- Köszönöm kedves Doktor! Az első pillanattól kezdve láttam, hogy maga jó ember! – válaszolt Karacas, majd vissza ült az ágyra. – A kedvességét nem felejtem el Doktor! Erre a szavamat adom! -  - mondta.

Doktor Sanders bólintott a fejével, majd távozott a fogdából.

 

A Kapitány és Myrian Parancsnok-helyettes visszatértek a Vulcanról a COLOMBUS fedélzetére. A Transzporter állomáson várta őket Naomi Wildman.

- Kapitány! – üdvözölte Naomi – Sajnálom, de nem jó hírekkel kell, hogy fogadjam!

Úgy tűnik még is csak van merénylő a hajón!

Icheb Hadnagy és Nyolcas felfedeztek egy detonátort az egyik plazma vezetéknél. – jelentette az elsőtiszt.

- Értem. – válaszolt Orvell Kapitány.

- A daktari? – érdeklődött Orvell.

- Nem valószínű. Azután helyezték el a detonátort, hogy megérkeztünk a Vulcanra.

Úgy tervezték, hogy akkor lépjen működésbe, amikor legközelebb teret váltunk. – válaszolt Naomi – Icheb Hadnagyék megpróbálják hatástalanítani, de még nem tudjuk, ki lehet a merénylő. – válaszolt a nő.

- Küldjön egy biztonsági osztagot a Dokkba és másik kettőt a Transzporter állomásokra Parancsnok-helyettes! Utána jöjjön a fogdába! – adta a parancsot Orvell, Myra pedig azonnal elindult, hogy teljesítse a feladatot.

- Mi a terve Kapitány? – érdeklődött Miss Wildman.

- Fenn kell tartani annak a látszatát, hogy a daktarit tartjuk továbbra is a merénylőnek, de semmiképpen nem hagyhatja el a hajót a merénylő! – válaszolt Orvell.

 

Icheb és Nyolcas az F24-es Jeffris cső termináljánál voltak, már fél órája próbálták hatástalanítani a detonátort, de hiába, addig nem találták meg a szerkezet leoldóját.

- Nyolcas, vizsgáld meg a kiegyenlítők lekapcsolásával is élesítjük a detonátort? – utasította Icheb a hologram társát.

Nyolcas kérdés nélkül hajtotta végre a parancsot, kezében a trikorderével, illetve fáziskulccsal. Miután megnézte, amit kért tőle a brunali, jelentette, amit talált.

- A kiegyenlítők lekapcsolásával megszűnik az antianyag áramlás, ami élesíti a detonátort. – mondta a borg jellegű hologram – a detonátort úgy tervezték, hogy a kiegyenlítők túlterhelődése esetén is robbanjon, illetve akkor is robbanjon, ha bárki megpróbálja leállítani a rendszert. – mondta.

Icheb a Jeffris csőben kuporodva gondolkodott.

Ha lekapcsoljuk a hajtóművet, felrobban.

Ha használjuk a hajtóművet, felrobban.

Ha megpróbáljuk eltávolítani a szerkezetet, szinte biztos, hogy felrobban. – mondtam, amikor Nyolcas közbe vágott.

- A „szinte biztos” nem pontos meghatározás Hadnagy!

Számításaim szerint 98% az esélye, hogy az eltávolítás is a detonátor élesítésével jár. Egyik megoldás sem hatékony a túlélésünk szempontjából. – mondta a GSH.

- Tudom Nyolcas! Erre már magam is rájöttem. – válaszolt Icheb.

- Tekintettel a körülményekre, hatékony lenne, ha magas szintű védőmezőt emelnénk a részleg köré, és csak egyikünk maradna itt, hogy megpróbálja valahogy még is csak hatástalanítani a bombát. – mondta Nyolcas.

- Megoldom! Térj vissza a gépházba és aktiválj tízes szintű erőteret az F22-től az F26-os részlegig!  – adta a parancsot a Hadnagy.

- Sajnálom Hadnagy, de a parancsot nem hajthatom végre! Nem hatékony a terve! Tudja, hogy amennyiben maga marad itt, úgy 0% az esélye, hogy túlélje a robbanást. Én hologram vagyok, az utolsó pillanatban áttudom tölteni a programomat a COLOMBUS rendszereibe. A tízes szintű szigetelő mezők esetén is 65% az esélye, hogy bekövetkezik egy antianyag robbanás, és senki nem éli túl a hajón vagy a Vulcanon! – mondta a tőle megszokott közönyös hangon Nyolcas.

- Parancsot adtam! – reagált Icheb.

- Gépészeti Segéd Hologram vagyok, az ötös holodirektíva alapján felül írom a parancsát! – válaszolt Nyolcas. Kérem, fáradjon a gépházba és készítse a tízes szintű szigetelő mezőt! – kérte barátját a hologram.

Icheb tudta, hogy igaza van holografikus barátjának, ezért összeszedte a felszerelését és elindult vissza felé a Gépházba.

- Ne kockáztass! Ha fel akar robbanni, töltsd át magad a holofedélzetre! Ez parancs! – utasította a brunali a holografikus lényt.

- Értettem, Hadnagy! – nyugtázta a parancsot Nyolcas, ezután Icheb elindult a Gépházba.

 

Orvell Kapitány és Myra Parancsnok-helyettes a 17-es fedélzetre mentek, a turbóliftből kilépve a biztonsági folyosón áthaladva a fogdába értek.

Az őr a pultjánál felállt, amikor a Kapitány és a Biztonsági főtiszt a terembe léptek, Myra intett, hogy pihenjen.

Karacas a cellájában üldögélt éppen.

- Mr. Karacas! – szólította meg Orvell Kapitány.

- Orvell Kapitány, csak nem azért jött, hogy kiengedjen? – érdeklődött a daktari.

- Tudja, hogy ameddig nem árulja el, miért van a hajómon, addig nem engedhetem ki! – válaszolt Orvell – de a segítségét kérném! – folytatta.

- Nocsak! – lepődött meg a daktari – Már azt hittem, hogy elfelejtette, hogy felajánlottam Önnek a szolgálataim. – mondta.

- Amennyiben ért a deutérium szabályozókhoz és a detonátorokhoz, akkor most segíthetne. – válaszolt Orvell, Karacas érdeklődve bólintott, jelezve, hogy bele megy az üzletbe.

- Orvell a gépháznak! – jelentkezett be a Kapitány a kommunikátorán – Icheb Hadnagy, hall engem? –

- Igen Kapitány, hallgatom! – jött a válasz Ichebtől.

- Találtam valakit, aki segíthet a detonátor hatástalanításában. – mondta Natheniel – Mr. Karacas önzetlenül ajánlotta fel a segítségét. –

- Nyolcas már dolgozik a detonátoron Kapitány, elég bonyolult szerkezzzz… - szakadt meg a kommunikációs adás.

 

A fegyőr felállt a pultjától, majd elő véve a fézer pisztolyát hátba lőtte Myra Myrian parancsnok-helyettest, aki a lövés hatására először a szigetelőmezőnek esett majd a padlóra zuhant.

Karacas és Orvell Kapitány is meglepődve fordultak meg a tiszt felé.

- Mit csinál Katona? – vonta kérdőre Orvell a fegyőrt.

- Shinzon Prétor tudta, hogy a Föderációt el kell pusztítani! – válaszolt a férfi, majd letépte a kommunikátorát a ruhájáról, és a karján lévő távvezérlő gombját készült megnyomni.

 

Miközben Nyolcas próbálta deaktíválni a detonátort, a vörös kis fényjelzők egyre gyorsabban kezdtek villogni.

- Icheb a Hídnak! – szólt a kommunikátorán a férfi.

- Itt Naomi Wildman. Hallgatom Hadnagy! – jött az első tiszt válasza.

- Parancsnok, megszakadt a kommunikáció a 17-es fedélzettel. A Kapitány és Myrian Parancsnok-helyettes a fogdába voltak, amikor valaki megzavarta a kommunikációs csatornát. – jelentette a brunali.

- Köszönöm Icheb, máris küldök egy biztonsági osztagot. – válaszolt a nő.

- Vigyázzanak, lehet, hogy a merénylő is ott van. – mondta végül a Főgépész.

 

- VÖRÖS RIADÓ!

Biztonságiak a 17-es fedélzetre! 

Mr. Borikk kérem, jöjjön velem!

Mareq Hadnagy, Öné a Híd! – adta ki az utasításokat Naomi Wildman elsőtiszt, majd Borikk Hadnaggyal, a TSH-val elindultak a turbólifttel, hogy találkozzanak a biztonsági osztaggal a 17-es fedélzeten.

 

- Hadnagy, itt Nyolcas! – jött a hívás a Gépészeti Segéd Hologramtól.

- Hallgatlak! – válaszolt a brunali.

- Attól félek, nem tudom semlegesíteni a detonátort, távolról aktiválták, hamarosan robbanni fog. – jelentette Nyolcas.

- Töltsd át a programod a főcomputerbe!

Most!

Ez parancs! – utasította Icheb.

- A szigetelőmezőt megerősítem a deflektor áramköreivel, azzal növelem a mező csillapító erejét. – mondta a hologram, majd szinte azonnal hatalmas robbanás rázta meg az egész COLOMBUS-t.

 

A fények szinte minden fedélzeten vibrálni kezdtek, és több szinten áramkimaradás történt. 

A turboliftek is leálltak néhány percre, és több fedélzeten is megszűnt a gravitáció néhány másodpercre.

A Gépházban több munkapanelen is vészjelzés futott, több vezérlő panel lekapcsolt. Három gépészt áramütés ért, és ketten a Felsőgépház szintjéről zuhantak le az Alsógépház szintjére, egyiük azonnal szörnyet halt.

A Hídon több vezérlő konzol kisült és néhány burkolat panel is leszakadt a mennyezetről.

Mareq Hadnagy majdnem kiesett a kapitányi székből, Icheb is a földre került a gépházban.

 

- Kárjelentést! – adta ki a parancsot Mareq a Hídon, miután sikerült biztonságba helyezniük a sérülteket.

Icheb is, ahogy tudott, felkelt a padlóról, majd azonnal a közeli vezérlő panelen próbált meg tájékozódni, majd hívni próbálta Nyolcast, de nem érkezett válasz. A falakból több helyen kiszakadtak a vezetékek és szikrák záporoztak több vezérlő panelből is.

 

A Fogdában is mindenki a földre zuhant, ahogy a COLOMBUS beleremegett a hatalmas erejű robbanásba.

Karacas cellájának az erőtere lekapcsolt a robbanást követő áramkimaradás során, a daktari férfi pedig kihasználva a lehetőséget átlépett a cella erőterének keretén.

Mire a pislákoló fények újra helyre álltak már nem csak a daktari, de a Shinzon fanatikus és Orvell is talpra tudtak állni.

A Shinzon fanatikus láthatóan ideges volt, és nem tudta mit tegyen.

- Úgy látom, nem sikerült elpusztítania a hajót katona! – jelentette ki Orvell, közben a másik ember fézer pisztolyt fogott rá és a mellette álló daktaria. Karacas érdeklődve figyelte az eseményeket.

- Lehet, hogy nem pusztult el a hajója Kapitány! De sosem győzheti le a dicső, Romulán Csillagbirodalmat! – ordította mérgesen.

- Éljen Shinzon Prétor! Éljen a Birodalom! – kiáltotta majd a kezében lévő fézerrel Orvellre tüzelt.

Karacas a Kapitány elé lépett, így a fézer nyaláb őt találta el, mely mind kettejüket hátra vetette.

 

Abban a pillanatban lépett be Naomi Wildman, Borikk Hadnagy és a biztonsági osztag a fogda ajtaján, és látva az eseményeket azonnal tüzet nyitottak a Shinzon fanatikusra, aki egy kardassziai termáldetonátort élesítve felrobbantotta magát.

A robbanás elől Naomi, Borikk és a biztonságiak is földre vetették magukat, így kisebb karcolásokkal megúszták a robbanást.

Miután a harcnak vége lett, az Elsőtiszt és a Taktikai Segéd Hologram is a Kapitányhoz, Myra Myrianhoz és Karacashoz siettek, a biztonságiak megpróbálták eloltani a tüzet, ami a termáldetonátor robbanása után keletkezett.

Borikk Myra Parancsnok-helyettest nézte meg, míg a Kapitány Karacast segítette felülni.

- Naomi Wildman a Gyengélkedőnek! –

- Itt Robert, az OSH. – válaszolt a hologram a gyengélkedőről.

- Orvosi vészhelyzet a 17-es fedélzeten! Van két súlyos sérült! – jelentette az Elsőtiszt.

- Dr. Sanders máris indul! – válaszolt Robert.

 

- A Kapitány személyes naplója.

A titokzatos Shinzon fanatikusról kiderült, hogy egy klón volt, sajnos ennél többet nem sikerült megtudni sem róla, sem arról, hogy kinek a parancsára követte el a támadást. Titkosított Flotta frekvencián üzentünk a Főparancsnokságnak, hogy ne csak génmódosított romulánokat keressenek, mert lehet, hogy más hajókra, állomásokra is klónok épültek be.

A COLOMBUS bár komolyan megsérült a robbanásban, hála a Gépészeti Segéd Hologramnak, Nyolcasnak, nem történt nagyobb tragédia, így is ketten meghaltak a legénység tagjai közül. A hajó sérüléseit pár nap alatt a karbantartók kijavították, amiben a Vulcaniak is segítettek.

A klón probléma mellett egy másik rejtély továbbra is fenn áll, Mr. Karacas személyében, aki annak ellenére, hogy megmentett, továbbra is fenntartásokkal tudok csak kezelni. – készítette a bejegyzést Orvell Kapitány.

 

Mareq lépett be a gyengélkedő ajtaján, aki jött meglátogatni a testvérét.

Doktor Sanders éppen a klónból vett egyik mintát vizsgálta, amikor a kelonai megérkezett.

- Doktor, a nővéremhez jöttem. Meglátogathatom? – érdeklődött a kelonai férfi – Hogy van? –

- Igen Hadnagy, bemehet hozzá! De kérem, ne fárassza ki, pihenésre van szüksége! – válaszolta Aeron, miközben rátette a kezét Mareq vállára. – Rendbe fog jönni! – mondta a doktor.

Mareq megköszönte, majd odasétált Myra-hoz, és megfogta a kezét, ahogy azt a kelonaiak szokták, kifejezve együttérzésüket. A nő bár fáradt volt, és gyengének érezte magát, rámosolygott öccsére, mikor megfogták egymás kezét.

Időközben Orvell Kapitány is megérkezett a gyengélkedőre.

- Hogy van a másik betegünk? – érdeklődött Natheniel.

- A műtét óta jól, bár még ő is elég gyenge. Nagy szerencséje volt, ha egy kicsit arrébb találja el a fézer, belehalt volna a lövésbe. – válaszolt Aeron régi barátjának.

- Megmentette az életem. Hálával tartozom Neki! – mondta a Kapitány a doktornak.

- Szerintem elégedett lesz azzal is, ha nem zárod vissza a cellába. – válaszolt a Doktor.

- Szerinted megbízhatunk benne? – kérdezte barátját Orvell.

- A támadás előtt beszélgettem vele egy keveset, és bár szinte semmi konkrétat nem mondott, azt hiszem nem akar ártani nekünk. – válaszolt a másik férfi.

Orvell bólintott, majd oda sétált Karacas betegágyához.

- Hogy érzi magát Mr. Karacas? – érdeklődött Orvell Kapitány.

- Kedves öntől Kapitány, hogy benézett hozzánk! Olyan mintha valaki egy fézer ágyúval mellkason lőtt volna. – válaszolt kicsit mosolyogva a daktari, aki a mosolygástól is összerándúlt.

- Pihenje ki magát! A Legénység már hiányolja a főztjét! – mondta Orvell.

- Ohh, ezek szerint nem kell vissza mennem a cellámba? – érdeklődött Karacas.

- Egyelőre nem. A támadásban megsérült a fogda. – válaszolt kicsi szarkazmussal a Kapitány, majd folytatta

– Köszönöm, hogy megmentett! – fejezte ki háláját Orvell Kapitány.

 

- Ahogy mondtam Kapitány, ha segítség kell, állok szolgálatára. – válaszolt a daktari, majd lecsukta a szemét, hogy tovább pihenhessen.